mert célunk csak egy van
A honvédos sajtó- és véleményszabi hemingwayi korlátozása miatt a szombati csörték között Supka mesterrel fabrikált inti sajnos nem kerülhetett fel a hivatalos honlapra, így kénytelenek vagyunk szerény blogunkon közzétenni alkotásunkat. (Gyk: a tulaji biztosítékot az edzőtáboros kérdés-válasz csapta ki.)
A múlt héten már volt téma, hogy tavasztól valószínűleg az olasz Givova látja el mezekkel a csapatot, és hogy ez alapból nem gond, mert a végső megoldás akár lehet szép is, csak el kellene találni pontosan a rendelést. A gyártó sajnos nem könnyíti meg a dolgokat, hiszen online is elérhető katalógusában az egyes kitekről (mez+nadrág) csak fantáziarajzok vannak fent, ráadásul a 2008-as alapítás óta még nem volt lehetőségük túlzottan ellepni a piacot, így képekből is csak keveset találni a már jelenleg is futó dresszeikről.
Mindezek ellenére azért belebotlottunk néhány piros-fekete-(fehér) színekkel operáló kombinációba, amiből látszik, tudnak, ha akarnak, sőt!
Rögtön egy gyönyörű darab a cég Seattle-i bemutatójáról. Fehér alapszín, a hasi oldalon a válltól indulva a derékig piros-fekete csíkozás, az ujjvégeken és a gallérokon szintén. Hasonló megoldás itthon sem ismeretlen. Az MTK (Nike) évek óta hagyományosan fehér vagy kék alapon átellenes színű átlós csíkozású mezben játszik, és a közelmúltban a Haladás (Legea) is bepróbálkozott a meghonosításával.
Az elmúlt bő évtizedben dominánsan piros-fekete függőleges csíkozású mezekkel próbálkoztunk, amelyek között sokszor csak a piros pirossága (vöröse), illetve a csíkok darabszáma volt eltérés. A kétezres évek eleji keresztcsíkos, a centenáriumi kettős osztatú, valamint annak utódja, a bordó-piros szintén kettős osztatú inkább csak a kivételt jelentette. Ha valóban frissíteni szeretnénk, egy ilyen választásra vélhetően igen sok szurkoló tudna támogatólag rábólintani.
A Givova fő vadászterülete természetesen Olaszország, ahol a világon is komoly szurkolótáborral rendelkező nagyokon kívül, szinte mindenki hazai márkában játszik. A jelenleg másodosztályú Reggina így remek példázat számunkra, lévén szinté piros-fekete alapszínekkel operálnak.
A bal oldali képen egy egyszerű fekete alapra piros V-nyakat varázsoltak, valamint az egészet megbolondították egy, a jobboldalon függőlegesen futó piros-fehér csíkkal. Közel parádés megoldás. Itthon a Győrnek van fekete meze, a Puma szállította darabot második számú szerelésnek használják, pedig talán annál azért többet érdemelne.
A jobb oldalon egy piros-fekete keresztcsíkosat látni, a szépnek mondhatónál talán valamivel vastagabb csíkokkal. A színhatárok fűszerezése egy-egy vékony vonalkával azonban ötletes, kár, hogy az egészet elcseszi a vállrész kialakítása, és a fekete kifolyása okozta diszharmónia a bal kar fölé.
Három példát láttunk tehát arra, hogy a Givova igazából tud szép dresszeket gyártani, így csak remélni tudjuk, hogy az unalomig ismert, bár rajongva szeretett függőleges csíkozású piros-fekete mellé sikerül valami igazán szemet gyönyörködtető, és az eddigiektől eltérően formabontóan vállalható darabot is lehalásznunk a kínálatukból. Az pedig legyen külön kérdés, hogy a piros milyen piros, esetleg vörös árnyalatot vesz föl a tavaszra?
A vörös árnyalatai a wikipediáról.
Amúgy: A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a vöröshöz kapcsolni. A színek között ezt tartották a legtöbbre. (A vörös jelentése a címertanban.)
Harmony Ikande, az ex-milánói középpályás nyáron, az átigazolási szezon utolsó napján került Kispestre két társával, Marshallal és Diabyval egyetemben. Bemutatkozó mérkőzésén, egy Vasas elleni idényközi felkészülésin/barátságoson biztatóan mozgott, gólt lőtt, elhittük, tőle sokat várhatunk. Fiatal, tehetséges, belső középpályás. A bajnokságban kétszer, a kupában egyszer játszott, rossz nem volt, sőt, az Újpestet verő csapatba jól szállt be, ráadásul majdnem gólt is lőtt.
