mert célunk csak egy van
Kavarogtak a gondolataim rendesen a kocsiban hazafele, s most, hogy kivételesen nem én vezettem, volt is alkalma azoknak a gondolatoknak kavarogni. Valljuk meg: nem jöttünk ki jól ebből a hétből, egyelőre pünkösdi volt a listavezetőségünk, és csúnyán megszórt minket a Videoton – mégsem egészen gyászos a hangulatom, pont a Fradi meccs után leírtak miatt. De egyvalami azért nagyon elszomorít. Mindjárt mondom is, hogy mi. „Csak az idő volt szép, az eredmény nem” bővebben
„Az álmunk egyik fele elszállt sajnos. De nincs idő a szomorkodásra, mert hétvégén fontos mérkőzés lesz. Győznünk kell, hogy életben tartsuk az álmunk másik felét. CSAK!” –írja Baráth Boti a népszerű közösségi oldalon, és nem tudok vele vitatkozni. Holnap Felcsútra látogatunk a szerdai MK-fiaskó után a másik (papíron) legerősebb hazai csapat ellen. Soha könnyebb napokat, yeah! „Brutális hét, második felvonás” bővebben
Ennyit tudok mondani ítéletként a tegnap estéről. Ám nincs most helye a vereségekkor szokásos ostorozásoknak, úgy hiszem. Bár nem játszottunk jól, főleg a második gól után nem, nyilván, de egy percig nem éreztem, hogy a csapat beleszarna/kishitű lenne/gyengébb volna ellenfelénél. Utóbbit egyáltalán nem éreztem, ezért is fájó a kupabúcsú, úgy látszik, idén nagyon nem megy nekünk a Fradi ellen, lehetnek akármilyen tré formában, a Sors nem nekünk írja a forgatókönyveket. „Ez most nem jött össze” bővebben
Tovább íródik a hihetetlenbe hajló kispesti hőstörténet a Bohócliga 2016/17-es kiírásában. A nagyok előre lebeszélt játékába belekotnyeleskedő külvárosi outsider csak nem akar leszakadni, ráadásul a korábbi évek kifutott jó eredményei után idén már egész tartósan egész markáns produkciókat szállít a kispesti kompánia. Szóval még mindig nem biztos semmi, és még mindig messze a vége, és bármikor véget érhet az idei álom, de a posztcímben leírtakat már én sem tudom eltagadni. „…és a 85. percben már én is elhittem, hogy ez nem lesz egy rossz szezon” bővebben
…és ez most nem RW szokásos mindenben Atletit látó hülyesége (dehogynem, mondja az olvasó). Rossi újdonsült nyilatkozataiban egyre többször bukkan fel a matracos mániákus kispadvezér credójának nem egy eleme (mi csapatként vagyunk nagyok; meccsről meccsre kell haladnunk; a mi keretünk nem tud rotálni, nem pihentetek; nincs különbség bajnokság és MK között; megyünk előre, stb.), ami örvendetes, hát ha még mindehhez a cholói pedagógiai képesség is társulna, már most megtenném magunkat az év meglepetésének. Így még azért vannak fenntartásaim…