Mastodon

Próbázók: az elmúlt két hét eresztése

20, vagyis húsz próbajátékosnál tartunk eddig. Összesen 43-an léptek pályára az alig egy hónap alatt lejátszott 12 felkészülési meccsünkön. Lassan a kispesti öltöző egyre inkább kezd hasonlítani a Matthaus-éra tatai edzőtáborára, ahol bárki megfordulhatott, aki az NB1-ben magánhangzóval rendelkező nevet tudott beírni az igazolási lapjára, valamint Kapcsos Vince.

Legutóbb a szerb középhátvédnél, Trnicicnél, és az azóta leigazolt bosnyák csatárnál, Hadzicnál hagytuk abba a futószalagon érkező, de legalább felettébb gyorsan is távozó próbázók sorát, és mivel azóta eltelt nagyjából két hét, illendő újra felvenni a fonalat. Figyelem, a folytatás után olyan játékosokról lesz szó, akik valószínűleg soha többé nem fognak a Honvédban szerepelni! Felsorolásuk azonban fontos a történeti hűség kedvéért, hiszen egyszer, ha csak egy félidőre is, de megadatott nekik, hogy magukra húzzák a klubcímerrel ellátott mezünket.

Kezdjük mondjuk a Soprontól érkezett belső középpályással, Deák Mártonnal. Azon túl, hogy magas, tüsihajú (szinte kopasz) és, hogy mindig egy szürke garbószerű pólót vett a mez alá, nem sok minden maradt meg belőle. Mindhárom kváziirányítónk mellett kapott egy-egy meccset (Deák és Tisza Kálmán a középpályán – egész komoly történelmi tabló lehetett volna 140 éve), ezzel is erősítve az egyszeri szurkolók humoros összeesküvés-elméleteit: Deák azért játszhatott ennyiszer, mert Supka mester féltette a csapatának játékosait a sérüléstől, és inkább betett egy próbázót amolyan ágyúgolyó-tölteléknek. Más magyarázatunk nekünk sincs arra, hogy amit mindenki látott elsőre, azt miért kellett még kétszer megmutatni.

Navarrete, a chilei középhátvéd igazi talány. Deákhoz hasonlóan ő is három meccset tudott le eddig a felkészülésből, és bár a klubhonlap nem erősítette meg, a Nemzeti Sport szerint átigazoltuk a belga harmadosztályú egyletétől (valamint szigorúan állítólag: Marshallt adtuk cserébe), mert hiába az ügyes managere, a Manchester City fakójának edzésére még be tudta nyomni, ott azonban hamar kibukott a – Kispesten nem feltétlen problémás – lóláb. Supka kipróbálta már Debrecenivel is párban, az utóbbi időben azonban Bjelkanoviccal kezd, vagyis ha marad, a cserepadra igazoljuk.

Porcari, az argentin jobbszélső egy Pécs elleni félidő alatt győzte meg a szakmai stábot, így egy évig velünk marad, és a Győrtől kölcsönvett Ceolinnal közösen próbálják majd ellensúlyozni a Vietnámba kölcsönadott Abass fájó(?) hiányát. Egyébként egy alapvetően ügyes gyerekről van szó, nem kevés látványos dolgot művelt a szélen és egy-az-egyben, kár, hogy a beadásainak minőségéről eddig nem sokat mutatott.

Matias Porcari 26 éves argentin-olasz kettős állampolgárságú jobbszélső / támadó középpályás. Az elmúlt években hazájában a Belgrano de Córdoba, valamint Uruguayban a Danubio Montevideo és a CA Fénix egyesületeiben szerepelt. Házaló videója alapján amúgy szintén nem tűnik ügyetlennek:

Kuvaiti csatár! Merthogy a futball ugyebár a világ legnépszerűbb sportja, és az Antarktisz kivételével szinte minden országban van legalább egy igazolt játékos (ettől lesz ország egy ország!), így a mesés gazdagságú olajmonarchia, Kuvait keretében is. Ugyan nemrég volt a második csapatunkban egy hasonló nemzetiségű kapus, azért azt magunk sem gondoltuk volna, hogy Magyarországon, a góllövők földjén, ezen belül is Kispesten (Puskás, Tichy, Kozma, hogy csak néhányat említsek gólkirályainkból) valaha megfordul, sőt, hovatovább pályára is lép egy igazi kuvaiti csatár, név szerint Aziz. Aziz külsőleg amúgy erősen hasonlít Leandrora, azonban a belső (tudás) tekintetében pont olyan távol áll tőle, mint a műfüves edzőpályát szegélyező korlát. A félidőnként produkált egy, azaz egy darab szép labdaátvételét ha akarjuk, akár meg is tapsolhatjuk, de basszamármeg mégis egy NB1-es csapat keretéről beszélünk, és legalább ennyiszer a korlátról is remekül pattan vissza a laszti. Azt pedig, hogy a BKV ellen mutatott teljesítménye után még a Dunaszerdahely ellen is játszhatott, azt már nem is tudjuk hirtelen kinek a kontójára írni, de reméljük, legalább az a valaki elszámol a saját lelkiismeretével.

