Mastodon Mastodon

Kék ég, zöld fű. Kispest-Losonc beszámoló.

Érdeklődve szemlélődő tekintetek a hátsó füves korlátjánál, vidáman kvaterkázó arculatok figyelik szigorúan összehúzott szemekkel a melegítő játékosokat…. a lustábbak (így posztírónk is) a kapu mögött üldögél a fűben, egykedvűen szívva be az enyhe fűillatot a derült kék ég alatt és a lassan induló edzőmeccs „árnyékában”. Még rajta is túltesz azonban két ifjú, 4-5 év körüli kollega, akik a szögletzászló mellett a hédezerés fogalmának klaszikus értelmezéseként egy kis pokrócon fekszenek el egy doboz almalé társaságában. Élni tudni kell. Honvéd-Losonc beszámoló a katt után.

A tél óta megszokott fekete keresztcsíkkal ékesített vörös edzőfölsőnkben kifutó kezdőt böngészve bizony látszott: a múlt héten az Orosháza megszodomizálását lerendezését feladatul kapó különítmény (Kemi, Lovrics, Debrő, HajdúNorbi) ezúttal is a Viharsarok felé vette az irányt segítendő a nem épp élelmedett koráról hírhedt Honvéd II-t az osztályozón. A kezdőt tehát a már megszerzett újak (Sánta, Kostolani, Tchami), a régi motorosok (Zeli, Botis), illetve egy adag próbázó tette ki. Utóbbiak közül ismerős lehetett a télen már csekkolt Bjelkanovic, akit még most is megnéz majd további 1-2 meccsen Supka. A srác állítólag a védelem közepén és balszárnyán sem elveszett, nos télen és most is amolyan ‘biztos, de semmi extra’ teljesítményt hozott, és magam kissé értetlenül is állok az előtt hogy Ivan, Sorin és Debrő mellé minek egy 4. oszlop is, de nem ebbe fogunk belerokkanni, az is biztos.

A többi próbás tekintetében…hát…nem tudok ömlengeni. A 97-es mezben toló afro skac a jobbszélen Abassnak a cipőjét sem pucolhatná, és az igazhítű kispesterek tudhatják, hogy ez egy kemény kijelentés, lévén a derék Dieng Ceikh-t sem az új Gyimesik/Pisontok közt tartjuk számon. Felejtős. A hol a középpálya jobb, hol bal oldalán hol csatárszerű poszton feltűnő szerb arc bár vert egy mesterhármast, bennem erősen Arszenijevics & Co utóérzéseket keltett, persze a gólszerzési hatékonyság bíztató, ám ezek közül igazán csupán a 3. volt igazán értékelhető és ne feledjük, edzőmeccseken anno Arszáék is villogtak. Brnovics ugye régi ismerős, debreceni, vagy győri formájában azonnal megvenném, sajna most látszik rajta egy kis puh, amit valszeg 1 éves sérülési pauzája alatt szedett fel. Azért még 1-2 mecs próbát tán megérne, de lehet hogy ezt csak a szívem mondatja velem. Az biztos hogy a tegnapi csatárkínálatból messze ő helyezkedett a legjobban, de sajna az is, hogy még Zelenka is a robbanékonyság megtestesítője mellette…nem tudom. Ha valaki garantálná hogy Brno fél év alatt utoléri egykori önmagát, habozás nélkül tolnám elé a kontraktot, de ilyet ki igér? Max a mesék.

A friss arcok közül Sánta kapust nem nagyon tette próbára a losonci támadósor, így első ránézésre pedig maradnék Kemenesnél a kapuban. Nincs gond Sántával, de én csak akkor váltanék, ha egy új Petry/Nota tűnne fel. Kostolani barátunk egy erős átlagos jobbhátvéd munkát hozott, kb. ilyeneket láttam a tavalyi téli tréningszezon alatt Mogától, vagy sérülése előtt Baráth Botitól. A balszél új fekete gyémántja, Tchami egy bíztató első félidőt tolt, gyors, dinamikus, és még labdát kezelni is tud, Lunguk, Rouanik után ez egyenesen pozitív meglepi. Második félidei beszürkülése már nem.

A második játékrészre érkezett Ivancsics Zeli helyére irányítani, dettó mint tavasszal, látszik nem ez a posztja, de szabadrúgásgólja dicsérhető. Azért a rőt cseh első félidőben kiosztott 2-3 hatalmas külsős passza hiányzott. Délczeg is beállt és ahhoz képest, hogy testalkatra a Zsolnai/Pala/Ndjodo iskolát képviseli, labdafedezése és passzai (no meg két remekbeszabott gólja, egy szögbelövő erősségű fejes és egy szép eltekerés) arról árulkodnak, hogy ő szép éveket tölthet el itt, de inkább nem kiabálom el a dolgot.

Maga a Losonc amúgy elég halovány egy alakulat benyomását keltette, messzemenő következtetéseket kár is levonni a tegnapi gálázásunkból főleg úgy, hogy Supka mester is húzta a száját a játékunk minőségére, igaz hozzátéve azt is: a felkészülés jelen szakaszában nem a szemkápráztató pörformansz a fő cél. Jövő héten edzések és edzőmeccsek sora jön, majd utána ausztriai túra. A csapat és mi sem unatkozunk tehát a bajnoki nyitányig.

A Bozsik meg szép lassan kiürült, az elbaktató szurkerek válluk fölött hátranézve még láthatták a levezető köreiket róvó keretet illetve a próbázóknak a szentenciáit kiosztó Supkát, majd a Puskás Ferenc utca és az Ady elnyelte az embereket. Folyt köv…

Bp. Honvéd – FC Losonc 6-0 (2-0)
Bozsik-stadion, 300 néző, Vezette: Berényi.
Gól: Sekulic (3), Délczeg (2), Ivancsics.

BHFC: Sánta – Kostolani, Botis (Dubjevic 46’), Belkanovic, Novák – Akassou, Ndango (Délczeg 46’), Zelenka (Ivancsics 46’), Tchami – Sekulic, Brnovic (Nagy Armand. 65’).

Fotók: Babar.

Csatárínség. Szezonértékelés, 6. rész.

Ami nincs arról nem beszélünk – szöttyögte fél-fejhangon Eperjes Károly a Csapd le csacsi c. hazai kultfilm ex-munkásőreként az emlékezetes csalitos jelenetben. Nos a népszerű Szamóca e mondatát a „kispesti csatársor 2010-2011” téma kapcsán is bőszen mantrázhatná, ugyanis az elmúlt szezonbeli csatárkészletünk és -teljesítményünk bizony ott van eddigi 20 éves kispester pályafutásom legdecensebb mélypontjai között, már-már az 1997 őszi, oktalan Jovanovics és még zöldfülű Kabát kettőse által fémjelzett sort, vagy éppen a Dolcettis tavasz ifjabb Bozai Gyulára Bozori mesterre (köszi, Babar) épített, az említett delikvens siralmas onemanshow-iban bízó támadószekcióját megidézve. Csatárjátékunkra tekintünk hát vissza, és előre a jövő esélyeire, egy olyan év után amikor örökre beégett emlékezetünkbe a korábbi „Tangara” „Török Laci” és „Bozsovics” fájlnevek mellé a Rouani, Rufino, Danilo, Bright márkák sokasága.

A 2010 nyarán induló szezonnak úgy álhattunk neki, hogy egyetlen épkézláb támadónk, a sokat szidott, és a helyzetkihasználással valóban hadilábon álló, ám gyorsasága miatt az NB1 Top10 csatárába azért beletartozó Abraham Tours-ba tette át székhelyét. Morales így csatár után nézett, s jött is korábbi cseh állomáshelyéről a híresen kis gólterméssel bíró Danilo, egy francia állampolgárságú élharcos, Karim Rouani, illetve az enyhén pohos hispán, Rufino. Utóbbi valaha az Atletiben is megfordult így a spanyol csapat hazai szimpatizánsaként őt (nyilván megalapozatlan de legalább illogikus) reményekkel vártam. A sort rajtuk kívül továbbra is erősítette a Sisa felfedezés Bajner Bálint, aki Abival együtt jó kis tavaszon volt túl, valamint olyan, többnyire más poszton nyomatott, de eredetileg csatárnak hozott arcok, mint Abass barátunk, a szurkolói idegpályákat passziószerűen roncsoló Moreira, valamint a Régi idők focija film Csabagyöngye FC-jének örök tartalékaként brillírozó Kern Andrást megszégyenítően a keretbe valahogy mindig visszakúszó Bojtor Laci. Már kezdéskor éreztük, hogy ez a garnitúra serceg majd a grill-lapon, de azért kevésbé kokszosra égett steakre számítottunk. Nos, ez nem az lett. Cipőtlappá avanzsált a husi, egy adag aktív szénnel az alján. No de menjünk sorjában.