Decemberben aztán jött a hír, az időközben a második csapathoz száműzött játékossal a klub szerződést bont, az indoklás pedig: mentális (mentalitási?) problémák. Az igazi szépségek viszont ezután vették kezdetüket.
Január közepén Harmony frissíti Facebookos adatlapját, ahol munkahelyként a Bp. Honvédot jelöli meg, miközben lenyilatkozza: remekül érzi magát Budapesten, játszik, gólokat lő.
Néhány nappal később azonban az ügy gyökeres fordulatot vesz, és az időközben az izraeli Beitar Jeruzsálemhez igazoló Harmony már azzal vádolja egy helyi lapban a Honvédot, hogy a klubbal kötött szerződésére ráhamisították a nevét, ráadásul az ígért 6500 euró helyett csak 1500-at fizettek neki, valamint tartozunk feléje további cirka 20000 euróval. Súlyos vádak ezek.
Olyan súlyosak, hogy tegnap tulajdonosunk is megszólalt az ügyben, és külön blogbejegyzést szentelt korábbi játékosunknak, amelyben kifejti, formaruha (itt: mellény) nélküli szociopatának tartja, és kispesti időszakában így is viszonyult hozzá. Magyarán beteg embernek, aki valójában nem rossz, hazug, esetleg megvetendő figura, hanem beteg, mentálisan sérült, vagyis úgy is kell kezelni, mint a hasonló beteg embereket. Természetesen a 6500 eurós fizetési igényt cáfolja, a posztban elismert bruttó 340.000 forint pedig valóban közelebb áll a szerződésben is rögzített 1500 euróhoz. (A játékos kispesti hónapjainak, valamint szerződtetésének – tulajdonosi szemszögből nézett – története elolvasható Hemingway úrnak a pepsifoci.hu oldaldalon megjelent blogbejegyzésében.)
A bejegyzés időzítése nyilván nem volt véletlen, az egy nappal korábban felhozott vádakra reagált, és bár én úgy érzem egyfelől a klub érdekeinek figyelembevételével összhangban és helyesen történt, másrészt feleslegesen is, hiszen Harmony korábbi megnyilvánulásai akár napon belül is képesek voltak saját maguknak ellentmondani, hitelességükben egy pillanatra sem hihetett a témát legalább érintőlegesen követő szurkoló. Egy Bp. Honvéd, és egy Bp. Honvédnak az elmúlt években mutatott arculata nem engedheti meg, hogy ilyen légbőlkapott és láthatóan hamis vádakra reagáljon! Való igaz, fontos tisztába tenni a dolgokat, és valóban történtek a külső szemlélő számára szokatlan és egyben megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok a klubnál, mégis hiszem, annyira nem lehet még Hemibá legelvakultabb ellendrukkere sem együgyű, hogy mindezeket elhiggye.
És akkor a végjáték. A mai napon a Bp. Honvéd sajtóosztálya egy közleményt adott ki, amelyhez egy angol nyelvű levél (és annak magyar fordítása) volt csatolva, és amelyben Harmony, valamint Moshe Har Adir nevű managere a következőket nyilatkozza:
NYILATKOZAT
Alulírott, Harmony Ikande, és Moshe Har Adir, mint az ügynöke, az alábbinyilatkozatot tesszük a Budapest Honvéd FC-nek.
1.) A Budapest Honvéd FC és képviselői soha nem ajánlottak Harmony Ikande-nak más fizetést, mint havi 340 000 forint, melyet meg is kapott.
2.) A Budapest Honvéd FC-nek semmilyen tartozása nincs Harmony Ikandefelé.
3.) A Harmony Ikande és Budapest Honvéd FC között létrejött szerződésensenki sem hamisította meg Harmony Ikande aláírását. A játékos tanúk jelenlétében írta alá a szerződést Budapesten. A Budapest Honvéd FCminden szerződés szerinti kötelezettségét teljesítette.
4.) A botrányos információk, melyek izraeli lapokban jelentek meg a Budapest Honvéd FC-vel kapcsolatban, teljesen alaptalanok, melyért ezúton is elnézést kérünk.
5.) Úgy gondoljuk, hogy a Budapest Honvéd FC egy kiváló klub, magaserkölcsi normákkal, és nagyon sajnáljuk, hogy bármilyen közünk volt aklubbal kapcsolatos hamis információk terjesztéséhez.