Méltó társa volt amúgy a lett Aleksei Alekseev, akire maga Supka mester mondta, hogy azon túl, hogy képzetlen, még lusta is. Megjegyzem Alekseev is két meccsen szerepelhetett, hiába látszott már az első után (egyedül mehetett, a labdát belevezette Vezér Ádiba, és ezzel le is zárta kispesti momentumainak sorát): kevés!

Tizennyolcadik a sorban a litván Vygantas Zubavicius néven illetett próbabalhátvéd. Novák Alexisznél továbbra is kérdéses, hogy műtét, avagy nem műtét, így a kényszer hajt, balbunkót kell szerezni, főleg úgy, hogy Gege valószínűleg középen fog kezdeni, maradt tehát az egy szem Hajdú, és a gyöngyszem Tchami a gyengébbik láb oldalán. Másfél meccset kapott, de az, hogy távolról hasonlít Hidvégi Sándorra, plusz ugyebár a közös poszt, szóval az is kevés volt együtt.

Váltótársa montenegrói és Marko Vidovicnak hívják. A Haladás elleni második meccsen játszott, többek egyöntetű elismerését kiváltva. A feladatát tisztességesen megoldotta, Nagy Dani, Sluka vagy Oross nem sok vizet zavart az oldalán. A támadásokba szintén tisztességgel bekapcsolódott, szögleteit jól végezte el. Supka mestertől kap még egy esélyt, szombaton kiderül megoldást jelent-e a hirtelen támadt hiányposztunkra.

Marko Vidovic egy 23 éves szerbiai születésű, illetőségét tekintve azonban montenegrói balhátvéd. Fiatal kora ellenére a legutóbbi idényekben közepesen vállalható kluboknál ücsörgött a kispadon: Szerbiában a Hajduk Belgrádnál, Montenegróban a kéziben erős Budocnost Podgoricánál, Cipruson az Anorthosis Famagustánál és legutóbb Bulgáriában a Levszki Szófiánál. Tíz mérkőzés fölött egyetlen évet sikerült zárnia, épp a számunkra legfontosabb 2011-12-est. Azt, hogy beérett volna alátámaszthatja a nagyjából két meccsenként begyűjtött sárgája, az viszont ellenérv, hogy mégsem maradt a Levszkinél. Egyelőre nem tudjuk hova tenni magunkban.

A Danilo, Torghelle, Zelenka, Abass távozása miatt meggyengült támadószekció egyik feltölteni szándékozott helyére a korábban már Magyarországon is megforduló román Bogdan Apostu érkezett legújabban. Az látszott, hogy a Hali ellen Hadziccsal jól megértették egymást, és mivel a stílusuk különböző, a jól kiegészítették egymást állító szerkezetet is le merem írni. Apostu valamivel robosztusabb Hadzicnál, megtartja, esetenként ki is harcolja a labdákat. Ha leigazolnánk, Délczeg mellett lenne még egy klasszikus(abb) célember a csatársorban, akire fel lehet lőni a labdákat, és aki megoldja addig, amíg felérnek a többiek.

Bogdan Apostut nem igazán kell bemutatni a magyar bajnokságot követő avatott lelkeknek, hiszen néhány éve már egyszer feltűnt Nyíregyházán (közel 70%-os gólmutatóval!), valamint néhány meccs erejéig Diósgyőrben is.

Az NB1-ből visszatért Izraelbe, majd vissza az NB1-be, hogy végül különböző romániai csapatoknál próbáljon gyökeret ereszteni az utóbbi két évben. Ha lehet hinni a wikipedia valamint a transfermarkt oldalaknak, akkor arra jutunk, hogy semmire. Egymásnak ellentmondanak ugyanis a tavalyi és tavalyelőtti idényére vonatkozó adatok: az egyik szerint játszott és gólokat lőtt, a másik szerint alig, és nem lőtt. Ha átigazoljuk, tavasszal megtudhatjuk, melyiknek kellett volna hinnünk. Vagy esetleg már most és a szemünknek:

A végére mindössze egy kérdésünk maradt: vajon mikor érkezik meg a jó előre beharangozott libériai Joel “Sunnyboy” Toé?