A duplabetlis indítást követő 4-es győzelmi széria, közben a Fradi, a DVSC fakó, a Szolnok és a Zete dicséretes leoktatásával már csatárgólokat is hozott. Főleg az Üllői úti derbire emlékezhet büszkén a támadósor: itt Rufi és Roua is akciógólt vert, utóbbi Dani beadásából. Szolnokon is folytatódott a Rufi-show, a meccsvégi döntő gól képében. Oszt ennyi. Rouani dettó, ő is még egy Kecsó elleni hazai szépítőgólt vállalt a szezonra és kész. A 2 gólt tartandó Danilo is összeszedte magát, s a Vidi egymaga általi lemészárlásával ő is elvégezte az elegendőnek ítélt penzumot fél évre. 3 kezdőcsatár, 2-2-2 gól. Valahogy olyan volt ez, mint az emlékezetes Vikidál-himnusz az egykori válogatott meccsen. Nem az igazi… Persze lehet magyarázatokat keresni. Defenzív taktikánk nem kedvezett a sziporkázó csatárteljesítményeknek, a többnyire egymágaban elöl szenvedő aktuális ék (hol Dani, hol sérüléséig Rufi, hol Roua) kilátástalan küzdelemre volt ítélve az ellen védőfalában. Nem a csatárok álma volt ekkoriban a kezdőnk, valljuk meg. Közben emlékezhetünk, a csapat egésze visszaesőben leledzett, Morales arrividerci-je is végighasított az újpesti éjszakában, jött Szalai, s a nehéz napok a két R betűs csatárra. Tartalékba száműzésük nem sokunknál okozott álmatlan éjszakákat. Rouani küzdött, hajtott, de ólábain elkövetett 8 napon túl gyógyuló vizuális terrortámadásai a szurkolóink ellen (a Fradi pályán egyedül, senkitől sem zavartatva kivezetett labda az oldalvonalon, ugyanez otthon a Kecsó vagy a Győr ellen az alapvonalnál) nem sok jó emléket hoznak elő belőlünk neve említése kapcsán. Rufino gólerős csatárként indult, paksi cselsorozatát sem feledjük, de mást…mást meg nincs mit feledni mert nem volt. Potrohos kis spanyolunk is így inkább a fura, hosszadalmas sérülés homályába burkolózott ősz végén – majd mint kiderült, egész tavaszra.

Tél, új időszámítás, Supka comeback. Csatárerősítést mindenképp ígért az egykori kupagyőztes maestro, a zuhanyhírek egy általa 1 éve figyelt légiósról szóltak aki évek óta szezononként 10-15 gólt ver stabilan. Nos, ő állítólag az észt Tarmo Neemelo volt, aki engem 1 edzőmeccs alapján inkább darabosságáról mint gólérzékenységéről győzött meg, de ki tudja lehet, jó lett volna, lehet nem. Sok a ha. Helyette végül 1 zakarpattyai edzőmeccs alapján idehozott új-zélandi válogatott, Kris Bright lett a befutó. Bright, a torony-tank, és önjelölt wikipedia-szerkesztő. Akit nagy reményekkel vártunk, és aki az egyik korzólakó hangcsászár által rövidesen Sztyupid Brájt-ként lett aposztrofálva. A lelátói nevezéktanokat böngészve ez kevéssé a számolatlanul lőtt gólókra utal, inkább arra: a derék zélander bizony besült nálunk. Nem úgy egyetlen dugója, ami szerencsére nem maradt a lábában, K.Lajos pápai cerberus és hulladékkezelési szakmenedzser legalábbis még ma is nézegeti a jobb pipát azon tűnődve, hogy „ez az átkozott kiwi ezt meg hogy tudta így becsűrni?„. Becsűrte, jól. Aztán -ahogy Rouani és Rufino kollégáknál is- sehol semmi.

Tavaszra befutott a keretbe Hercegfalvi is, aki aztán rásérült a korábbi problematikájára – ám hogy őt valaha látjuk-e még vörös-fekete mezben, arról megoszlanak a vélemények. A szerkesztőségben is. Most azt mondom, hármunkból 2,5:0,5 arányban valljuk azt hogy nem. De láttunk már csodát, csizmát asztalon, öltönyt Véber Gyurin. Minden lehetséges. Tehetsége alapján hasznára lenne a keretnek. Az egyéb okok miatt nem feltétlenül őt bíznám meg az akadémikereink eszmei okításával. A jövő majd válaszol mindenesetre.

S ha már akadémikerek. Ahogy minden posztra, úgy csatársorba is bejöttek az első fecskék – illetve itt csak egy fecske, akit ráadásul már a nagycsapatban is láthattunk Sisa 2009-es tavaszán. Vólent Roland. A derék Vóli 2 éve jó benyomást tett rám, úgy éreztem a neki megadatott 2 meccset elnézve hogy meglesz az új Kabát. Harcos volt és nem ügyetlen. Nos azóta a kép kevésbé szívderítő. Vóli érdekes egy figura. Kinézetre már elmehetne bármelyik bohócliger élcsapatba. Szétvarrt kar, szépen kivitelezett hőzöngő-kűrök a pályán, látványos integetések. Csak az a harcos küzdőszellem,  mely bizony alázattal is párosult, ami 2009-ben megvolt a bizonyítási vágytól égő srácban az miért redukálódott le? Hová lett az alázat? Ugyanakkor sajnálja is őt az ember, mikor a nagy helyzetét kihagyta itthon tavasszal, látszott hogy megütötte a dolog. Nem tudom…. kicsit többet várnék az összeszorított fogú küzdésből, edzésen-meccsen egyaránt. Roland, ne Budovinszky II legyél, hanem Torghelle Sanyi II. Mindenki jól járna.

Danilóról nem beszéltünk még, aki tavaszra Bright cseréjéből főcsatárrá lépett elő (azaz vissza a kezdőbe) és házigólkirállyá avanzsált. A halk taps kijár, de ne feledjük, ez az egy év alatt vert 5 gól azért messze van mondjuk a második kispesti korszakában termelő Hercegfalvitól, az anno 15-tel végző Gregortól, a 17-es Illéstől, vagy később Faresz, Sasu biztos éves teljesítményeitől. Danilo érdekes jelenség. Vannak borzalmas húzásai. Fetreng. Kiismerhető a gondolkodása, az egy darab csele unalomig ismert. Mozdulatai inkább predesztinálnák a Bolsoj csillagának mint potens gólkirálynak. Máskor meg váratlanul remekül húzza be a labdát Rouaninak az Üllőin, esterházysan gurít a Sóstóiban, rooneyzik az edzőmeccsen (oké edzőmeccs, de legalább a mozdulat szép)… szóval fura egy figura. Egy évet még érdemel, hátha a rendszeresített zelenkai indítások gyakoriságának növekedésével több helyzetből többet is ver be.

Átigazolási időszakot élünk. Megszabadultunk Karim Rouanitól és Rufinótól – menjenek Isten hírével… Bajner elküldését kevésbé értékelem, félek, itt megint egy elpazarolt, jobb sorsra érdemes tehetséget hagytunk veszni. Brighttal lehet még próbálkoztam volna, de érte sem sírok. Ment tehát 2 tank, jött helyettük egy – Siófokról. Délczeg hosszú idő után hazai jó igazolásnak tűnik, de a Siófokon lőtt 6 gól nem sokkal több mint Danilo 5-je, szóval csak óvatosan. Nyilatkozatait tekintve rendben levőnek tűnik atz arc – de kell mellé még csatár mindenképp. Mellé és Danilo mellé. Jómagam egy jellegadó gólvágót vártam volna még a keretbe, nyilván erre esély sincs, viszont legalább még egy kiegészítő jellegű embereke elkelne. Aki csereként, kezdőként egyaránt veszélyes. Siófokon ugye van még valaki a keretben aki jól beleillene ebbe az elképzelésbe, de attól félek ajánlatunk versenyképessége nem az a tutibiztos. De ne legyen igazam.