Izrael, 2012. január 26.
Vagyis a játékos elismeri, valóban havi 1500 eurós fizetésért szerződött a Honvédba, tartozásunk nincs felé, a szerződését ő látta el kézjegyével. Az igazán érdekes azonban a negyedik pont: itt Harmony és managere elnézést kér az alaptalan vádakért, tehát – paraszti ésszel következtetve – nem cáfolják, hogy azok a játékos szájából hangzottak el. Köszönjük.
A klubnak küldött dokumentum eredetije amúgy itt látható:
Részünkről ezzel az ügyet lezártnak tekintjük.
Kicsit megcsúsztunk a szerdai meccsek rövid zanzájával, valamit a pályára lépő próbázók kritikájával, de mentségünkre szóljon, menet közben eligazolt házigólkirályunk, Danilo, kihoztunk egy posztot a lehetséges tavaszi mezekről, és ma hajnalban nem csupán az ötórási élesítéssel, hanem az egyetlen nem NB1-es idényünk bemutatásával mélypontjához érkezett RobW retrospektív sorozata is. Most pedig hiánypótlás.
Ahogy az már megszokott nálunk, kellemes napsütés, néha csípős szél, dupla meccs, műfüves pálya, nézők. Supka mester ismét kettéosztotta csapatát: mindkét alkalmi alakulatba jutott fiatal, próbázó és az elmúlt években már bevált játékos.
Az első meccs: Bp. Honvéd – Ruzomberok 3-2
Bp. Honvéd: Tóth I. (Kemenes 81’) – Moga, Natanale, Bjelkanovic, Szala – Faggyas (Nagy K. 46’), Deák, Ivancsics, Miskovicz – Hadzic, Danilo (Baráth 46’)
Amikor megláttuk a pályára lépők névsorát, tudtuk, még mindig keressük a nemrég beharangozott középhátvédet, aki majd gyorsít a védekezésünkön. A brazil Natanalét (aki korábban Nathan néven is előfordult nálunk) láthattuk már szombaton is, igaz, akkor az ellenfél gyengesége miatt nem sokat tapasztaltunk meg belőle. Most azonban kiderült, hogy azon túl, hogy az ősszel szinte sosem játszó, így semmit sem mutató Bjelkanovic bőven lefocizta, még a nyelvismeretével, így a játékban való értelmes részvételével is gondok lesznek. Jellemző példa volt, amikor a támadója előtt kíséri vissza a kapunk felé a labdát, miközben Gege ordít neki: goalkeeper, goalkeeper (magyarul: Iván, add neki haza), ő mégis kiügyetlenkedi valahogy az oldalvonalon túlra. Ivánunk ezután jelzi Gegének, mindegy, hagyja, ő már próbálta több nyelven is, egyiket sem érti. Középhátvédben ez nem jó, a meccs után nem is marasztaltuk.
Faggyas Milánt, a jobbszélsőt szintén múlt hét óta nézegetjük, vele elméletileg tegnap (csütörtökön) tárgyaltak is, vagyis Supka mester lát benne valamit. Deák Márton Sopronból érkezett, magas, középső középpályás, semmi extrát nem mutatott, igaz nem is volt gyengébb a többieknél. Miskovicz Rogernek pedig ígérjük, ha legközelebb is játszik, utánajárunk. A korábbi bosnyák válogatott Hadzic azon kívül, hogy egyedüliként gondolkodott sípcsontvédő nélküli otufitben a meccsen, és távolról nagyon hasonlított Füzi Krisztiánra, nem volt rossz. Jól kavargatta, tetszetős passzai voltak, látszott, képzett spíler (bár ezt legutóbb Dináról is elmondtuk), így nem véletlen, hogy marad még egy kicsit, és szombaton is játszani fog.
Emir Hadzic, a 27 éves boszniai állampolgárságú csatár legutóbb a nemrég fizetésképtelenné vált Celik Zenicában játszott, de korábban megfordult a görög Panetolikos, valamint a horvát NK Istra csapataiban is. 2007-ben kétszer szerepelt a boszniai válogatottban.
Támadóként a fellelhető gólmutatói nem vészesek, otthon 40-50% között rugdossa, külföldi csapataiban (sokszor csak csereként) a meccsek 20%-án eredményes. Legutóbbi félszezonjában, ősszel 14 meccsen négyet gurított, és mellette kiosztott további öt gólpasszt is.
