mert célunk csak egy van
Az Öreg ezúttal nem blogolt, hanem a Sport pluszba írt egy cikket a tévés közvetítési rend átszabásának hatásáról, és a szétosztott jogdíjak aránytalanságáról. Mindkét intézkedés a reformok jegyében született, újabb ötlettel megmenteni a magyar labdarúgást, és ahogy az lenni szokott ha valamit az MLSZ talál ki: nyilvánvalóan pont fordítva sült el minden.
„Végre egy ember, aki nyíltan ki meri mondani az amúgy előre tudhatóra: HÜLYESÉG” bővebben
Azért valahol beszarok a Nemzeti Sport klikkhajhászásán. A Rossi terveiről és tapasztalatairól szóló cikk a következő címmel jelent meg: Honvéd: az exfradista próbázó még nincs élete formájában
Igen, a lényeg az, hogy a most – mások mellett – nálunk próbajátékon lévő Sváb néhány éve játszott pár meccset a Fradiban, így oda lehet írni, hogy exfradista, de a nevét gondosan nem, mert akkor nem lesz kattintás a címlapról. Mintha Sváb egy Lipcsei, Simon vagy Keller lenne, hogy számítson. (Nyilván nem megsértve Danit.)
És akkor még csodálkoznak, hogy mindenki Ződsportnak, netán szennylapnak hívja őket? Részemről én csak szánakozok, hogy a címlaposunk nem lépett túl a három szentségen, miszerint Fradi, Messi és 18+ ha szerepel egy címben, akkor jön a kattintás.
Továbbá röhögök, amikor a Nemzeti Sport a magyar sport oltárán áldoz, hangzatos szavakkal tesz a Nagy Ügyért, miközben nettó sötétségben akarja tartani az olvasóit, csak hogy picit pörögjön a számláló.
Január 27-én és 28-án mindössze a Videoton, a Debrecen, a Honvéd és a Vasas csapatai lesznek csak Magyarországon. A többi nyolc valahol edzőtáborban, jórészt törökben, kivéve a Felcsút, mert ők spanyolban.
