Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.
Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.
Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!
És egy ilyen mélyponthoz tényleg mit lehetne hozzáfűzni? Végül az üres posztot elengedtem, helyette válogatás nélkül belerúgok amibe lehet, és az sem érdekel, ha érdemtelenül.
Kezdjük rögtön Pinezits nyiltatkozatával:
Együtt hibázunk, együtt javítjuk ki, és muszáj kiállnunk ezt a próbát.
mondta csütörtökön, a Budafok után.
Sikerült. Úgy kiállták a próbát, hogy minden egy kicsit még rosszabb lett.
Mondjuk a tendencia eleve arrafelé mutatott, hogy itt inkább rosszabbak lesznek a dolgok, mint jobbak. Az utolsó hat meccsen mindössze egyetlen győzelem, a megszerezhető tizennyolcból öt pont. Alig merem leírni, hogy ez az öt pont alig 28 százaléka az összesnek, és pontátlagban 0,833. Bódogot épp ennyivel rúgták ki, igaz, akkoriban még az NB I-ben játszottunk. Ide úgy látszik jó ennyi is.
Pár grafikon
Itt van rögtön az első: a feljutáshoz szükséges pontszám, vagyis a mindenkori második pontszáma (kék), a Honvéd pontszáma (piros), valamint a legjobb kieső, a tizenötödik pontszáma (sárga). Érdemes megfigyelni, ahogy kinyílik az olló a feljutáshoz képest, és záródik a kieséssel. Igen, a kieséssel. És igen, az NB II-ből.
Itt egy másik grafikon, mégpedig a 2003-as és a 2023-as, vagyis a klubtörténet két másodosztályú szezonjának összehasonlítása. A jobb étrelmezhetőség kedvéért rátettük sárgával az idei bajnokság fordulóit követően hány pontja volt az aktuális első helyezettnek.
2003-nak egy friss Kft., egy totális csődből felállni próbáló klub, szinte minimál pénzből, teljesen új kerettel, új vezetéssel, részben új tulajdonosi szerkezettel, szétrohadt stadionban, gyakorlatilag utánpótlás nélkül futott neki.
2023-ban egy komoly tulajdonossal rendelkező Kft., összességében az ország futballklubjai között az egyik legmagasabb költségvetéssel (igen, tudjuk, hogy a szabad források és a költségvetés főösszege nem ugyanaz, és a nagycsapatnál az előbbi számít), szinte teljesen saját nevelésű kerettel, egy értelmezhetetlen vezetéssel, valamiféle felböfögött, de ki nem fejtett koncepcióval, parádés infrastrukturális körülmények között, satöbbi, satöbbi, össze sem hasonlíthatóak a körülmények.
Az egyetlen hasonlóság, hogy a szurkolók sem 2003-ban, sem 2023-ban nem engedték el a klub kezét. Félő azonban, ha így folytatódik, akkor a most futó idény megugrik egy ingerküszöböt, és a szurkolók fokozatosan párologni kezdenek, de még előtte, az utolsó szó jogán jó hangosan elküldenek mindenkit a vérbe. Ahogy az elkezdődött Szegeden.
Mit lehet tenni?
Az elkeseredettség beszél belőlem. Egy olyan elkeseredettség, ami a kilátástalanság egy adott, jelen helyzetünkben jól megfigyelhető szintjén abszolút érthető. Valahol félúton vagyok a vízzel teli tüdejével egy lavórban kapálózó kisegér, aki még nem tudja, de a sorsa már elrendeltetett, és a Rambo három között, amikor a végén Rambo és Trautman ezredes egy-egy gépkarabéllyal a kezében szembeszáll a szovjet ezredes harci helikopterével és a fél afganisztáni szovjet haderővel. “A pokolba vele” – kiáltja Rambo, majd tüzelni kezd a helikopterre.
A pokolba az egésszel – mondom én is, viszont arra a kérdésre, hogy minek kéne változnia, egyszerűen nem tudok értelmesen felelni.
A fő probléma a minket körülvevő világban van, a kiüresedőben lévő közösségekben. Ahol most tartunk, az kurvaciki és nagyon kellemetlen lenne egy klasszikus világban, azonban jelenleg a szurkolókon kívül gyakorlatilag senkit sem érint meg. Sem a klubot, sem az embereket, sem a rendszert, semmit.
Amúgy mégis kit érintene meg? Az, hogy saját nevelésű egy játékos, pár kivételtől eltekintve nem jelent manapság semmiféle kötődést. A Honvéd egy munkahely, ahonnan havonta jön az utalás, nem több. Aztán ha nem innen, akkor majd egy másik klubtól, édes mindegy.