Pályasógorok

Ha létezik a (feltétlenül ordenáré, ám találó)  “lyuksógor” megnevezés és fogalom, akkor azt hiszem kijelenthetjük: baráti társaságunk a kedvenc klubunk pályasógorává avanzsált. Supka mester ugyanis úgy fest, addig-addig mantrázta az (ugyan szerinte külföldi) edzőtábor szükségességét és a hazai időjárási helyzet tarthatatlanságát, hogy derék tulajunk végül cselekedett. Ugyan nem Irak, Belek, Porecs vagy Amerika lett a megoldás, mint a hazai élcsapatok és a budapesti riválisaink esetében, hanem…

…a Vasas Fáy utcai műfüves sátrába ruccan át heti néhány alkalommal a keret, oda, ahol hétfő esténként ami kis privát team-ünk is tolja a kispályás labdarugdosást. Supka szerint ideális körülmények közt készülhettünk, ezt alátámaszthatom: a sátor valóban jó meleg. (Az öltözőt és a vizeldét remélem nem használták a srácok, mert ott esetenként bokáig áll a folyékony ammónia – Hemingway úr valszeg postafordultával dózeroltatná le az inkriminált mellékhelyiségeket. Kispályás csapatunk karmestere, wekerlei jóbarátom pedig csak annyit jegyzett meg a hír hallatán. “Ideális az. Csupán a szélső pályáknál van a meglepi, itt ugyanis a nagypálya szögletzászlóinak a rögzítéséül szolgáló vascsövek alig 2-3 cm-t emelkednek ki a kiváló minőségű műfüves talajból.”).

Amúgy Öcsém világított rá az előbb e-mailben a lényegre: a fenti hír végül is örömteli, hisz újabban folytonos sérülések miatt sosincs ki a hétfői csapatunk, hát most végre megleszünk, feltéve ha 1-2 spíler az A-csapatból vállal velünk egy túlórát. Mert valljuk be őszintén: csodás érzés lehet egy Horétól vagy Porcairtól labdát kapni….

Fotó: focikupa.hu

Kínzó kérdés, de félő, lassan szembe kell néznünk vele

A kép illusztráció!Vajon hogyan viszonyuljunk a továbbiakban azokhoz a korábbi kedvenceinkhez, akikről esetleg kiderül, benne voltak a fogadási csalásos balhékban, sőt, halmazati bűnként esetleg a Honvéd ellen játszottak, miközben szerződésük a csapathoz kötötte őket?

Pörgetjük a lelátón, fórumukban néhányak nevét, mindenki tudni véli róluk, de amíg nincs bizonyíték, nincs valódi vád, elhallgatjuk, elfojtjuk magunkban, de egyre inkább elkerülhetetlen, valahogy majd úgyis reagálnunk kell a dologra.

Ha beleesnénk a szórásba (beleesik valaki), akkor ti azt hogyan fogjátok kezelni magatokban? Mit éreztek majd, ha véletlenül megpillantjátok a lelátón? És mit, ha újragondoljátok a korábbi eredményeket, egy-egy mérkőzés kulcsjeleneteit? Vajon tényleg az a játékos az igazi áruló, aki kispestiségét bizonygatja, majd elhagyja a csapatot a jobb anyagi lehetőségekért cserébe? Hogy is van ez?

(A fénykép illusztráció, a valósággal való bárminemű kapcsolata csak a véletlen műve.)

Hogy állunk? #2

A meghatározott időközönként való feltétele a címbeli kérdésnek egy holtszezonban nem kis jogossággal bír, így e magyarázatot elégségesnek ítéljük indoklásként egy, a játékoskeringős posztunk melletti másodszori kitekintésre, kommentgenerálásra.

No meg a hétvégén letoltunk két gyakorlómeccset, s bizony az arról érkező beszámolót elmulasztva most ezzel a részben visszatekintő jellegű cikkel pótolnánk mindezt.

Heti történések szabadelvű összegzése, a katt után.

 

Nos, múlt szerdán a Rózsahegyet 2-szer, szombaton a Győrt egyszer ütöttük meg, majd  lassan szokásossá váló tizenegyes-bénázásunk eredményeképp (most a Pécs ellen Németh Norbi húzta fel a csörgősipkát) a mecsekaljai színrokonoktól húztunk be egy kis gyufát. Akárhogy is, eddig biztató az eredménysor, főleg annak tudatában, hogy az első hét viccellenfelei (Kölesd, Tököl) után most szlovák élvonalbeli, illetve hazai él- és erős középcsapat ellen lett meg a virtuális 3 pont.