Mit hoz majd az év? A keret nagykából együtt maradt. Hogy Zeli mellé jön- e egy másik szellemi agy a középpályára, lassan kiderül, mint ahogy az is, Délczeg mellett erősödik e a csatárszekció. Danilo, Délczeg, Vólent, és … (=még valaki), plusz Abass, ha kell. Se nem kegyetlenül ergya, se nem túl acélos. Ha még a „…” ki lenne töltve egy értelmes névvel, és korábbi posztelemzőinkben leírt kívánalmaink is teljesülnének, nem tartanám kizártnak az eddigi legjobb helyezést (5.-7.) a Hemy-érában.

Reménykedjünk hát. E hét végétől pedig edzőmeccsdömping, szóval zárjuk le 2010-2011-et és arccal az új szezon felé. Maros Józsi szelleme által átjárt klaviatúrám pedig önálló életre kelve pötyögi be a búcsúsorokat:
Hajrá Honvéd, csakaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa….. [csend, szotyihéjropogás, sörböfi, szolid anyázás] KISPEST!

Címkép: cinemastore.hu.

Átigazolási politikánkrúl

A tegnapi oberdorfi Mattersburg-Honvéd derbivel hivatalosan is megkezdtük nyári bemelegítő-turnénkat, és sikerült is egy biztató 1-1-es eredményt hozni az alapozó lötyögtetésben jóval előttünk járó zöld-fehérek ellen. A nagymartoniak a 24. percben szereztek vezetést, részünkről Botis egyenlített bő hét perccel később. Az ikszes kezdésnek tehát örülhetünk, azonban nem hajthatjuk le maradéktalan elégedettséggel fejünket a következő éjszakákon sem, hiszen a héten hosszú, szövevényes transzfersztorik végére kerülhet pont. Nem várt esemény, hogy megjelentek a próbázók is, részletek a hajtás után.

Úgy tűnik, az első kontraktus-akadályokat vettük: hétfőn Botisból, kedden Gegéből tudtuk kicsikarni a már olyannyira várt igent, így abban már biztosak lehetünk, hogy tavaszi alapgárdánkat sikerül egyben tartani, vagyis nem gyengülünk.

A gondok itt kezdődnek. Honnan, kikkel, milyen feltételek mellett erősítsünk? Hiszen gyerekbetegségeink azért voltak tavasszal is, gondoljunk csak a lyukas jobb bekk pozíciójára (ezt a rést Lovric remekül betömte, de az ő igazi helye középen van), a lassú szélsőinkre (More, de jó, hogy nem vagy itt) és az ügyetlen befejező emberekre, akik közül Dani kivételével mindenki dobbantott.

Úgy tűnt, idén megváltoztattuk a transzferpolitikát, hiszen nagy lendülettel kezdtük feszegetni május végén az átigazolási ablakot, Supka mester már fordulókkal a szezon vége előtt arról beszélt, vizslatjuk az itthon melózó használható játékosokat. Aztán a siófoki idényzáró után egy nappal be is jelentették Délczeg Geri szerződtetését, azóta meg mintha megállt volna a tudomány. Pletykálnak Honmáról, Németh Norbiról, mégis Sánta András cserekapus szerződtetésén és Novák Alexisz, valamint a fenti két spíler hosszú távú magunkhoz láncolásán kívül nincs érdemleges (és hivatalos) hír.

Ilyen előjelekkel érkeztünk el a tegnapi naphoz, amikor is a következőképp festett csapatunk (vastaggal kiemelve próbázóink):

Sánta (Kemenes 46′) – Kostolani, Lovric (Debreceni, 46′), Botis, Novák (Hajdú, 46′) – Pötzl, Ndagno (Akassou, 46′), Ivancsics (Hidi, 61′), Tschami – Délczeg, Danilo (Brnovics, 46′).

Tchamit és Brnovicsot ismerjük, utóbbit a Debrecenben nyújtott teljesítménye miatt el is ismerjük.

Viszont ismét ugyanabba a kutyaszarba folyóba léptünk, mint korábban. Bekövetkezett az, ami az elmúlt néhány évben annyira jellemzett minket: ismét az outsider próbajátékosok titkos, földalatti, végeláthatatlan bunkerrendszeréből kecmergett ki hozzánk három fiatalember. Hogy kik ők, azt az Internet segítségével is igen nehéz megállapítani. A „Ndagno” szót bepötyögve csupán egy kameruni filmrendezőnőről szóló cikket köp ki a legnépszerűbb keresőprogram, az 1909.hu egyik hozzászólója (ayala) szerint viszont elírásról van szó, az illető Dieumerci Ndongala, a Standard Liege húszéves, háromszoros U18-as válogatott belga középpályása. Így már nem hangzik annyira fertelmesen.

A szlovák Marek Kostolani legutóbb a cseh másodosztályú MFK Karvina profija volt, 2010 nyarán ugyanakkor „unknown” helyre igazolt. A legérdekesebb Pötzl esete, belőle ugyanis kettő van. Fabian a német ötödosztályú SC Waldgirmes gárdáját erősíti, Stefan pedig az osztrák harmadosztályú SC Ostbahn XI mezét koptatja.

Vajon tudnak ők segíteni a magyar élvonal egy középcsapatán?

Edit: Az NSO friss cikkéből kiderül, hogy a belga fiút  (egy bizonyos Didier Ndagno-t, aki tényleg nem található a neten) elküldtük, a Pötzl-fiúk közül pedig Stefannal van dolgunk.

Edit 2: Kostolani és Tchami aláírt. A szlovák játékost megkövetem: 2010 nyarán a Karvinától az FK Bodva Moldavához igazolt, vagyis nem volt klub nélküli (így néz ki karrierje: Nitra, Wacker Burghausen, Nove Zamky, Senec, Karvina, Bodva).

2011/12 nyári felkészülési mérkőzéseink

06.22. Mattersburg – Honvéd 1-1, Oberdorf, 500 néző
06.25. Honvéd – FC Losonc 6-0, Bozsik-stadion, 300 néző
06.29. Honvéd – Dunaszerdahelyi AC 1-1, Bozsik-stadion, 300 néző
07.02. MFK Ruzomberok – Honvéd 2-1, Besenyőfalu, 500 néző
07.05. MSV Duisburg – Honvéd 3-0, Windischgarsten (Ausztria)
07.07. KF Trepça Mitrovicë – Honvéd 0-3, Graz (Ausztria)
07.09. Honvéd – GKS Katowice 2-1, Bozsik-stadion, 150 néző
07.19. Honvéd – U21 válogatott 2-1, Telki

—————

Megjegyzés: Félkövérrel szedtük a mérkőzés pillanatában kispesti szerződéssel nem rendelkező játékosok nevét.

—————

2011.06.22. Mattersburg (osztrák) – Honvéd 1-1 (1-1)

gól: Bürger, illetve Botis

Sánta (Kemenes 46′) – Kostolani, Lovric (Debreceni 46′), Botis, Novák (Hajdú 46′) – Pötzl, Ndagno (Akassou 46′), Ivancsics (Hidi 61′), Tchami – Délczeg, Danilo (Brnovic 46′)

összefoglaló: klubhonlapon

A mérkőzést követően Tchami és Kostolani 3-3 évre írt alá, míg a belga Ndagno-tól elköszöntünk.

—————

2011.06.25. Honvéd – FC Losonc 6-0 (2-0)

gól: Sekulic (3), Délczeg (2), Ivancsics

Sánta – Kostolani, Botis (Dubjevic 46′), Belkanovic, Novák – Akassou, Ndango (Délczeg 46′), Zelenka (Ivancsics 46′), Tchami – Sekulic, Brnovic (Nagy Armand 65′)

összefoglaló: klubhonlapon | blogunkon | galéria

—————

2011.06.29. Honvéd – Dunaszerdahelyi AC 1-1 (0-0)

gól: Hajdú

1. félidő: Kemenes – Kostolani, Botis, Belkanovic, Novák – Németh Norbi, Akassou, Zelenka, Tchami – Délczeg, Sekulic
2. félidő: Sánta – Baráth, Lovric, Belkanovic (Nagy Armand 66′), Hajdú – Nagy Gergő, Hidi, Ivancsics, Czár – Balla, Sekulic (Vernes 66′)

összefoglaló: klubhonlapon

Németh Norbi 9 év, 2 hónap és 3 nap után újra kispesti mezben lépett pályára. Legutóbb a 2001/2002-es bajnokság zárófordulójában, Détári Lajos Vasas ellen 3-1-re nyerő csapatban szerepelt. Kispesti mutatója: 37 mérkőzés, 5 gól.

