… ordította a Samp elleni hazain Vitray a közvetítésben Pisont Pista góljánál, valamint mi tegnap a korzókorlátnál két esetben is. A tegnapi meccs legnagyobb pozitívuma nekem ez a két momentum volt. Mindkettő Eppel lábáról indult, és Kemenes mindkettőt csak nézte, annyi eséllyel, mint amekkora az oddsa Dzsudzsáknak egy Bundesliga-szerződésre a következő 15 évben, jelen állás szerint. „„Így van, ezt kell csinálni…”” bővebben
Elég fura érzések vannak bennem most, és voltak végig a meccsen. Klasszikus, „múltheti győzelem utáni” balfaszkodást hoztunk ugyanis az első félidőben, az év szánalomöngóljával, majd meddő brusztolással a második félidő közepéig, kilátástalanság a pályán és a lelátón. Onnantól viszont cezúra, 2 tizi és egy akciógól, szinte 2011 őszi forgatókönyv, 3 pont a zsákban egy széteső Paks ellen. Hát ez meg mi a frakk volt?! „60 perc balfaszkodás után megidéztük 2011 őszét: rossz játékkal is sima 3:1 itthon!” bővebben
Kedves nézőink, kedves hallgatóink, a múlt héten annyira bejött a minimálbeharang-de-inkább-kibeszélő alkalmazása meccs előtt, hogy rögvest gurítottunk egy hármast a szétesett dióknak. Így maradnánk ezúttal is a bevált formulánál. „Járt utat járatlanért el ne hagyj…! Paks kibeszélő” bővebben
Tamástól, a Pestről Diósgyőrbe szakadt jóbarátomtól a 90. percben érkezett az sms, utalva a mai látogatásunkkor tőlük kapott, a kertjükben termett három gigazöldségre: „Látod, a cukkinik… Ha ezt tudom előre, még többet adunk :)”. Hát igen. Tőlük cukkiniket meg egy remek délutánt, a csapattól pedig első miskolci helyszíni győzelmemet kaptam. Kellett ez az elmúlt hetek után. „Megint bejött az eső-sárgamez kombó, Miskolc is tudja már, hogy Eppel a gólkirály” bővebben
„You set sail across the sea Of long past thoughts and memories. Childhood’s end, your fantasies Merge with harsh realities. And then as the sail is hoist, You find your eyes are growing moist. All the fears never voiced Say you have to make your final choice.”
Vannak időszakok, amikor picit megfárad a lelkesedés a csapatod iránt, amit persze sose hagysz el (kivéve, ha kis osti divatszurker kurzuscsíra vagy). Ilyenkor két lehetőség áll az ember előtt: vagy szép csöndben eltávolodik, egy tisztes távolságtartásba menekülve, és abbahagyja, vagy minimalizálja a kijárást, de a nyilvánosság előtt továbbra is felvállalja a klubját, sőt, valami földindulásszerű megújhodáskor vissza is térne a szorítóba. Más kitart, cipeli a keresztet minden hétvégén a vállán, élőben is a Bozsikban, vagy másutt, de keres valami üdítő szórakozást is, ami legalább a focikedvet és a hangulatéhséget kielégíti, amíg a saját csapat szürkül. Én az utóbbi csoport boldogtalan tagjaként pont a fenti megfontolásokból délpesti futballkalandozásokkal próbálom feltölteni az aksit, több-kevesebb sikerrel. Tegnap például többel. „Délpesti focikalandok 1. – Soroksári vasárnap” bővebben
A soproni stadi klasszik profilja, háttérben a Forrai Rambo 1994-es bombájakor még csak épülő, azóta már le is rohadt üzletházzal (foto: RW)
Először „Döcögünk szépen tovább” lett volna a címötlet, de azért a tegnapra elég nehéz lenne ráhúzni a „szép” jelzőt, minden tiszteletem innen is azoknak, akik ezt TV-n szenvedték végig, még inkább a semleges nézőknek, akik még nem is izgulhattak valamelyik csapatért. Nézzük a részleteket. „Döcögünk tovább” bővebben
Kedvenc látnivalóm Sopronban 20 éve a Kecske-templom, de remélem szombat este a ranglistám élén már egy Eppel-dugó veszi át a helyét (sopron.hu a fotó lelőhelye)
Ohh, de jól esne most is egy jó kiégett szötymörgés a holnapról, meg az MLSZ hülyeségeiről, hogy miért nem mondjuk Záhonyban játszunk idén a Vasassal a pálya-átalakítások miatt, de most megpróbálok mégsem ennyire negatív lenni, elvégre péntek van meg nyár. „Legjobb hely: Szombathely? Főleg Sopronban!” bővebben