Igazolások terén az első hetek sokkját (Abass, Zeli, Sanya el) most végre egy érkezés is követte, a győri Ceolin tette át székhelyét fél évre a Bozsikba. Egy jó Ceolin. Legjobb. Látatlanban én üdvözöltem a bongyor brászilérót, hisz emlékeimben egy masszív 2010 őszi debüt élt, mikor is egy pár fordulóban szurkálta a gólokat a soros ellenfeleknek, élvezve a pintéri bizalmat. Csertői Reli érkezésével ugyanakkor kegyvesztett lett, tavaly tavasszal még csak-csak, idén ősszel már alig játszott. a Rába-partiaknál. Legyünk optimisták: ha élvezi az edzői bizalom hátszelét, mehet neki a játék – nálunk jó esélyekkel indul, hisz ő az első jelölt Abass üresen hagyott jobbszeles surranópályájára. Csak élnie kell a lehetőséggel. Persze a fél év az fél év, mi ebből nagyon jól nem jöhetünk ki: ha Ceo remekel, úgyis hazaviszi a Győr, ha betlizik, kinek kell? (Megjegyzés: a Győr elleni edzőn nagyon haloványka volt, de ezt még tudjuk be a sok kispadozásnak…)

Ceolin tehát jött, de a brazil kontingensünk létszáma csak pár órán át haladta meg az 1 főt: Danilo ugyanis kövér gázzal farolt ki este a Bozsik kapuján, hogy a kies Helvécia hívó szavára mondjon igent és a kantonok országában Vanczák Vili mellett szilárdítsa Sionban hazánk NB1-ének jó hírét. Hogy érte mennyit kaptunk és ebből mennyit forgatunk vissza játékosvételre, ahogy azt Hemy úr ígérte, arról még nem szól a fáma, de cselekedni kell. Dani… én azok közé tartozom akik nem voltak feltétel nélküli fanjai a nyurga riói arcnak, de az őszére elismerően bólintok. Bár nem ő a legnagyobb veszteség a távozók közül szerintem, góljai hiányozni fognak. Igaz már azok sincsenek itt akiktől kapa a zsugákat… Szóval csatárposzton lépnünk kell.

Lépni, mert eddig Sanyi, Herceg, Dani, Szeku mínusz, maradt Délczeg és Diaby. Diaby? Hemingway és Supka is Danilo-utódként utalgatott rá még a tél közepén, hogy aztán egy szemfüles kommentelőnk, vagy maga Hanta egy francia sokadosztályú klub squad-jában fedezze fel a fényképét. a neten. Legutóbbi interjúnkban Supkánál is rákérdeztünk a helyzetre, ő annyit mondott, a derék ‘csontparti eltűnt mint mozambiki tucatlégiós Pini húsüzemében szürke szamár a ködben, de ha be is futna, lemaradása akkora lesz, hogy abból nem lesz kezdőtizenegy. Hát így múlik el a világ dicsősége, a szeptemberi afrocsomagból úgy fest, marad az egyszem Marshal ( vagy egyszerűbben csak Muflon, by veghhanta), aki ugye maga a határozottságkirály a pályán, jó vásár volt ez, srácok.

A hétvégi edződerbiken (és szerdán is persze) volt egy adag próbázó, köztük egy Hanta által már elsírt fogalmatlan délszláv, szombaton egy pornófilmfrizurás argentin kákabél, illetve egy soproni Deák, aki még viccnek is rossz, bár a Hore-Hidi sor fatáziadússágát valóban hozza. De pont ebből következik: erre már van ember.

Most ott tartunk, hogy a bloggerkollegám szerint FüziKrisz-alteregó,  a fotója alapján inkább pubertás GundelTakács-búrájú Hadzicot és Trinicic-et megpróbálja leigazoltatni Supka. Hadzic amolyan bosnyák Tökszinek tetszik: lassú a futása és a gondolkodása de mindig jó helyen áll, hogy bepattanjon róla a labda. Vagy ha nem is mindig, de sokszor. A passzjátékban azonban néha gyengusz- ez nem túl bíztató. Kissé gyenge testalkatúnak is tűnik és szép dolog a bokáig letolt sportszár, sípcsontvédő nélkül, hát, én is csak addig játszottam így kispályán míg egyszer fel nem rúgtak mint kakas a lósz*rt… Kissé talány a csóka, Danilo alá lőném be a szintjét, de Szekunál értelmesebbnek tűnik, vagy bármelyik szertelen fekete csatárunknál…

Update: miközben írom a posztot, a derék délszláv fel is vételezte egyenruháját a klubházban, így a félboszniai Esad után ő az első teljességében az anno a  Monarchia által annektált államból érkező légiósunk.

Trnicic... sűrű, benga arc, jól fejel, közepesen lassú, tehát egy majdan nyugdíjba vonuló Botist kiválthat de a karizma nekem hiányzik. Meg nem értem, minek középhátvéd, ha ott jegeljük Bjelkát a padon ősszel, vagy akkor ha kell Trinicic, minek tartjuk meg az Ibra-klón Boriszt. Mondjuk a választ sejtem, de pont ettől parázok: a sérült Novák helyén próbálgatja a derék Bjelkanovicsot Supka újabban. Nos egy Lovric-Debrő-Botis-Bjelka birodalmi lépegető védelem erős lenne, valljuk meg: úgy futna szét minket az NB1 tavasszal, mint a szél.

