mert célunk csak egy van
Lassan már unalmas lesz ez a rovat, de most sem tudok másra mutatni, „az egész csapat anblokk tré volt” bonmot-t pedig most egyszerűen nincs kedvem elsütni. Márcsak azért sem, mert voltak olyanok, akikkel én (mondjuk nem egy szigorú mérce szerint, bevallom, de) elégedett voltam. Mondjuk, nem sokan. Bobál, Nagy Gergő és SztenderdGyuri. Meg egy kicsit maxiKing. „Meccsarcgyuri” bővebben
Fanta úr nem semmi, mire hazaérek és lerogyok a gép elé, hogy akkor még beszámoló is kell, már itt vár felhegesztve a mai, tényleg örök hála, ilyenkor kéne csöndben elkullognom a sarokba, és örülni, hogy egy fárasztó túra után nincs meló, én meg mégis ideülök, nem vagyok normális, tudom, de valahogy úgy érzem, ha már lenn voltunk, akkor már legyen beszámoló, és így egy pici beszámoló a rend kedvéért lesz is. „…és tényleg :)” bővebben
„Imádom és utálom – kibeszélő és beharang holnapra” bővebben
Még jó, hogy csecse, új sárga hordággyal készültek az üzemeltetésiek (vagy a Bozsikban hogy hívják az ilyen arcokat? Nálunk a cégnél az említett módon…), mert bizony tegnap gyakran kellett rohanni a hórukklegényeknek Buda és a dokink nyomában. De vajon csak a sáros, felázott talaj okolható, vagy a kisördögre is érdemes hallgatni, aki a vállunkon ülve azt mantrázza: „műfű, műfűűűűű?” Meccstéma.