Vagy mit érdekli egy tulajdonost, aki itt sem akar lenni, mit érdekli az átlag klubvezetőt, akiknek a nagy része azt sem tudja hol van, mit érdekli a menedzsert, aki a klubokban csak a lehúzhatóságot látja, mit érdekli az egyszerű alkalmazottak nagy részét, akiknek ugyanúgy csupán egy munkahely a Honvéd. Alig van kispesti érzelmű ember a klubnál – és amíg a valóban profi világban, ahol ténylegesen piacra termelés történik nincs azzal semmi baj, ahogy az egyenfazonú gumiklubokat igazgatják, addig a magyar posványban előfordulhat, hogy szükség lehet valamiféle kötelékre és közösségre, azonban ha egy klubnál, történetesen a Honvédnál a közösség pusztán munkahelyi, akkor ott nagyon nagy a baj. Nincs senki, aki értené, gyerekek, kurva nagy gáz amit művelünk. Laptopedzők, laptopelemzők, laptopszakemberek, fontosak persze, erre tart a világ, azonban a Kispest (Honvéd) a kispestiség (honvédosság, jelentsen az bármit) nélkül értelmezhetetlen. Mi nem egy bármi vagyunk, amit bárhol meg lehet teremteni, ha kapsz hozzá infrastruktúrát, hanem a kibaszott Túró Rudi vagyunk, ami csak a túrórudiságában értelmezhető.
Nem tudom mit lehet tenni, mert azt sem tudom értelmezni, hogy mit gondol a klub, mi a terve, koncepciója, azon kívül, hogy annyira bele van buzulva saját magába, hogy képtelen értelmezni, sőt, egyenesen lepattannak róla a kívülről érkező kritikák, meglátások. Aztán ha kurva nagy a córesz, akkor kirúgják legfeljebb az edzőt, vagy letesznek pár marginális arcot a tarcsiba. Közben pedig a háttérben, a nyilvánosságtól elzárva ugyanúgy hosszabbítják Bicskéig, sőt, Lovasberényig, vagy még tovább a kisvasutat. Mondom, bele vannak buzulva a saját tévedhetetlenségükbe. Ezzel jár, ha totálisan és tartósan leválnak az őket körülvevő közegről.
Klubtörténeti mélypont
Tényleg nem érdekel, hogy megint az utolsó percekben buktunk, mert nem először történik ilyesmi.
- Siófok, 88. percben kapott gól -> vereség
- Haladás, 79. és 93. percekben kapott gólok -> győzelem helyett vereség
- Budafok, 93. percben kapott gól -> döntetlen
- Szeged, 87. percen kapott gól -> vereség
A 13 kapott gólunkból 6-ot kaptunk a 75. percet követően, és csak egy, Cipf (Tiszakécske) találata nem eredményezett pontvesztést.
Ehhez képest a 12 rúgott gólunkból (NB II., negatív gólkülönbség: még egy mélypont, mert ilyesmi sem fordult elő eddig a klub történetében) mindössze 2 született a 75. perc után. Szerencsére mindkettő győztes (Csákvár, ETO).
| gy | d | v | rg-kg | pt | |
|---|---|---|---|---|---|
| félidő | 4 | 5 | 1 | 6-3 | 17 |
| 60. perc | 2 | 7 | 1 | 8-6 | 13 |
| 75. perc | 3 | 6 | 1 | 10-7 | 15 |
| vége | 3 | 3 | 4 | 12-13 | 12 |
Érdemes megfigyelni, hogy hogyan épülünk le a második félidőkben, és különösen az utolsó tizenöt percben.
Nincs rá jobb szó: összeomlás. Hiába lett hosszú a pad, Szegeden például Holman, Bobál és Kundrák is ott ült szinte végig, a cseréink alig működnek, sőt, inkább ártanak:
Sárga: a csere utáni időt megnyerte a Honvéd.
Piros: a csere utáni időt elveszítette a Honvéd.
Igen, a cseréink közel fele negatív hatással járt az eredményre nézve. Vagy még plasztikusabban: a cserék előtt, a lecserélt játékosok aggregált gólkülönbsége +10, a cseréket követő időszakban viszont -11. Szörnyű.
Jellemző pillanat, ahogy Szegeden, a meccs lefújása után Bobál egyszerűen besétált az öltözőbe. Nulla felelősség, amit tetéz, hogy néhányan látványosan nem érzik, hol húzódnak a határok.