—————

2011.07.02. MFK Ruzomberok – Honvéd 2-1 (1-1)

gól: Pekár, Lovas ill., Ivancsics (11-es)

Kemenes (Sánta 59′) – Kostolani (Baráth 75′), Lovrics (Debreceni 46′), Botis, Novák – Abass (Tchami 46′), Akassou (Hidi 46′), Ivancsics (Czár 75′), Németh (Vernes 59′) – Vejnovics, Lagator (Danilo 63′)

összefoglaló: klubhonlapon

—————

2011.07.05. MSV Duisburg (német) – Honvéd 3-0 (2-0)

Kemenes – Kostolani (Hajdú 46′), Lovric, Botis (Bjelkanovic 46′), Novák – Abbas (Horváth Adrián 46′), Akassou, Zelenka (Ivancsics 60′), Tchami (Németh N. 46′) – Danilo, Délczeg

összefoglaló: klubhonlapon

—————

2011.07.07. KF Trepça Mitrovicë (koszovói) – Honvéd 0-3 (0-1)

gól: Németh, Tchami, Délczeg

Sánta – Baráth, Debreceni, Bjelkanovic, Hidi – Akassou (Nagy A. 46′), Horváth A. – Németh N. (Kostolani 64′), Ivancsics, Hajdú (Tchami 46′) – Abass (Délczeg 46′)

összefoglaló: klubhonlapon

—————

2011.07.09. Honvéd – GKS Katowice (lengyel) 2-1 (2-0)

gól: Abass, Németh

Kemenes (Sánta) – Kostolani (Baráth), Botis (Bjelkanovic), Lovric (Hidi), Novák – Németh (Nagy A.), Horváth (Debreceni), Zelenka (Ivancsics), Tchami (Hajdú) – Abass, Délczeg

összefoglaló: klubhonlapon | blogunkon | galéria

—————

2011.07.19. Honvéd – U21 válogatott 2-1 (0-0)

gól: Danilo (2)

Sánta – Baráth, Debreceni, Bjelkenovics (Ivancsics74 ‘), Hidi – Danilo, Akassou (Tchami 74′), Ivancsics (Nagy Armand 55′), Tchami (Czár 63’) – Sekulic, Ekulajevs Aleksandr (Vernes 40′)

összefoglaló: klubhonlapon

Mérkőzéseink

2010/11. téli felkészülésik

01.15. Honvéd – Duslo Sala 5-1
01.19. Vasas – Honvéd 2-3
01.22. Honvéd – Dacia Mioveni 0-1
01.26. Honvéd – UTA Arad 3-0
01.29. Honvéd – B. Bystrica 1-0
02.03. Zakkarpattya- Honvéd 1-2
02.05. Honvéd – Bodva 2-0
02.09. Honvéd vegyes – Nyíregyháza 1-1
02.11. Honvéd – Zilina 0-1
02.16. Honvéd – Eger 2-1
02.19. Honvéd – Tatran Presov 2-0

# Felkészülési mérkőzések: 11 8 1 2 21-8
# A mérkőzések összefoglalói
# A mérkőzések statisztikái

—————

2010/11. tavaszi bajnokik / kupameccsek

02.26. MTK – Honvéd 3-1
03.06. Honvéd – FTC 0-1
03.09. Honvéd – Videoton (MK) 1-1
03.12. DVSC – Honvéd 2-2
03.15. Videoton – Honvéd (MK) 4-0
03.19. Honvéd – Szolnok 0-0
04.02. ZTE – Honvéd 2-1
04.09. Honvéd – Haladás 3-1
04.16. Pápa – Honvéd 0-1
04.23. Honvéd – Paks 1-0
04.26. Kecskemét – Honvéd 2-1
04.30. Honvéd – Kaposvár 1-0
05.08. Honvéd – Videoton 2-2
05.11. Győr – Honvéd 3-0
05.14. Honvéd – Újpest 1-4
05.22. Siófok – Honvéd 1-3

Bajnokság: 10. 30 11 7 12 (36-39) 44%
Tavasszal: 14 5 3 6 (17-21) 43%
Gólok (tavasz): Lovric (4), Danilo (3), Ivancsics (2), Zelenka (2), Akassou, Bright, Czár, Debreceni, Hajdú, Délczeg (öngól)

Tavaszi osztályzataink táblázatosan.

—————

2011/12. nyári felkészülésik

06.22. Mattersburg – Honvéd 1-1
06.25. Honvéd – Losonc 6-0
06.29. Honvéd – Dunaszerdahely 1-1
07.02. Rózsahegy – Honvéd 2-1
07.05. Duisburg – Honvéd 3-0
07.07. Trepca Mitrovice – Honvéd 0-3
07.09. Honvéd – Katowice 2-1
07.12. Nyílt edzés, szurkolói ankét [info, összefoglaló]

Bajnokság közben:
07.19. Honvéd – U21 válogatott 2-1
08.09. Honvéd – Malajzia U23 4-1
09.03. Honvéd – Vasas 3-2

# Összesen: 7 3 2 2 14-8 38%
# Nyári felkészülésik.

—————

Téli felkészülésik @ 2011/12.

# Téli játékoskeringő.
# Téli felkészülésik.
# Próbázók listája.
01.18. Bp. Honvéd – Vecsés 7-0
01.21. Bp. Honvéd – Kölesd 14-0
01.21. Bp. Honvéd – Tököl 6-0
01.23. Bp. Honvéd – Vecsés 5-1
01.25. Bp. Honvéd – Ruzomberok 3-2
01.25. Bp. Honvéd – Ruzomberok 3-0
01.28. Bp. Honvéd – Győr 4-2
01.28. Bp. Honvéd – Pécs 0-1
02.01. Bp. Honvéd – BKV Előre 1-2
02.04. Bp. Honvéd – Dunaszerdahely 1-2
02.08. Bp. Honvéd – Haladás 3-2
02.08. Bp. Honvéd – Haladás 5-1
02.11. Zlate Moravce – Bp. Honvéd 3-1
02.15. Bp. Honvéd – Tatabánya 4-1
02.18. Bp. Honvéd – Tiszafüred 1-1
02.18. Bp. Honvéd – AS Trencin 1-1
02.25. UT Arad – Bp. Honvéd 2-1
# összesen 17 10 2 5 58-21

—————

Mérkőzések @ 2011/12.

07.17. Honvéd – Győr 1-2 jegyzőkönyv
07.23. Haladás – Honvéd 2-4 jegyzőkönyv
07.30. Honvéd – Vasas 4-0 jegyzőkönyv
08.05. ZTE – Honvéd 0-4 jegyzőkönyv
08.13. Honvéd – FTC 1-0 jegyzőkönyv
08.20. Kecskemét – Honvéd 3-1 jegyzőkönyv
08.27. Honvéd – Videoton 1-0 jegyzőkönyv
09.10. Pápa – Honvéd 3-1 jegyzőkönyv
09.17. Honvéd – Újpest 2-0 jegyzőkönyv
09.21. SZTK – Honvéd (MK/3) 2-1 jegyzőkönyv
09.24. Siófok – Honvéd 0-0 jegyzőkönyv
10.01. Honvéd – Paks 2-3 jegyzőkönyv
10.15. Kaposvár – Honvéd 2-2 jegyzőkönyv
10.21. Honvéd – Diósgyőr 2-1 jegyzőkönyv
10.30. DVSC – Honvéd 1-1 jegyzőkönyv
11.05. Honvéd – Pécs 1-1 jegyzőkönyv
11.19. Győr – Honvéd 1-3 jegyzőkönyv
11.25. Honvéd – Haladás 2-2 jegyzőkönyv
03.02. Vasas – Honvéd 1-2 jegyzőkönyv
03.10. Honvéd – ZTE 2-0 jegyzőkönyv
03.18. FTC – Honvéd 0-0 jegyzőkönyv
03.23. Honvéd – Kecskemét 1-4 jegyzőkönyv
04.01. Videoton – Honvéd 1-0 jegyzőkönyv
04.08. Honvéd – Pápa 2-0 jegyzőkönyv
04.15. Újpest – Honvéd 2-0 jegyzőkönyv
04.20. Honvéd – Siófok 3-1 jegyzőkönyv
04.27. Paks – Honvéd 2-1 jegyzőkönyv
05.06. Honvéd – Kaposvár 0-0 jegyzőkönyv
05.13. Diósgyőr – Honvéd 2-1 jegyzőkönyv
05.20. Honvéd – Debrecen 0-3 jegyzőkönyv
05.26. Pécs – Honvéd 3-4 jegyzőkönyv

# Az idény statisztikái.
# Nyári játékosmozgás.
# Téli játékosmozgás.
# Próbajátékosok télen.
# Téli felkészülésik.

—————

Nyári felkészülésik @ 2012/13.