A találkozón sok érdekes amúgy nem történt, de amit mindenképp érdemes megemlítenünk, hogy a menet közben a svájci FC Sionba szerződött Danilo meglőtte utolsó gólját kispestiként (védője szorításában betört a tizenhatoson belülre, majd elgurította a kapus mellett a hosszúba), és hogy Gege egy fantasztikus labdáját épp Hadzic nyomta be a hálóra. Utóbbiról szerencsére videó is van:
A második meccs: Bp. Honvéd – Ruzomberok 3-2
Bp. Honvéd: Kemenes – Lovric, Botis, Trninic, Hajdú (Tchami 53’) – Pandza (Nagy K. 46’), Hidi, Németh, Tchami (Tisza 33’) – Délczeg, Burgar
A háromkor kezdődő második mérkőzésre valamivel veretesebb kerettel álltunk fel, bár próbázó ekkorra is maradt. Pandzáról annyit, hogy még arra sem fogjuk venni a fáradtságot, hogy legalább nyomokban utánajárjunk az előtörténetének, de minek is, ha a legnagyobb kritikát maga Supka mester fogalmazta meg róla azzal, hogy már az első félidő közepén lekapta a pályáról, és inkább visszaküldte az előző meccsen is játszó fiatal Nagy Krisztiánt. Alkalmi társa, a csatár Burgar se volt jobb nála, a pálya körül állók szörnyülködése és a fotós kollega epés megjegyzése (negyed óra után kellett volna lehívni a pályáról, kimosatni vele a mezét, kezébe nyomnyi egy villamosjegyet és elköszönni tőle) ellenére is csak azért maradt végig a pályán, mert már nem igazán volt több cserénk a kettéosztott keretben. Megjegyzem amit ő nyújtott, azt bármelyikünk hozta volna, elnézve az oldalvonal mellé kirugdosott labdák visszaadásainak legelképesztőbb módozatait, benne a jó Hemibá egy sípcsontos labdaátvételével, bár szóljon mentségére, bakancsban volt az öreg. (Reméljük, hogy az csak adminisztrációs hiba, hogy a klubhonlap nem köszönt el tőle is. Mármint nem Hemibá, hanem Burgar.)
Aleksandar Trninic, a szerb középhátvéd-jelölt viszont megér egy kis klikkelgetést, mert Botis tanár úr társaságában is úgy tűnt, jól mozgott. (Supka mester is így látta, és egyelőre marasztalja a szombati meccsekig.)
24 éves, 1.90 magas. Tavaly nyáron igazolt el hazájából, az élvonalbeli FK Cukaricki Stankom csapatától a szlovák másodosztályú Zemplin Mihalovcéhoz. Ha a transfermarkt.de oldal adatainak lehet hinni, akkor stabil kezdőnek csak a szlovákoknál számított, korábban legfeljebb aktuális egyesülete meccseinek talán a harmadán lépett pályára, sokszor csak csereként.
Középhátvédről általában ritkaság, róla mégis találtunk egy echte házalóvideó-szagú felvételt a youtubeon. A sebesség ugyan nem ölt elképesztő méreteket, néhány szép mentést azonban így is látni véltünk felfedezni rajta, hogy így kifacsarjam remekszép anyanyelvünket.
Adminisztrációs rész
A felkészülési meccseink összeállításai elérhetők itt, a próbajátékosok névsora pedig itt, sőt, galériánk is van:
A képeken az utolsó Kispesten lőtt gólja.
Magunk sem hittük volna: mindösszesen fél év múlt el legutóbbi vadonatúj mezeinket bemutató, vagy legalábbis az ügyben találgatásokba bocsátkozó, utóbb – racionálisan gondolkodva – felelőtlennek ítélhető, de átlagdrukkerre oly jellemző, hasraütésszerű tippelést sem mellőző és szavaztató posztunk óta, most ismét feltárul blogunk mezes aktája, hogy újabb irat kerüljön az eddigi opusok mellé.
Nyáron még nagy örömmel tudósítottunk a Nike őszi szezonra szánt vadonatúj csíkos és fehér dresszeiről, azonban az amcsi kompánia szezonkezdeti szállítási késlekedése valószínűleg rányomta a bélyegét a klubbal való, addig kétségtelenül virágzó együttműködésre. A végletekig felháborodott Hemi úr emiatt dönthetett úgy, hogy a Harmony-Diaby-Marshal triumvirátust a klubhoz irányító talján Porsche-tulaj menedzserre, az azóta nemzetközi igazgatónkká avanzsált (és Lovi kollégánk által konzekvensen zsíros hajúként aposztrofált) Fabio Cordellára hallgatva ezúttal egy csizmaországi céggel köt kontraktust.