Innen nézve pedig totálisan érdektelen:
- hogy a tíz meccsből nyolcon mi szereztük meg a vezetést (az egyiken kétszer is), mégis csak három győzelmünk van,
- hogy a 900 összes percből 267-et futballoztunk előnyben, és mindössze 63-at hátrányban,
mert képtelenek vagyunk meccset nyerni. Ötletünk sincs, csak kapálózunk mindenfelé, hátha összejön. Például Pekárra mennyi volt az esély az ETO ellen? Ha nincs az a 93. perces gól, akkor egyetlen pontra lennénk az NB III-tól. Tíz meccsen két győzelemmel. (Nem mintha a három annyival szebb szám lenne ebben a kontextusban.)
Váltani kell, de azonnal
Azt nem tudom mit vagy kit, de ebbe a kilátástalan szarba bele kell nyúlni nagyon gyorsan. Nem tudom hogyan és hol, de bele kell nyúlni, mert láthatóan semmi esély arra, hogy akár egy fikarcnyit is jobb legyen, miközben a fikarcnyi esetünkben egyenlő a kurvára kevéssel.
Elégtek a kreditek,
és mi, a szurkolók jóval türelmesebbek voltunk, mint amennyit bárhol máshol kapott volna egy hasonlóan teljesítő klub.
Itt most és azonnal
eredmények kellenek.
Elég volt a szép szavakból, a csöpögős interjúkból, a befelé fordulásból, a szurkolók seggnyalásából (hátha akkor majd nem támadnak ránk), a marketingvezérelt kommunikációból, a hazudozásból, a következmény nélküliségből, a mindenből, ami ezt a klubot jellemzi évek óta. Elég volt a lustaságból, hogy basznak bármit tenni, miközben mindenkinél okosabbnak állítják be magukat (vagy csak meló helyett szimplán lelépnek egy kis szabira), elég volt kurva sok mindenből, és elég volt abból, hogy képtelenek felfogni, mennyire vékony és szakadós az a kötél, amin nap, mint nap táncolnak, hogy mi történik akkor, ha néhányan kinyitják a szájukat, elengedik a félreértelmezett szolidaritást, és a szőnyeg alól, az álmennyezetből, a szekrények mögül, és minden apró lyukból csontvázak dőlnek ki, hogy aztán mindent beborítson a menten utána zúduló szarvihar.
Aki nem tud, vagy nem akar megfelelni az elvárásoknak, annak tipli azonnal Kispestről. Amennyiben most önként távozik, legyen akár az utolsó pályamunkás, vagy valamelyik vezető, akkor részemről, ha nehezen is, de megadom a bocsánatot, azonban amennyiben marad, akkor vállalja saját magáért a felelősséget, és fogadja el, ha nem lesz nagyon gyorsan egy látványosan pozitív változás, akkor alsóhangon is a jó büdös kurva anyját fogják szidni nagyon sokan.
Talán ez az utolsó pillantok egyike, amikor még le lehet lépni, mert nehéz elképzelni, hogy egy (újabb és újabb) klubtörténeti mélypontot követően a kegyelem, mint olyan előkerülne a szurkolók eszköztárából.
Higgyétek el, és most a klubnál dolgozókhoz szólok: ez a közösség képes lemenni kutyába, mert tudjuk, és nem egyszer bizonyítottuk, hogy mi vagyunk a Kispest, ti pedig mindössze holmi alkalmazottak, akik percemberként nem érzik a helyüket, és bitorolják a Kispest (Honvéd), mint fogalom egy szeletét. Kinek jó az, ha gyűlölik, és személyében gyűlölik? Kinek jó az, ha felcsapja az internetet, ha kimegy az utcára, ha megjelenik a meccseinken, akkor csak a undor árad felé? Ennyire nem lehet gerinctelen egy ember még 2023 Magyarországán se. (Tudom, tudom, sajnos lehet, bőven lehet, de próbálok egy álomvilágban élni.)
Kérek mindenkit, nézzen magába, és ha képtelen részese lenni az azonnali és pozitív változásnak, akkor most hagyja el a klubot!
Ne tetézzük a már így is történelmi szintű bűnt.
Jellemző, hogy egyelőre ennek az idénynek egyetlen felelőse volt, az a kurva repohár, bazmeg, ami a világon mindenhol működik, azt kellett első körben kitiltani.
Tényleg hiszem azt, hogy ha bezárnánk a Honvéd FC Kft. egy találomra választott alkalmazottját egy gumiszobába egy méterszer méteres betontömbbel, akkor valahogy képes lenne azt is elrontani. Bármelyik, bármikor.
Osztályozókönyv (becsületből)
A hétvége talán egyetlen pozitívuma:
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