06.19. Bp. Honvéd – Rimavska Sobota 4-0
06.27. Bp. Honvéd – Ruzomberok 1-2
07.02. Bp. Honvéd – Veszprém 9-1

—————

Mérkőzések @ 2012/13.

07.05. Flamurtari Vlore – Honvéd 0-1 UEFA
07.12. Honvéd – Flamurtari Vlore 2-0 UEFA
07.19. Anzsi – Honvéd 1-0 UEFA
07.26. Honvéd – Anzsi 0-4 UEFA
07.29. Siófok – Honvéd 0-1 NBI
08.05. Honvéd – Diósgyőr 2-1 NBI
08.12. Videoton – Honvéd 0-1 NBI
08.19. Honvéd – Paks 3-3 NBI
08.25. FTC – Honvéd 0-2 NBI
08.31. Honvéd – MTK 1-2 NBI
09.05 Honvéd – Győr 0-3 Ligak
09.12. Gyirmót – Honvéd 1-2 Ligak
09.16. DVSC – Honvéd 4-1 NBI
09.22. Honvéd – Kaposvár 5-3 NBI
09.29. Kecskemét – Honvéd 2-1 NBI
10.05. Honvéd – Pécs 0-1 NBI
10.10. Haladás – Honvéd 3-3 LIgak
10.13. Honvéd – Haladás 2-0 LIgak
10.20. Pápa – Honvéd 2-1 NBI
10.27. Honvéd – Újpest 2-2 NBI
10.31. PVSK – Honvéd 1-4 MK
11.03. Győr – Honvéd 0-0 NBI
11.10. Eger – Honvéd 1-3 NBI
11.13. Honvéd – Gyirmót 4-0 LIgak
11.18. Honvéd – Haladás 1-1 NBI
11.21. Honvéd – Diósgyőr 4-0 MK
11.24. Honvéd – Siófok 2-0 NBI
11.28. Diósgyőr – Honvéd 1-2 MK
12.01. Diósgyőr – Honvéd 3-1 NBI
12.05. Győr – Honvéd 2-2 Ligak
02.20. Pécs – Honvéd 3-2 Ligak
02.23. Honvéd – Győr 0-1 MK
02.27. Győr – Honvéd 2-0 MK
03.03. Honvéd – Videoton 0-4 NBI
03.06. Honvéd – Pécs 3-3 Ligak
03.08. Paks – Honvéd 0-3 NBI
03.30. MTK – Honvéd 1-0 NBI
04.07. Honvéd – DVSC 2-2 NBI
04.12. Kaposvár – Honvéd 1-2 NBI
04.16. Honvéd – FTC 1-0 NBI
04.20. Honvéd – Kecskemét 0-0 NBI
04.27. Pécs – Honvéd 0-3 NBI
05.04. Honvéd – Pápa 2-0 NBI
05.11. Újpest – Honvéd 2-4 NBI
05.19. Honvéd – Győr 2-0 NBI
05.25. Honvéd – Eger 3-0 NBI
06.02. Haladás – Honvéd 1-1 NBI

—————

Nyári felkészülésik @ 2013/14.

06.22. Bp. Honvéd – Rimavska Sobota 3-0

06.26. Bp. Honvéd – DAC 1-2

Leg…leg…leg…leg…leg… (2. rész)

Két hét telt el azóta, hogy elhatároztuk, összegyűjtjük nektek a Hemingway-éra alatt megvívott öt legemlékezetesebb Honvéd-összecsapást. A válogatásos brainstorming megkezdése után azonban egyértelművé vált: annak ellenére, hogy nem klubtörténelem legacélosabb félévtizedén vagyunk túl, ötnél sokkal több mérföldköve volt az elmúlt időszaknak. Éppen ezért megkettőztük a keretet: a sorozat első részében öt bajnokit emeltünk ki, ma pedig ugyanennyi magyar, vagy nemzetközi kupás derbit elevenítünk fel. Hegyi Iván nyilván nem nyalná meg mind a tíz ujját a lista láttán, kevésbé ínyenc vendégeink viszont jóllakhatnak, de csak a tovább után.

2007. május 9.: Honvéd – DVSC 2-2 (1-0, 1-1), te.: 3-1

Vitathatatlan, hogy a Hemingway-éra legélesebb idegháborúja a 2007-es MK-finálé volt. Akkor már tizenegy éve zajlott permanens kupaböjtünk, 1996 óta nem sikerült befájtolnunk magunkat a legjobb kettő közé (leszámítva a második ligás kamikaze-kalandunkat), azonban ekkor – a tulajváltás okozta eufória részeseként – úgy éreztük, hogy visszakerültünk természetes élőhelyünkre, a nagyvadak szavannai vadászmezejére. Az ellen futballunk akkori főemlőse, a dagesztáni Détárival felálló Loki volt, túl a harmadik bajnoki trófeán. A rendes játékidőben történt Gege-Zsolesz gólváltás okán túlórára kárhoztatott gladiátoraink jól tartották magukat, és bár Ibrahima Sidibe később vezetéshez juttatta a DVSC-t, egy újabb, kamillaszagú tizivel sikerült az egyenlítés (Szabó Tibi megismételt büntetője volt talán a döntő leggroteszkebb pillanata). Azt ezt követő tizenegyespárbajt már könnyen sikerült hozni, az utolsó sanszot épp a fél évvel később hozzánk igazoló hirtelenszőke szikla, Zsolnai puskázta el. A nap krónikájához hozzátartozik, hogy kissé túlkapták a derbi biztosítását a jagellók, az útlezárások miatt képtelenség volt kijutni Újpestről egészen éjfélig.

2007. augusztus 2.: Honvéd – Nistru Otaci 1-1 (1-0), te.: 5-4

Hatodik kupagyőzelmünk jutalma egy moldáviai álomutazás lett az UEFA jóvoltából, az európai szövetségről elnevezett kupa első selejtezőkörében, amelyet 1-1-es eredménnyel abszolváltak a Supka-bébik. Az élménybeszámolók, képgalériák alapján kiderült: sok drukkerünk számára örök emlék marad az egyik legegzotikusabb posztszovjet birodalomba való zarándoklat. A visszavágó a kupadöntőhöz hasonlatos izgalmakat hozott, miután ismét 1-1-es százhúsz percet produkáltak a felek. Ezt követően talán minden idők legdrámaibb kispesti szétlövését láthatták a Bozsikban tiszteletüket tevő szurkerek. Az első öt lövéspár tíz löketéből csupán négy talált utat a kapuba (a végén a nap abszolút héroszának, Tóth Ivánnak kellett megmentenie a mundér becsületét), a hirtelen halálnak nevezett éjszakai műszakban egy alkalommal ismét Iván lélekjelenlétének köszönhettük a csörte folytatását, végül pedig (a kilencedik körben) a moldáviaiak játékosa fölé bombázott. A másnapi Sportban cerberusunk már döntőbe jutást prognosztizált, a következő fordulóban azonban a Hamuburger SV legénysége már túl erősnek bizonyult számunkra.

2008. július 5.: Teplice – Honvéd 1-3 (0-1)

Bár a 2008-as kupadöntőt kissé méltatlan módon sikeredett megvívni (a vége sokkoló, összesítésben 1-9-es szipka lett a DVSC ellen), a nemzetközi kupás lehetőség ebben sem maradt el, mivel kishazánk egyetlen – nálunk a Bóhöcligában előkelőbb helyen végzett – gárdája sem kívánt részt venni a nyári nyűgös-nyafogós Intertotó-kupában. Az akkoriban épp kupafétisiszta korszakát élő Hemi úr egyből benevezte az örömükben a labda helyett az öltözőfolyosó falát gépiesen fejelgető fiúkat, sőt sokak örömére Pölöskei Gábor személyében új maestrót is szerződtetett. Így júniusban már következhetett is a kazahsztáni, pontosabban taldikorgani kaland a helyi Zsetiszu ellen, majd a kettős győzelem után a Teplice, amely a magyarnál magasabban jegyzett cseh ligában az ötödik helyre futott be. Ehhez képest meglehetősen eredményes túra következett, hiszen 3-1-re sikerült nyerni a hibátlan minőségű aranynedűk hazájában, amely eredmény a Bozsik-béli, igencsak kicentizett 0-2 ellenére is továbbjutást ért.