Hát itt tartunk. Lassan vége a felkészülés első felének, a népvándorlás szép méreteket ölt a “Próbázók” táblás szobában, ám a végső megoldásokat még nem találtuk meg. Optimizmusom ez nem növeli: tavaly télen is inkább a próbálgatás nélkül, a CV vagy Supka korábbi ismeretei (Zeli, Lovrics) igazolt srácok váltak be, nem a sebtében  talált gyöngyszemek (Fieber, Bright). Igaz ez a nyárra is (Kosztolányi, Szeku, jajj).

A következő napok-hetek feladata tehát a keretvéglegesítés, és csöndben megjegyzem, racionalizálás lesz – ennek keretében Supka kissé szakíthatna korábbi merevségével ifiügyben, és bevállalhatna némi mélyvizezést Mogával, Erdélyivel, Baráthtal, Vernessel – teher alatt nő a pálma. Tudom, ez nem ilyen egyszerű, de ha Kismészoly megtette Újpesten, lehetne itt is tenni egy próbát. Keretünk változásait nézve esélyes, hogy a merész célokról lemondhatunk a szerethető csapat imázs megtartása kapcsán viszont ne tegyük ezt. Ha már az ősz végén volt egy jó kis teamünk, legyen egy kedvelhető Kispest tavaszra is -ha máshogy nem megy, hát a saját kutyánk kölykeivel.

Így állunk most. A kép, mint a szürke téli égbolt, lassan, de tisztul. Kérdés már csak annyi marad: a tavaszunk napos lesz, vagy szürke-esős, esetleg szeszélyes, mint az április? Szerintetek?

Botrányos, letiltott Supka-riportunk

A honvédos sajtó- és véleményszabi hemingwayi korlátozása miatt a szombati csörték között Supka mesterrel fabrikált inti sajnos nem kerülhetett fel a hivatalos honlapra, így kénytelenek vagyunk szerény blogunkon közzétenni alkotásunkat. (Gyk: a tulaji biztosítékot az edzőtáboros kérdés-válasz csapta ki.)

 

Mellékesen az új mezszállítónkról

A múlt héten már volt téma, hogy tavasztól valószínűleg az olasz Givova látja el mezekkel a csapatot, és hogy ez alapból nem gond, mert a végső megoldás akár lehet szép is, csak el kellene találni pontosan a rendelést. A gyártó sajnos nem könnyíti meg a dolgokat, hiszen online is elérhető katalógusában az egyes kitekről (mez+nadrág) csak fantáziarajzok vannak fent, ráadásul a 2008-as alapítás óta még nem volt lehetőségük túlzottan ellepni a piacot, így képekből is csak keveset találni a már jelenleg is futó dresszeikről.

Mindezek ellenére azért belebotlottunk néhány piros-fekete-(fehér) színekkel operáló kombinációba, amiből látszik, tudnak, ha akarnak, sőt!

Rögtön egy gyönyörű darab a cég Seattle-i bemutatójáról. Fehér alapszín, a hasi oldalon a válltól indulva a derékig piros-fekete csíkozás, az ujjvégeken és a gallérokon szintén. Hasonló megoldás itthon sem ismeretlen. Az MTK (Nike) évek óta hagyományosan fehér vagy kék alapon átellenes színű átlós csíkozású mezben játszik, és a közelmúltban a Haladás (Legea) is bepróbálkozott a meghonosításával.

Az elmúlt bő évtizedben dominánsan piros-fekete függőleges csíkozású mezekkel próbálkoztunk, amelyek között sokszor csak a piros pirossága (vöröse), illetve a csíkok darabszáma volt eltérés. A kétezres évek eleji keresztcsíkos, a centenáriumi kettős osztatú, valamint annak utódja, a bordó-piros szintén kettős osztatú inkább csak a kivételt jelentette. Ha valóban frissíteni szeretnénk, egy ilyen választásra vélhetően igen sok szurkoló tudna támogatólag rábólintani.

A Givova fő vadászterülete természetesen Olaszország, ahol a világon is komoly szurkolótáborral rendelkező nagyokon kívül, szinte mindenki hazai márkában játszik. A jelenleg másodosztályú Reggina így remek példázat számunkra, lévén szinté piros-fekete alapszínekkel operálnak.