Így jött képbe a tavalyi év végén először a Legea, később pedig a végső befutó Givova, amely egyébként a Rákóczit már szponzorálta a 2009-2010-es szezonban. Nem mondható túlzottan nagymúltúnak a salernói vállalat, hiszen mindössze négy éve, 2008-ban alapították, ehhez képest viszont már több olasz első- (Chievo, Catania) és másodosztályú (Modena, Salernitana, Avellino) klub mellett a máltai válogatott, illetve a szerb olimpiai csapat technikai szponzorának mondhatja magát. Összességében nem egy Kappa vagy Lotto – riposztozna lemondó tekintettel a fenti tényeket hallván a pöffeszkedő Hólé Sándor, majd jókorát harapna egy maradék kakaós csigába.
Nézzük tehát a tényeket: az utóbbi időszak Nike-s hagyományaihoz képest változás, hogy a klub ezúttal nem kettő- (egy hagyományosan piros-fekete csíkos, illetve egy fehér), hanem mindjárt háromféle garnitúrát választott a kínálatból, ami magyar viszonylatban luxusnak számít, főleg annak a tükrében, hogy az őszi bajnokikat egy színben sikerült végigtolni.
Az elsőszámú mezünk nem sokban tér el az eddigiektől: a legnagyobb változásnak
talán a különös gallér számít. Imádkozunk, hogy ez ne legyen olyan iszonyatosan szűk, mint legutóbbi talján szállítónk, a Macron esetében, azt ugyanis csak egy varrónő utólagos segítségével lehetett hordhatóvá tenni. Megemlítendő még, hogy a Nike pirosával szemben ezt a darabot – a vállon futó csík miatt – inkább a fekete dominálja, a hátán pedig nincs egyszínű felület a mezszámok és nevek számára. Szerencsénkre Danilo egykori szlovák klubja, a Spartak Trnava pontosan ezt a modellt használja, így számos akciókép is fellelhető róla. Ezek bizonyítják, hogy vállalható mezről van szó.
Továbbgördülve megállapíthatjuk, hogy a vezetőség által berendelt fehér alapszínű készlet nem a hagyományosan unalmas és emiatt kevésbé kultivált Nike-fajta. Egy arany elemekkel díszített fehér felső-fekete gatya kombóról van szó, amely igen bátor választás, főleg, hogy csupán próbababás fotót találni róla, melynek konzekvenciája annyi lehet, hogy kis modellen nem áll jól a kb. XXL-es, tehát majdnem Zelenka-mértékű sörfogyasztást feltételező szerkó.
A tartalék tartalékaként beharangozott utolsó mezcsoda egy egészen meglepő és egyben rendkívül unalmas tiszta sárga alkotás fekete mintával. Alapszínként a kilencvenesek közepi Diadora-korszak óta teljesen eltűnt a Bozsik környékéről a citromszín, most azonban még egy esélyt kap, de csak abban az esetben, ha az első két garnitúra mosásban van, vagy a szurkolók letépik azokat spílereinkről az Üllői úti Horváth Adrián-mesterhármas ünneplése közepette.
Ennyit tudunk tehát jelenleg, azonban a kérdéssel foglalkozó marketingosztály egyik napról a másikra képes megváltoztatni mezpreferenciáit, így lehetséges, hogy az idei kollekció teljesen más darabjai kerülnek végül a tavasz kezdetén a szertárba. További gondokat okozhat a cuccok ajándékboltban való értékesítése, hiszen úgy tűnik, az olasz kollégák még akkor sem lennének hajlandók nadrág nélkül küldeni mezeket, ha a klub a redkívül tehetséges Szuri Bá’-CorLEOne Oroszlán-duót felajánlaná dizájnernek a következő néhány idényre. Ennek következtében jelentős árnövekedésre kell számítani a Nike-termékekhez képest, a vásárló pedig hiába kér gatyesz nélküli felsőt olcsóbban, ilyen nem fog létezni, de legalább lesz miben nekiállni a nyári hónapok szombat délelőtti fűnyírásainak.
Az eredeti videó elérhető a Digisport honlapján.
Faggyas Milán:
Emir Hadzic: Csatár.
+1: Joel “Sunnyboy” Toé: ???