2008. július 26.: Honvéd – Sturm Graz 1-2 (1-0)

A harmadik körben a Sturm következett, a 0-0-s első játszma utáni visszavágón azonban nem feltétlenül a játéké volt a főszerep. A jobban értesültek már kora délután kapták a fülest arról, hogy a belvárosban összecsapott a két köménymag, így akár a stadionon belül számítani lehetett egy kiadós csihi-puhira. Végül néhány osztrák görögtűz lett a baj forrása, „a tetteseket a tömegből kiemelni próbáló” szeku elég kemény ökölcsatát kezdett a balhéra abszolút kapható vendégekkel. A szünetben maga Hemingway úr is felállt VIP-szektoros főnöki plüssfoteléből, és átsomfordált a túloldalra, hogy praktikus tanácsokkal, netán ügyes karatefogásokkal lássa el tar munkatársait. Ami a pázsiton történteket illeti, Szmilja mester aranyhomloka már a hetedik percben megcsillant, a lendület a félidő hátralevő részében megmaradt. A rövid szieszta, és a Pölő szájüregét megtöltő aludttej kikanalazása után az österreicher spielerek ragadták magukhoz a kezdeményezést, és a meccset megfordítva bemasíroztak az UEFA-kupába. A mieink számára a Honvéd-szektor újjáépítése maradt feladatul. Hogy miért szerepel mégis ez a több szempontból is kudarcos gamma ezen a listán? Egyrészt a kiváló nézőszám és futballhangulat miatt, másrészt azért, mert az elmúlt tizenöt év legjobb nemzetközi menetelését zárta le. A harmadik ok kissé mondvacsinált: ha nyertünk volna, akkor hivatalosan az utolsó Intertotó-kupa győztesének vallhattuk volna magunkat (tíz másik csapattal együtt).

2009. május 26.: Honvéd – Győr 0-0

Természetesen a tömött vitrinünkbe legutóbb beoktrojált ékességünk megszerzésének rövid története sem maradhat ki. Bár a 2009-es – ezúttal két részből álló – párharc nem volt olyan iszonytatóan izgalmas és színvonalas, mint a Loki elleni, ez lényegében senkit sem zavart. Az Odikadze-Abraham koprodukció útján született győri gólunk okán előnyből, ha nem is páholyból vártuk a visszavágót, amelyen nagyon megdolgoztak a fiúk a sikerért. A lefújás és a kupaátadás után – a hazai pálya ténye miatt – fokozottabb fieszta alakulhatott ki, mint Mecseki doktor és Szuri bá’ közös kocsmalátogatásain, ehhez foghatót a 2003-2004-es másodosztályú bajnokság utolsó fordulója óta nem tapasztalhatott a Bozsik népe. Volt Trénerdobálás, a szurkolók gyepre engedése után ereklyegyűjtés, sőt riporterünkkel együtt még magát a kupát is babusgathattuk egy keveset az edzői irodában. Remek pillanatok voltak, melyeket nehezen felejt el az ember.

Fotók: basildon.hu, jómagam

Citrompótló

Kellett már ez. 1 hónappal vagyunk az utolsó NB1es tétmeccsünk után és vagy egy hónappal a következő előtt, az edzőmeccsdömping jövő héten indul csupán. És szidhatjuk, kárhoztathatjuk a csapatot egész tavasszal, szívhatjuk a fogunkat Danilo balettelőadásain, Moreira agyzsibbasztásán, Bright oktalanságán, a fiatalok gyámoltalanságán, magunknak is sokszor nehezen vallva be – de bizony rohadtul tud hiányozni még ez a régi sikereire csak nyomokban emlékeztető Kispestünk is, ha hetek telnek el „üdítő” látványuk nélkül. Kell nekünk a Honvéd, na. Így tegnap valóban a sivatagban már csak hasizmának perisztaltikus mozgásával kúszó vándor számára felsejlő oázisbeli forrásként érkezett az Orosháza elleni NB2-es osztályozó első felvonása. Ugyan „csak” a fakó játszik, ugyan ők nem a szemkápráztató játékukról híresek, ugyan ez még nem az NB1-es nyitány, de legalább tétmeccs, Honvéddal! Citrompótló.

Azért persze számtalan okot fel lehet sorakoztatni, hogy miért volt vonzó a szombat déli rakott krumpli utáni levezetésként a Bozsikbeli meccs. Tétmeccset láthatunk, Kispest-mezes garnitúra küzd a gyepen, kell nekünk az NB2, hogy fiataljaink élesebb meccseken edződhessenek a lanyhább harmadik liga helyett, és lehet csekkolni az akadémikereket, hogy kiben van még jövő, kraft, finesz és még folytathatnánk a pályamenti modorosságok sorát. Szóval lehet, hogy durván ízesített ez a citrompótló, de mégis beledobtunk a teánkba 1-2 darabot szombat délután.

A citrompótló pedig bár műízű, nem feltétlen egészséges, azért mégis tartalmaz citrom-szerűséget nyomokban. Nos, tegnap a kezdőcsapat nem is nyomokban, hanem felerészben tartalmazta a nagycsapat-szerűséget: a cél fontossága miatt Kemenes, Debrő, Hajdú, Lovrics és Danilo az első keretből feszített a kezdőben, Hidi, bár fiatal, tavaszal ő is az első csapat kezdőjét gyarapította, Nagy Geri pedig ugye az állandó csere volt. Így igazából Baráth Botond, Nagy Armand, Czár és Vernes számítottak az igazi NB2-eseknek. Posszant is erre a felállásra a tribünön alattunk üldögélő orosházi matróna: „szégyelljék magukat, erkölcstelenek„-összegzett, ekkor még legalább visszafogott hangsúllyal, arra számítva hogy mi kispestiek is megtámogatjuk sirámait, darócba öltözve hamut szórunk fejünkre és tüntetőleg skandálni kezdjük hogy Szalai vegye ki a „nagyokat” a kezdőből. Ezt azért nem tettük meg.

Álmos kezdés után egy orosi büntető értékesítését követően pörögtek fel az események és szerencsére csapatunk is. Beívelések után szerzett gólokkal nyomattuk tovább a tavaszi NB1-es sormintát, Debrő fejelve, Danilo meg gólyalábazva vert 1-1 gólt. A második félidőben pedig szerencsére kijött a különbség: Vernes szép emelése, Hajdú két tizije közt beállította az 5:1-es végeredményt. Talán nem lesz gond Békés megyében a visszavágón. Az orosházai hölgyet itt már elvesztettük – Vernes góljánál felállva tapsolt velünk szembefordulva, a ‘szégyellhetik magukat, pfujj‘ és ’16 éve vagyok a magyar futballban, maguk erkölcsi hullák‘ mondatok sűrű ismételgetésével. Nem tagadva, hogy némi igaza van a hölgynek, hisz jóval megerősítettük e két meccsre az NB2-ben magát rommábetliző fiatal alakulatunkat, a szabálykönyvet nem mi írjuk, és ha élünk a lehetőségekkel az nem erkölcstelenség, csupán józanság. „Megaláznak egy vidéki csapatot” – rikácsolta az utolsó gólunknál a kollegina, erre csak annyit mondhatok: a megalázás az lett volna ha negligáljuk a meccset és harc nélkül kiesünk.

Hazafele az emberek még körbekérdeztek, vannak-e új pletykák (nincsenek), mikor és hogy lesznek az edzőmeccsek (akkor és úgy), no akkor találkozunk akkor, viszlát, viszlát, mentek valahova nyaralni, te az a kis Honma nagyon kellene, most ezzel a Hercegfalvival mi van, ügyes ez a Vernes gyerek, hú ez a Lovrics, mintha álomkóros lenne mostanság, na én megyek, szevasz, szevasz, akkor majd a következőn…

És a Bozsik szépen kiürült, a tea elfogyott, citrompótlóstól, az utolsó cseppig. Alig egy hónap és ihatjuk a következő bögrével. Akkor már ceyloni teafűből, igazi citrommal. Csak ne legyen túl savanyú.

Fotók: shopmania.hu; nosalty.hu; honvedfc.hu.

Változó időtáv

Tegnap már szemembe ötlött a dolog, de valahogy nem állt össze a kép, hogy miért is csodálkozom. Biztos hosszú volt a nap. Aztán most visszakeresgéltem a hírarchívumban, és…

Két hír, két időpont.

2010. december.