A bal oldali képen egy egyszerű fekete alapra piros V-nyakat varázsoltak, valamint az egészet megbolondították egy, a jobboldalon függőlegesen futó piros-fehér csíkkal. Közel parádés megoldás. Itthon a Győrnek van fekete meze, a Puma szállította darabot második számú szerelésnek használják, pedig talán annál azért többet érdemelne.

A jobb oldalon egy piros-fekete keresztcsíkosat látni, a szépnek mondhatónál talán valamivel vastagabb csíkokkal. A színhatárok fűszerezése egy-egy vékony vonalkával azonban ötletes, kár, hogy az egészet elcseszi a vállrész kialakítása, és a fekete kifolyása okozta diszharmónia a bal kar fölé.

Három példát láttunk tehát arra, hogy a Givova igazából tud szép dresszeket gyártani, így csak remélni tudjuk, hogy az unalomig ismert, bár rajongva szeretett függőleges csíkozású piros-fekete mellé sikerül valami igazán szemet gyönyörködtető, és az eddigiektől eltérően formabontóan vállalható darabot is lehalásznunk a kínálatukból. Az pedig legyen külön kérdés, hogy a piros milyen piros, esetleg vörös árnyalatot vesz föl a tavaszra?

A vörös árnyalatai a wikipediáról.

Amúgy: A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a vöröshöz kapcsolni. A színek között ezt tartották a legtöbbre. (A vörös jelentése a címertanban.)

disHarmony – egy nem nekünk kínos ügy végére

Harmony Ikande, az ex-milánói középpályás nyáron, az átigazolási szezon utolsó napján került Kispestre két társával, Marshallal és Diabyval egyetemben. Bemutatkozó mérkőzésén, egy Vasas elleni idényközi felkészülésin/barátságoson biztatóan mozgott, gólt lőtt, elhittük, tőle sokat várhatunk. Fiatal, tehetséges, belső középpályás. A bajnokságban kétszer, a kupában egyszer játszott, rossz nem volt, sőt, az Újpestet verő csapatba jól szállt be, ráadásul majdnem gólt is lőtt.

Decemberben aztán jött a hír, az időközben a második csapathoz száműzött játékossal a klub szerződést bont, az indoklás pedig: mentális (mentalitási?) problémák. Az igazi szépségek viszont ezután vették kezdetüket.

Január közepén Harmony frissíti Facebookos adatlapját, ahol munkahelyként a Bp. Honvédot jelöli meg, miközben lenyilatkozza: remekül érzi magát Budapesten, játszik, gólokat lő.

Néhány nappal később azonban az ügy gyökeres fordulatot vesz, és az időközben az izraeli Beitar Jeruzsálemhez igazoló Harmony már azzal vádolja egy helyi lapban a Honvédot, hogy a klubbal kötött szerződésére ráhamisították a nevét, ráadásul az ígért 6500 euró helyett csak 1500-at fizettek neki, valamint tartozunk feléje további cirka 20000 euróval. Súlyos vádak ezek.

Olyan súlyosak, hogy tegnap tulajdonosunk is megszólalt az ügyben, és külön blogbejegyzést szentelt korábbi játékosunknak, amelyben kifejti, formaruha (itt: mellény) nélküli szociopatának tartja, és kispesti időszakában így is viszonyult hozzá. Magyarán beteg embernek, aki valójában nem rossz, hazug, esetleg megvetendő figura, hanem beteg, mentálisan sérült, vagyis úgy is kell kezelni, mint a hasonló beteg embereket. Természetesen a 6500 eurós fizetési igényt cáfolja, a posztban elismert bruttó 340.000 forint pedig valóban közelebb áll a szerződésben is rögzített 1500 euróhoz. (A játékos kispesti hónapjainak, valamint szerződtetésének – tulajdonosi szemszögből nézett – története elolvasható Hemingway úrnak a pepsifoci.hu oldaldalon megjelent blogbejegyzésében.)

A bejegyzés időzítése nyilván nem volt véletlen, az egy nappal korábban felhozott vádakra reagált, és bár én úgy érzem egyfelől a klub érdekeinek figyelembevételével összhangban és helyesen történt, másrészt feleslegesen is, hiszen Harmony korábbi megnyilvánulásai akár napon belül is képesek voltak saját maguknak ellentmondani, hitelességükben egy pillanatra sem hihetett a témát legalább érintőlegesen követő szurkoló. Egy Bp. Honvéd, és egy Bp. Honvédnak az elmúlt években mutatott arculata nem engedheti meg, hogy ilyen légbőlkapott és láthatóan hamis vádakra reagáljon! Való igaz, fontos tisztába tenni a dolgokat, és valóban történtek a külső szemlélő számára szokatlan és egyben megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok a klubnál, mégis hiszem, annyira nem lehet még Hemibá legelvakultabb ellendrukkere sem együgyű, hogy mindezeket elhiggye.

És akkor a végjáték. A mai napon a Bp. Honvéd sajtóosztálya egy közleményt adott ki, amelyhez egy angol nyelvű levél (és annak magyar fordítása) volt csatolva, és amelyben Harmony, valamint Moshe Har Adir nevű managere a következőket nyilatkozza:

NYILATKOZAT

Alulírott, Harmony Ikande, és Moshe Har Adir, mint az ügynöke, az alábbinyilatkozatot tesszük a Budapest Honvéd FC-nek.

1.) A Budapest Honvéd FC és képviselői soha nem ajánlottak Harmony Ikande-nak más fizetést, mint havi 340 000 forint, melyet meg is kapott.

2.) A Budapest Honvéd FC-nek semmilyen tartozása nincs Harmony Ikandefelé.

3.) A Harmony Ikande és Budapest Honvéd FC között létrejött szerződésensenki sem hamisította meg Harmony Ikande aláírását. A játékos tanúk jelenlétében írta alá a szerződést Budapesten. A Budapest Honvéd FCminden szerződés szerinti kötelezettségét teljesítette.

4.) A botrányos információk, melyek izraeli lapokban jelentek meg a Budapest Honvéd FC-vel kapcsolatban, teljesen alaptalanok, melyért ezúton is elnézést kérünk.

5.) Úgy gondoljuk, hogy a Budapest Honvéd FC egy kiváló klub, magaserkölcsi normákkal, és nagyon sajnáljuk, hogy bármilyen közünk volt aklubbal kapcsolatos hamis információk terjesztéséhez.

Izrael, 2012. január 26.

Vagyis a játékos elismeri, valóban havi 1500 eurós fizetésért szerződött a Honvédba, tartozásunk nincs felé, a szerződését ő látta el kézjegyével. Az igazán érdekes azonban a negyedik pont: itt Harmony és managere elnézést kér az alaptalan vádakért, tehát – paraszti ésszel következtetve – nem cáfolják, hogy azok a játékos szájából hangzottak el. Köszönjük.

A klubnak küldött dokumentum eredetije amúgy itt látható:

Ikande Statement

Részünkről ezzel az ügyet lezártnak tekintjük.

Próbázók: harmadik eresztés a Ruzomberokok ellen

Kicsit megcsúsztunk a szerdai meccsek rövid zanzájával, valamit a pályára lépő próbázók kritikájával, de mentségünkre szóljon, menet közben eligazolt házigólkirályunk, Danilo, kihoztunk egy posztot a lehetséges tavaszi mezekről, és ma hajnalban nem csupán az ötórási élesítéssel, hanem az egyetlen nem NB1-es idényünk bemutatásával mélypontjához érkezett RobW retrospektív sorozata is. Most pedig hiánypótlás.

Ahogy az már megszokott nálunk, kellemes napsütés, néha csípős szél, dupla meccs, műfüves pálya, nézők. Supka mester ismét kettéosztotta csapatát: mindkét alkalmi alakulatba jutott fiatal, próbázó és az elmúlt években már bevált játékos.

Az első meccs: Bp. Honvéd – Ruzomberok 3-2

Bp. Honvéd: Tóth I. (Kemenes 81’) – Moga, Natanale, Bjelkanovic, Szala – Faggyas (Nagy K. 46’), Deák, Ivancsics, Miskovicz – Hadzic, Danilo (Baráth 46’)

Amikor megláttuk a pályára lépők névsorát, tudtuk, még mindig keressük a nemrég beharangozott középhátvédet, aki majd gyorsít a védekezésünkön. A brazil Natanalét (aki korábban Nathan néven is előfordult nálunk) láthattuk már szombaton is, igaz, akkor az ellenfél gyengesége miatt nem sokat tapasztaltunk meg belőle. Most azonban kiderült, hogy azon túl, hogy az ősszel szinte sosem játszó, így semmit sem mutató Bjelkanovic bőven lefocizta, még a nyelvismeretével, így a játékban való értelmes részvételével is gondok lesznek. Jellemző példa volt, amikor a támadója előtt kíséri vissza a kapunk felé a labdát, miközben Gege ordít neki: goalkeeper, goalkeeper (magyarul: Iván, add neki haza), ő mégis kiügyetlenkedi valahogy az oldalvonalon túlra. Ivánunk ezután jelzi Gegének, mindegy, hagyja, ő már próbálta több nyelven is, egyiket sem érti. Középhátvédben ez nem jó, a meccs után nem is marasztaltuk.