A Bp. Honvéd vezetősége 2011. január 1-től Supka Attilát bízta meg a Bp. Honvéd szakmai vezetésével. A megbízás határozatlan időre szól.

2011. június:

Supka Attila az év elején szerződött a Kispestre és a szezon végéig kötelezte el magát a klubhoz. A május végén lejárt megállapodást a klub és a vezetőedző ma meghosszabbította 2012. május 31-ig.

Ha ezt valaki megmagyarázza nekem, örömmel veszem. Addig is rovatunk címét idézve – wtf?

Középre nézünk. Szezonértékelés, 5. fejezet.

Ahogy azt az elmúlt hetekben megszokhattátok, posztonkénti évelemzésünket folytatjuk, áttekintve az adott csapatrészben megforduló harcosok sorát, értékelve az éves teljesítményeket, és kicsit előretekintve a következő idényre is: mit várhatunk vajon a keretben maradó arcoktól 2011-12-ben? Hajtás után mai penzumunk, a középpálya következik.

Morales évkezdő csapatában a lényegi kérdés Diego pótlása volt; a balszeles kis brazilt leszámítva más kulcsember nem távozott a középső csapatrészből (talán még Nagy Zoli említhető veszteségként –  a debreceni jobbhátvéd nálunk többnyire jobbfutóban tolta 2010 tavaszán). Nos, a pótlást az eredetlieg balhátvéd Sadjo jelentette, akit Dáriusz kincséért sem akart megcserélni Hajdúval a talján. A két szűrőposzton alapvetően Akassouval és Coirával számolt Morales; előttük jobb oldalt Abass, középen pedig az parádézhatott, aki épp hátra lett vezényelve a csatársorból (Danilo, Rouani – utóbbi Abbas helyett pl. jobbfutó is volt az Üllőin). Nagyjából ezeket a játékosokat variálta tehát Massimo mester az ősz folyamán – a passzolni képes, irányító jellegű szerepkör fájó hiánya a legunalmasabb Honvédot eredményezte evör. Az eredmények viszont legalább jöttek. Mint ahogy az első csapaton belüli minibotrányok is – Akassou és Sadjo fegyelme lazult meg az edzéseken, helyettük Moreira és Bojtor Laci került be a kezdőbe. Horváth Adrián masszívan kegyveszett volt az olasznál, a talján kérésére érkező Joco Stokic meg kapott vagy 1 meccset csereként – hát nagy rotálás nem volt. Hidi vagy Sós a fiatalok közül az NB2-ben pallérozódtak. Így ment el a szeptember, s a kicsit variált középpályával az október. Majd a november. Majd Morales.

Az interregnum idején Szalai mb. kispadvezér főbb döntése e csapatrész tekintetében Coira és Stokic fakóba utalása, míg Hidi, Nagy Gergő, Kapacina és Czár Ricsi mélyvízbe dobása volt. A számára adatott 2 bajnoki és 1 MK meccs azonban nem akkora intervallum, hogy sokáig időzzünk itt. Jött a tél, jött Supka.

Régi-új edzőnk nyitányként végleg elbúcsúzott a már korábban leselejtezett Coira-Stokic kettőstől. Utóbbi nem zavart sok vizet; Coira viszont már némileg veszteségnek tekinthető. 2010-es tavaszi érkezése után bőven vállalható 3 hónapot produkált, 1-2 fontos gólpasszal, Fradi elleni plusz góllal. Noha látszott rajta, hogy csupán kényszerirányító (eredetileg jobboldali közép vagy védekezőközép volt még spanyol földön anno), az NB1-ben ez a fékezett habzású irányítgatás is többet ért a semminél. Sajna tavaly őszre aztán a jó Pablo beszürkült mint idősb Mészöly arca ’95 tavaszán az izlandi tranzitban a legendás kamionsofőr beszólásakor. Szalai, majd Supka is joggal mondott le róla – Coira gyanítom elhitte hogy itt az is elég, ha a cipőt küldi ki maga helyett. Mennie kellett… Ment Abbas is, aki után – ki hitte volna- még szoftosan sírtunk is, lévén őszi házigólkirály, s a csapat egyik legjobbja. Persze ehhez kellett az is, valljuk meg, hogy a gárda omoljon le a Dieng Ceikh-i szintre, de efelett hunyjunk jótékonyan szemet. Távozása azért veszteség volt. Ment Bojti is. Az érkezési oldalon regisztrálhattunk egy (Supka melletti másik) tékozló fiút – Gege talált vissza a Bozsikba. Jött még Fieber – már akkor éreztük, hogy minek. Érkezett Flavio Beck – majd ment postafordultával: Irán nem adta Koránnal szentelt áldását a kispesti folytatáshoz. És jött az utolsó pillanatban Zelenka.

Utóbbi két játékos feltűnése egyúttal jelzésértékű volt – egy újfajta megközelítés indikátora. Míg Moralessel a betonbiztos védelemre helyeztük a hangsúlyt és az ‘utmostly disciplined’ játékosokra, a taktikai utasításokat végletesen betartó, pozíciójukhoz ragaszkodó, fegyelmezett robotseregre, ahol a klasszikus irányítónak még az említése is gúnyos mosolyt eredményezett volna a szakvezeteés részéről, addig Supka a maga klasszik, ’80-as élvekben gyökerező attitűdjével már rábólintott arra, amire elődje sose: hozzunk karmestert. Mert az azé’ kell. Így jött (majd ugye ment is) Flavio és így jött Zelenka. A cseh CV-je bíztató volt, edzőmeccsen viszont nem láthattuk csak annyit tudtunk: fél éve szabadlistán volt előző klubjánál. Új Mackóba nyúlunk tehát vagy új Genito esik a kosárba? A tavasz válaszolt.

Tavasz. Nagyon hamar kirajzolódott az 5 fős (így meglepő módon a 4-4-2-re esküvő Supka alaptaktikájától idegen alaprajzolatú) középpálya névsora: eleinte Akassou, majd helyette Hidi az egyik szűrő, Horváth Adri a másik, a támadóbb sor pedig Ivancsics, Zelenka, Moreira. Az eredményt tudjuk. Nyögvenyelős kezdés, ezt követő remek idényközép, mely során a fontos pontok beszezrésében a végre bepörgő Hore, az egyszer-egyszer jó meccset kifogó Gege és a Szabó T. / Bárányos éra utáni első igazán kedvelhető playmaker, Lukas Zelenka forintos zsugái mind-mind kulcsszerepet játszottak. Sajna az évvégi befáradás e csapatrészt sem kímélte, a májust inkább felejtenénk. A fiatalok közül Hidi egész sok szerepet kapott, a valóban talentum Nagy Gerinek a mélyvíz februárban még sok volt, de az idény végén (Újpest, Siófok) már olyan mutatvánnyal is előrukkolt szórványosan, ami azért bizony bíztató.

Ha a teljesítményeket értékeljük, ősszel Akassou emelhető ki, aki egy fokkal ugyan aláment 2010 tavaszi remeklésének, amikor kb. a Bohócliga 3 legjobb szűrője közt volt, de még így is hasznosat produkált. Majd tavaszra sajnos teljesen leeresztett. Benji szindróma? Kár lenne érte. Az őszi másik 2 pozitív teljestménye e szekcióban Abass és Sadjo. Előbbi fél év frankföldi kaland után ismét bizonyíthat júliustól, nálunk. Utóbbi már más klub színeiben köszönheti meg a Barcának az újabb b-win sikert. Én azért sajnálom hogy így alakult de erről már sírtam egy sort a védelem kapcsán. Tavaszra, mint láttuk, kvázi sorcsere történt, ebből a periódusból finom dicséret illeti a láthatóan igyekvő Ivancsicsot aki ugyan még nem tudta hozni a 2007 tavaszi etalonfociját de legalább küzdött a tavasz folyamán és rúgott két szép szabadgólt. Hidi is hasonló kategória: több van benne, ahogy egyik kommentelőnk írta, talán a Rammstein hallgatás hozhatna előrelépést a meccsek előtti felspannolásként. Vagy Kemi nyomjon neki egy kis Metallicát, mit bánom én. De pörögni kell…! Nagy Geri dettó, benne is több leledzik, és hiszem hogy a következő 2 évben ezt ki is hozza magából. Jeleket már látunk erre utalólag.

A végére hagytam a két pozitív meglepetést. 1) Hore. Ki hitte volna hogy belőle meg egy abszolút használható pióca szűrőt lehet faragni? Lehetett… Ha így folytatja jövőre is, akkor még helye lehet Kispesten évekig. 2) Zelenka. A sörhab-felhők közül alászálló rőt fazonszabász. Nem dícsérem nagyon mert már megtettem a tavaszi osztályozókönyvekben. Leírtuk sokszor a hátrányait: lassú, darabos. De a fenébe is, tőlem sétálhat is, sőt akár fókamászásban is csapathat a kezdőkörben, amíg olyan labdák sorát teszi, mint Morénak Pápán, mint Danilónak a Kapos vagy a Vidi ellen, mint ugyancsak Brightnak itthon a Paks ellenében….amíg úgy helyezkedik hogy végre legyen második hullám mint a Széktóiban az egyenlítő gólunknál… és amíg olyan szabadokat teker az amuló Bozsovicsnak mint a Videoton elleni fiesztahalasztáson. És amíg önjelölt spaghetti-western hősként kacsázik ólábain puffogva egy bírói ítélet után. ARC. Vannak akik szerint Zelenka csak egy a a haszontalan tucatlégiósaink sorában. Én azt mondom ha most nem szürkül be ősszel, és még lenyom nálunk egy-két évet, így, mint tavasszal, akkor egy újabb játékos kerülhet fel a „na őt megérte idehozni” tablóra. Persze ne kiabáljunk el semmit. Sokszor csalódtunk már Kispesten.

Átigazolási időszak közepén vagyunk, várjuk a híreket. Az eddigi érkezők közül az egy szem Abbas jött a középső csapatészbe, viszont a ballaszt (Moreira, Fieber, Sadjo) és az érzésem szerint mindkét fél hibájából a klub számára eltékozolt Sós Márkó kiesésével inkább csökkent a létszám. Gegét remélhetőleg sikerül itt tartani, és én még szívesen látnék egy Zelenka kaliber irányítót vagy árnyékéket (szaladgál is ilyen a hazai piacon, saját nevelés, hozzuk már haza könyörgöm), meg egy jollyjoker arcot, és nem lenne rossz a középső csapatrész. Ha Akassou marad, Hidivel és Horével vállalható a szűrőszekció. Ivancsics, Zelenka,Abbas, Nagy Geri, Czár, Kapacina: nem rossz anyag ez sem. A fiataloknak pedig tessék nyomni a lehetőséget hogy szokják a terhelést. Persze ehhez kéne egy masszív kezdő akik mellé  beszállhatnak. Ördögi kör. Egyszer a végre érünk már?

Mára ennyi, legközelebb csatárainkkal folytatjuk – azaz zárjuk értékelő sorozatunkat.

Korábbi epizódok itt.

Címkép: regiojatek.hu

U19: BAJNOKCSAPAT!

Valóságos fodbalünnep volt ez a szerda. Tegnap olyan dologra ragadtatta magát a kispesti bloggerközösség egyharmad része, amely talán csak a legmegszállottabb, legderékebb, legtöbb elütendő szabadidővel rendelkező szurkolótársaink fejében fordul meg olykor-olykor: egyetlen nap alatt két MTK-MFA összecsapást is a helyszínen izgultunk végig, az eredmény pedig nem is maradt el: U19-es csapatunk irtózatos küzdelemben húzta be a bajnoki címet, míg a trónra már korábban felkapaszkodó U17-es különítmény nem mindennapi atmoszférájú meccsen betlizett.

Természetesen a meccsek élőben való megtekintésének megszervezése ismét nehéz feladat elé állította a kilátogatni vágyó szimpiket, hiszen az MLSZ-Sport TV időpont-tologatási tandem munkakedve az NB I-es küzdelmek befejeződése után sem lankadt. A hét elejétől folyhatott a virtuális pénzfeldobás, hogy vajon a bajnoki trófeáról döntő 19 évesek, vagy az immáron tét nélkül brusztoló fiatalabbak asszóját tűzze műsorra a csatorna, végül teljesen logikátlanul az utóbbit választották.

Az egyébiránt üzleti szempontból is kifogásolható döntés okán készek voltunk a város nyakbavételére, és meg sem álltunk az MTK által működtetett Csömöri úti Lantos Mihály Sporttelepig, amelynek hátsó füves pályája mellett a kezdésre mintegy 150-200 főből álló nagyérdemű verődött össze. A nagyrészt szülőkből álló nép (igen, őrjöngő apukák, fiaikat körömrágcsálás közepette vizslató kedves mamák) között néhány mezei szurkert is felfedezhettünk, valamint olyan elsőcsapatos szaktekintélyeket, mint Garami Józsi bá’, Supka Attila, vagy az elmaradhatatlan George F. Hemingway-Gács Pál páros.

Magáról a meccsről nemigen érdemes beszélni, mert bizony azt nem tesszük ki az ablakba. Az első félidőben a több NB I-es kerettagot (Nagy Geri, Kapacina, Vólent, Remes, Baráth) felvonultató csapatunknak lényegében nem volt sansza a gólszerzésre, egy-két lájtos lökettől eltekintve igen bétás támadójátékot mutattunk. Látható volt, hogy gondolati síkon már a strandon süttették különböző tagjaikat spílereink. Egy ügyes kiugratásból viszont a másik oldalon Vass Patrik betalált, így ment az ellen a szünetben, és mi is ezt tettük, meglátogattuk a sporttelep büféjét. Itt elégedetten nyugtáztuk, hogy a falon található MTK-dressz közvetlen szomszédságában bizony két Puskás Ferenc-kép is központi helyen volt kifüggesztve, a Gázszer, vagy a Tapolcai Bauxit minizászlajáról nem is beszélve.

A csehszlovák italkülönlegességek személyi felmutatása után való elfogyasztását követően visszatértünk a pázsit közelébe, ahol a rendkívül indiszponált Vólent (akiről reméljük, nyáron valahol megtalálja önmagát) szünet utáni lehozatalát követően az utolsó húsz percben megélénkültünk, egy óriási ziccerből sikerült egyenlítenünk, a java azonban még hátra volt. Kapusunk tíz perccel a vége előtt kihúzta az egyik MTK-csatár lábát, Szabó Zsolt nem kegyelmezett, jöhetett a tizi. Ezt azonban az amúgy érdekes fizikumú, rendkívül alacsony Vass Hercegfalvit megszégyenítő módon a labdafogó hálóba lőtte, így megmaradt az sansz a sikerre (egy pöttyel vezette a tabellát az MTK, így csak a győzelem segítette volna az élre a gárdát). Az idő vészesen fogyott, amikor a partjelzőspori egy szurkolótársunknak válaszolva megszellőztette, hogy négy perc a hosszabbítás, még reménykedtünk. Aztán (egészen pontosan a 92. percben) kaptunk egy kényelmesen beívelhető szabadrúgást, amelyet a kapus nem tudott lehúzni, Vécsei Bálint pedig a léc alá vágta a lecsorgót.

A gólt követő pillanatokra csak homályosan emlékszem: a korlát mellől többen önkontrollunkat teljesen elveszítve kezdünk el futni a csapat által alkotott kicsirakás felé, a játékosaink megbúbolása után pedig kezdődhetett a jól megérdemelt fieszta ugrándozással, körtánccal, edződobálással.

Lelkesedésünk egy ilyen, a Kispestre abszolút nem jellemző győzelem után természetesen nem hagyott alább, a Hungária körúti katlan felé vettük az irányt a már bajnok U17 meccsére. Bár a srácok szezonbeli első (és utolsó) zakójukat magukra oktrojálva 2-1-re kikaptak, a hangulatot feldobták a tízedik perc környékén felbukkanó friss bajnokcsapat tagjai, akik a szezon során felgyülemlett gőzt kiengedve teli torokból buzdították a trópusi melegben küzdő sihedereket, majd néhány „mit fújsz, sárgarigó?” szösszenettel a hazai korzóhangulatot is biztosították (láthatóan igen kiterjedt tudásanyag gyűlt össze az elmúlt négy évben, piros pont).

Az idei három taballaelsőséggel immáron kilenc címnél tart az akadémia, így jövőre akár be is állíthatja a nagycsapat 13+1-es mérlegét (feltéve, hogy a négy utánpótlás-bajnokságot, és az NB III-at megnyeri), ami öt év alatt nem gyengusz pörformansz. Egyre magabiztosabban jelentjük: van jövőképe a kispesti labdarúgásnak.

Fotó: jómagam (Mint később kiderült, érdemes lett volna fényképezőt vinni, azonban ennek hiányában csak a fenti, telefonnal készült kép marad fenn az utókornak.)