Faggyas Milánt, a jobbszélsőt szintén múlt hét óta nézegetjük, vele elméletileg tegnap (csütörtökön) tárgyaltak is, vagyis Supka mester lát benne valamit. Deák Márton Sopronból érkezett, magas, középső középpályás, semmi extrát nem mutatott, igaz nem is volt gyengébb a többieknél. Miskovicz Rogernek pedig ígérjük, ha legközelebb is játszik, utánajárunk. A korábbi bosnyák válogatott Hadzic azon kívül, hogy egyedüliként gondolkodott sípcsontvédő nélküli otufitben a meccsen, és távolról nagyon hasonlított Füzi Krisztiánra, nem volt rossz. Jól kavargatta, tetszetős passzai voltak, látszott, képzett spíler (bár ezt legutóbb Dináról is elmondtuk), így nem véletlen, hogy marad még egy kicsit, és szombaton is játszani fog.

Emir Hadzic, a 27 éves boszniai állampolgárságú csatár legutóbb a nemrég fizetésképtelenné vált Celik Zenicában játszott, de korábban megfordult a görög Panetolikos, valamint a horvát NK Istra csapataiban is. 2007-ben kétszer szerepelt a boszniai válogatottban.

Támadóként a fellelhető gólmutatói nem vészesek, otthon 40-50% között rugdossa, külföldi csapataiban (sokszor csak csereként) a meccsek 20%-án eredményes. Legutóbbi félszezonjában, ősszel 14 meccsen négyet gurított, és mellette kiosztott további öt gólpasszt is.

A találkozón sok érdekes amúgy nem történt, de amit mindenképp érdemes megemlítenünk, hogy a menet közben a svájci FC Sionba szerződött Danilo meglőtte utolsó gólját kispestiként (védője szorításában betört a tizenhatoson belülre, majd elgurította a kapus mellett a hosszúba), és hogy Gege egy fantasztikus labdáját épp Hadzic nyomta be a hálóra. Utóbbiról szerencsére videó is van:

A második meccs: Bp. Honvéd – Ruzomberok 3-2

Bp. Honvéd: Kemenes – Lovric, Botis, Trninic, Hajdú (Tchami 53’) – Pandza (Nagy K. 46’), Hidi, Németh, Tchami (Tisza 33’) – Délczeg, Burgar

A háromkor kezdődő második mérkőzésre valamivel veretesebb kerettel álltunk fel, bár próbázó ekkorra is maradt. Pandzáról annyit, hogy még arra sem fogjuk venni a fáradtságot, hogy legalább nyomokban utánajárjunk az előtörténetének, de minek is, ha a legnagyobb kritikát maga Supka mester fogalmazta meg róla azzal, hogy már az első félidő közepén lekapta a pályáról, és inkább visszaküldte az előző meccsen is játszó fiatal Nagy Krisztiánt. Alkalmi társa, a csatár Burgar se volt jobb nála, a pálya körül állók szörnyülködése és a fotós kollega epés megjegyzése (negyed óra után kellett volna lehívni a pályáról, kimosatni vele a mezét, kezébe nyomnyi egy villamosjegyet és elköszönni tőle) ellenére is csak azért maradt végig a pályán, mert már nem igazán volt több cserénk a kettéosztott keretben. Megjegyzem amit ő nyújtott, azt bármelyikünk hozta volna, elnézve az oldalvonal mellé kirugdosott labdák visszaadásainak legelképesztőbb módozatait, benne a jó Hemibá egy sípcsontos labdaátvételével, bár szóljon mentségére, bakancsban volt az öreg. (Reméljük, hogy az csak adminisztrációs hiba, hogy a klubhonlap nem köszönt el tőle is. Mármint nem Hemibá, hanem Burgar.)

Aleksandar Trninic, a szerb középhátvéd-jelölt viszont megér egy kis klikkelgetést, mert Botis tanár úr társaságában is úgy tűnt, jól mozgott. (Supka mester is így látta, és egyelőre marasztalja a szombati meccsekig.)

24 éves, 1.90 magas. Tavaly nyáron igazolt el hazájából, az élvonalbeli FK Cukaricki Stankom csapatától a szlovák másodosztályú Zemplin Mihalovcéhoz. Ha a transfermarkt.de oldal adatainak lehet hinni, akkor stabil kezdőnek csak a szlovákoknál számított, korábban legfeljebb aktuális egyesülete meccseinek talán a harmadán lépett pályára, sokszor csak csereként.

Középhátvédről általában ritkaság, róla mégis találtunk egy echte házalóvideó-szagú felvételt a youtubeon. A sebesség ugyan nem ölt elképesztő méreteket, néhány szép mentést azonban így is látni véltünk felfedezni rajta, hogy így kifacsarjam remekszép anyanyelvünket.


Adminisztrációs rész

A felkészülési meccseink összeállításai elérhetők itt, a próbajátékosok névsora pedig itt, sőt, galériánk is van: