valamelyik sportoldal hozta le ezt a címet a minap. röhögtem rajta egy nagyot, és fájt, nagyon fájt, főleg toroktájékon, mert kissé sikerült lebetegedni. neocitran, neocitran, torokfertőtlenítő vegyespálinka, neocitran, alvás, izzadás, alvás, hiszen hazai idényzáró szombaton (ma) az eger ellen, aztán vagy lesz, vagy nem.
úgy látszik lesz, és úgy látszik mészárossal a padon, és mi örülnénk, ha kiállnának, szeretnénk a pályán búcsúzni a bozsiktól, hogy jövő héten megszállhassuk szombathelyt, savariában röpítve vissza magunkat a bronzkorba.
nekem most ennyi, inkább egy újabb neocitran, egy tál zsenge húsleves (kivételesen erős pista nélkül), mert bár a bl mai döntőjéért nem tennék egy kanyi lépést sem, hogy sürgessem a gyógyulásom, egy honvéd-eger az teljesen más leányzó, teljesen más fekvéssel, illetve tájolással.
négykor ott.
(mellékesen a stadion bejáratánál feszülő plakát szerint ma megünnepeljük a 20 évvel ezelőtti bajnokcsapatot, ami mindmáig az utolsó.)
más: fél négy magasságában indulnák itthonról, addig még van néhány óra, tehát ha valakinek egy közepesen fejlett két-három napos taknyosságra/torokfájásra van valami remek népi gyógymódja, ne habozzon, tolja be kommentbe, mindent hajlandó vagyok elvégezni/kipróbálni amihez adottak itthon a feltételek, hogy jobban legyek! köszke.
tegnap megígértem, hogy lesz még szó arról, mi van akkor, ha a maradék két meccsünkön 0, 1, 2, 3, 4 avagy 6 pontot szerzünk. ez következik most.
lenullázva
mire elég a semmi? valószínűleg pont arra, amit a neve is mutat, vagyis az égvilágon semmire. pontban ugyanott állunk, mint az mtk, csak épp ők még játszanak a győrrel (indifferens igazából jelenleg), és a lokival, ami viszont már nem. elmagyarázom: ha mi nulla, akkor ott mindegy az eredmény, bukunk. ha döntetlen, akkor az mtk mindenképp előz, ha pedig a debrecen nyer, akkor ők. és a fradiról még nem is beszéltünk, szóval a nullás esetet hagyjuk, mert az könnyen lehet akár hatodik hely is.
egy pont
vagyis összesen 49, ami csak akkor valami, ha az mtk kikap győrben legalább kettővel, és a debrecennel döntetlent játszik, aki viszont kikap a fraditól, a fradi pedig a kaposvártól. elég hosszú láncolat, összesen négy meccsnek kellene a szánk íze szerint alakulnia, és az sok, mert elég ha egy nem. a lényeg, hogy egy pont is elég lehet a bronzhoz, csak nem egyszerű, inkább nem kéne erőltetni.
két pont
egy újabb vadul is elsülhető eset, ha nem sikerülne megverni az egert, ami pedig még az újpestnek is ment, igaz, kellet hozzá egy jó balajcza. a két pont az ötven, vagyis félszáz, tehát: az mtk max egy (különben a gólkülönbségük jobb maradna), a loki max három (négynél már több a győzelmük, többnél meg a pontszámuk), a fradi pedig max négy, de lehet öt is, csak annyit nem leírt két meccsen szerezni.
lefordítva mindez úgy hangzik, hogy a debrecen veri az mtk-t, aki nem nyer a győr ellen, miközben a fradi veri a lokit, és kikap vagy ikszel a kaposvárral. szinte ugyanaz, mint az előző eset, inkább hagyjuk ezt is.
három pont
vagyis mondjuk az egert elverjük, de a halitól kikapunk, és így lesz 51 pontunk. nyugodtak még így sem lehetünk, mert találni olyan konstellációt, hogy a végén szomorúak maradunk. nézzük tüzetesebben át.
az mtk-nak engedhetünk három pontot, de akkor eggyel javítanunk kell a gólkülönbségünkön, miközben a debrecen nem nyerhet kettőt, a fradi pedig mindegy. a legjobb az lenne, ha az mtk kikapna győrben, majd a végén nyerne otthon a debrecen ellen, amire azért van egy nem kicsi sansz. hejehuja, örülünk, bronz (bár azért kicsit számolunk is, nehogy a gólok száma bezavarjon.)
négy pont
kacifántos. szélsőséges esetben az így elért 52 pont akár még az ezüstre is elég lehet, ha a videoton csak egy pontot szerez, és tizennégyet ront a gólkülönbségén, továbbá a debrecen nem nyer kettőt (több lenne úgy a győzelme), vagy az mtk (több lenne a pontja), netán az mtk nem szerez úgy négy pontot, hogy a góldifijét legalább megtartja.
hat pont
a legkönnyebb eset. ilyenkor csak egy dolog számít, mégpedig az a lehetőség, ha az mtk is kettőt nyer, mert akkor a gólkülönbség fog dönteni. jelenleg nekik jobb eggyel, de mi többet lőttünk, vagyis a két meccsből legalább eggyel jobban kell kijönnénk úgy, hogy a lőtt góljaink számánál nem vág öttel többet az mtk. ez elég teljesíthetőnek tűnik (feltételezve, hogy a két győzelem megvan), mert az eger és a haladás nem a győr és a debrecen. ez a tükörsima bronz legjobb esete.
hogy ezüst legyen, ahhoz legalább kell a videoton nagy gólkülönbségű veresége mondjuk a kecskeméttől, vagy csak egy sima vereség, és még egy, netán egy döntetlen a pécs ellen. netán ugyanúgy valószínűtlen, ahogy a négy pontos pontnál, inkább nem is számolunk vele, csak a tisztesség kedvéért írjuk le, mint lehetséges esetet a teljesség oltárán áldozva néhány kósza karaktert.
summa summárum
az a nagy harci helyzet, hogy egy pont is elég lehet a bronzhoz, és akár úgy is alakulhat, hogy a maximális hat is kevés. ha esélyeket kellene tippelnem, akkor valami ilyesmire gondolnék százalékosan, elégségre értve:
1 pont: 0% az esélye, hogy így alakuljon
2 pont: 0% az esélye, hogy így alakuljon
3 pont: 25% az esélye, hogy vagy csak az egert, vagy csak a haladást verjük meg
4 pont: 60% esélyt látok arra, hogy az egert elverve (legalább) ikszelünk szombathelyen
6 pont: 60% ez is, vagyis részemről az van, hogy a legalább négy szerzett pontos szcernáriókban gondolkodom, ami nagy eséllyel elég is lehet az áhítottra.
Megvertük a Győrt, maradt két forduló, pontra azonosak vagyunk az MTK-val, hárommal állunk a Videoton mögött, kettővel a Loki, hárommal pedig a Fradi előtt. Sorsunk a kezünkben, ezt mondogatjuk már egy ideje, de hogy mennyire és milyen feltételekkel, annak csak most jártunk utána.
Vagyis mi van akkor, ha végül ugyanannyi a pontunk, netán behoznak minket? Mi számít, mi rangsorol?
8. A bajnokság helyezéseinek eldöntése
A) A bajnokság végső sorrendjét (helyezés) a 30 bajnoki forduló mérkőzéseinek eredményei döntik el.
B) A helyezések az összpontszám alapján kialakított rangsor szerint kerülnek meghatározásra.
C) A mérkőzés győztes csapata 3 pontot, döntetlen eredmény esetén mindkét csapat 1-1 pontot kap. Vereség esetén a csapat nem kap pontot.
D) A bajnokság első helyezett csapata a legtöbb pontot szerzett sportszervezet, utolsó helyezett csapata a legkevesebb pontot szerzett sportszervezet.
E) Azonos pontszám esetén a sorrend az alábbiak szerint kerül meghatározásra:
a bajnokságban elért több győzelem;
a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége;
a bajnoki mérkőzéseken rúgott több gól;
az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések pontkülönbsége;
az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések gólkülönbsége;
az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzéseken az idegenben lőtt több gól;
a bajnokság fair play értékelésében elért jobb helyezés;
Az MTK-val darabra ugyanannyi a győzelmünk, döntetlenünk, vereségünk, tehát ha a következő két fordulóban ugyanannyi pontot gyűjtenénk, akkor a gólkülönbségen fog múlni. Nem számít, hogy kétszer is elvertek minket, csak az a fontos, hogy jobb legyen a góldifink, vagy ha ugyanannyi, akkor mi rúgjuk a többet. Jelenleg az MTK +12, mi +11, de van még egy Egerünk, amit illenék megszórni, hogy ne legyen gond. Lőtt gólokban 46-40-re megyünk, amire azért nem kéne reszkírozni, mert a negyedik pontoktól lefelé az MTK kezd jobban állni. (Ilyenkor fáj nagyon az Újpesten a végén bekapott kettő, és az ETO ellen kihagyott másik tucat.)
Mellékesen a Videoton már csak akkor lehet meg, ha pontszámban előzünk, vagyis, ha mi kettőt nyerünk, ők pedig legfeljebb két pontot szereznek, ami valószínűtlen. Amúgy szélsőséges esetben elég lehet a két győzelem akkor is, ha Vidi egyszer nyer, egyszer veszít, de akkor nekik nagyon ki kell kapniuk a Kecsótól, vagy a Pécstől, miközben nekünk keményen meg kell szórnunk az Egert és/vagy a Halit, hogy ledolgozzuk a tizennéggyel jobb gólkülönbségüket.
Lefelé nézve a Lokitól kell kicsit félnünk, a Fraditól nem. Kezdem az utóbbival, mert az az egyszerűbb. Nekünk 14, nekik 12 győzelmük van, tehát nagyjából kétszer kellene kikapnunk, hogy visszaelőzzenek három pont fórból. Ilyenkor jó egy szezonvégi és hazai Eger. (Pontosabban és precízebben: a Fradinak néggyel kell több pontot szereznie két meccsen, mint nekünk, hogy elénk kerülhessen.)
A Debrecen nehezebb dió. Két pont az előny, a győzelmek száma pedig ugyanannyi, ráadásul a gólkülönbségük is jobb hárommal. Játszanak még a Fradival (otthon) és az MTK-val (a Hungárián), amiből nekünk elég lenne, ha csak egyet nyernek meg, és az nem feltétlen baj a könnyebbség kedvéért, ha mondjuk az MTK ellenit. Úgy pont minden klappolna, és úgy ahogy mi szeretnénk.
Maradt még néhány bekezdés, amit most illenék megírni, de inkább majd holnap. (Mire elég ha 0, 1, 2, 3, 4 vagy 6 pontot szerzünk a maradék két meccsen?)
Most legyen elég annyi, hogy tisztáztuk a versenykiírás vonatkozó részeit.
A meccs előtt nekem csak egy kívánságom volt, egészen pontosan az: hadd folytatódjon még egy kicsit ez a kegyelmi állapot, amiben most vagyunk, hadd álmodjunk tovább, hadd maradjon meg az esély a dobogóra. Bármennyire is ellentmond a tényleges erőviszonyoknak ez a helyzet, ha már ott vagyunk, hadd maradjunk ott a végén is, vagy legalábbis az utolsó pillanatig – de ezt a félmondatom felejtsük is el, mert már én is úgy vagyok vele, mint Rossi mondta a sajttájon, hogy evés közben jött meg az étvágy és ő már csalódott lenne, ha nem jönne össze Európa, és belegondolok, és én is csalódott lennék és nekem is rohadtul fájna, mint sokunknak, szurkolóknak, hát igen, ilyenek vagyunk, mi szurkolók, örök telhetetlenek, és most nem is annyira magunkat sajnálnánk a lehetőség miatt, amit elszalasztanánk, hanem ezt a keretet, amit nagyon megszerettünk és ami megérdemelné a mesébe illő zárást… és ezek után jött a Győr meccs, és az álom folytatódik…
És ezzel le is írtuk a lényegi elemét a tegnap estének, szinte kár is a további szócséplésért. Hiába nyert a Vidi a hétvégén, hiába jött fel ránk a Debrecen, az MTK viszont kikapott, mi a nyakukon, mert be kellett húzni a Győr meccset és behúztuk, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen, hogy valami nagyon kellett és jött is az, ami kell… a tavalyi bajnokságvég arról szólt, hogy hogy nem élünk sorozatban az esélyekkel, aztán a végén épphogy – ehhez képest most fordulók óta veretlenség, sőt, győzelmek, nyerünk Újpesten, ahol tényleg nagyon ritkán, leverjük a Győrt, akit mostanság itthon alig-alig, de most kellett, hát megcsináljuk… kezd is gyanús lenni ez a tavasz, biztos a Kispestemet látom? De hát nagyon úgy fest: igen.
A tegnap amúgy inkább tipikusan Honvédosan indult: meddő mezőnyfölényes, tompa első félidővel, helyzetekig is alig eljutással, és úgy tetszett, ez a tartalékos (persze így is erős) Győr a második félidőben bever kettőt, és vége. Ehelyett a második 45 perc megint hihetetlen lett, nyomó csapat, kapu elé szögezett Győr és megérdemelt siker, egy kis ürömmel az örömben, mert mi szükség volt 11 a 9 ellenében a végén az időhúzó tologatásra hátul? – de most ezt a baklövésünket borítsa jótékony homály. Ami viszont ne borítson homály, az a hangulat, ami a második félidőben ülte meg a stadiont, szurkolás mindkét oldalon, kanyar is, korzó is, olyan ritkán van ilyen sajnos, hát ez óriási feelin’ volt tegnap…! Szóval a lényeg: megérdemelten és teljes joggal maradt a három pont a Bozsikban, a már-most-bajnokcsapat ellen, ami minden körülmények közt megsüvegelendő, innen is egy nagy gratula a srácoknak és Rossi mesternek, mi pedig álmodjunk tovább – előtte pedig jöjjenek az értékelések.
Kapu
Szabinak megint hasonló volt a helyzete, mint Újpesten: a védelem jól takarított, győri helyzet alig, igazából egy nagy léc alóli mentése volt kapusunknak és slussz – megint maradhatott ereje közönséget izzítani, a végén pedig drukkolást megköszönni, ismét alsógatyára vetkőztetve – szegénynek az összes pénze rámegy így a tulajdonosi „mezeket ki nem adunk!” ukáz miatti utólagos anyagi ellentételezésekre, mégis bevállalja – true arc! Védelem
Tandia hiányától féltünk a meccs előtt, de kiderült, kár volt, a győri második sor nem állította megoldhatatlan házi feladat elé a hátsó sorunkat. A bajnokság végére különben is szépen összeérett ez a csapatrész, mint Faterom körözöttje 1-2 nap alatt, ha nem falja fel azonnal az ember. Ha nincs az Újpest elleni utolsó pillanatok beli kiengedés, kapott gól nélkül állnánk majd’ egy hónapja… Tegnap Ignja vállalta magára ismét a hősies mentések zömét, de ezúttal Lovresz bátyó is hibátlanul teljesített mellette, néhanapján még előretörésre is vállalkozva, mikor a Rába-partiak már megfogyatkoztak. A Királybecsülettel dolgozott hátul, elpilledéséig egész szép párharcnyerési szaldóval, ám megfáradása után jogos volt a csere. Boti pedig ismét a csúcson, az idény egyik nagy nyeresége ő, ezúttal is remek védőmunka, és sokáig azt hittük gól, ám Lanza belepiszkált a fejesébe, így csak a kanadai táblázaton suhant előrébb a jó Boti. Mondom, jövőre Pascariu lapát, még 1 jó csere-középhátvéd és egy pótbalhátvéd igazolva + 2 akadémiás alabárdos a szélekre és ez egy bajnokesélyes védelem lehet. Nem, nem ittam…
Középpálya
Bizony e szekciónk is szépen vállalhatóra hízott a szezon végére, bár sokszor még mindig úgy érezzük, ha valahol, hát itt vagyunk picit lukasak, vagy legalábbis rövidek keretileg. Zsiványhetek óta erőn felül teljesít, de az a baj, benne nagyon nincs is több, és ez a hajtós, ám szürke játék mondjuk egy középcsapatos vagy kieső-közeli Honvédba elég lenne évekre, jelenleg jobban örülnénk egy jobban passzoló és lövő játékosnak. Nem bántásból írom, megkedveltük Borist is, persze, jó gyerek, csöndes, szerény, de akkor is ezt érezzük. Ennek ellenére a tegnapért (is) jár neki (is) a taps. Vécsei most kicsit haloványabb volt, nem jöttek a tért ölelő labdák és a nagy meglátások sem, persze rossz sem volt, hiszen azért rendesen megküzdött a győriekkel középen. Hidi viszont… Patrik eddigi legjobb kispesti meccsét játszotta! Már az első félidőben folyamatosan dicsértem jó szereléseit – végre keményen, nem lepattanva az ellenfelekről…, illetve meglepően jó arányban érkező jó indításait. És nem maradt abba a lendület a második 45 percre sem! Átlövés, amit még kitol a kapus, aztán egyre több feltűnés elöl, mi van ezzel a Patyával, mit adtak neki a meccs előtt…? És igen, jön a kapáslövés, púposodik a győri háló pont ott, ahol Piroska is kilőtte a sarkot a ’96-os kupadöntőn, a Kanyar és a Korzó hangja szimultán robban, Patrik nyakában a csapat, a hangulat pedig „ON”-ra állítva. és meccs végéig szól a „Csak a Kispest” meg a „Maaaaarcooo Rossiiii„… és mindezt egy Hidi gól hozza el? Végre! Szürreális egy szezon, nem igaz? A középpályára érkező cseréink közül Nagy Gerijátéka ezúttal nagyon tetszett, egyre jobb a srác, a következő idény lehet majd az igazi bebetonozódása a kezdőbe, de látnunk kell, hogy most akkor jött, amikor a Győr már fogyatkozva volt, így volt tere Gerinek előremenni, és támadásban ő sokkal izgalmasabb, mint szűrőként. Egy szó mint száz, jó volt nézni őt, amikor a győri hentesiskola egy eminense pedig lerúgta, egy emberként aggódott mindenki, de szerencsére nem lett baj… Diarra biztosítani érkezett a végére, Hanta szerint -ezt muszáj ideidéznem tőle- „van neki valami skillje, ami jó, csak azt nem tudom még mi az„. Hát igen. Mindenesetre most nem volt a baj az öreg Drissával, kicsit olyan Zsivány II. nekem ő, egy szürke, megbízható arc, akinél hosszabb távon több és jobb kéne, de a semminél/agymeresztő légiósoknál valamivel jobb. Meglátjuk.
Csatársor
Azt hiszem itt elég annyit mondanom: az egyénieskedésekkel együtt a 45. és a 80. perc között úgy éreztem, 2001 tavasz és 2007 után ismét van csatársorunk. Mármint nem csak papíron…hanem a szemnek is nézhetően! Lanzavisszatért, néha önzőzött, még többet passzolt viszont, Martinezzel néha nagyon megvolt az összhang, az a bizonyos ihletett szikra. Nem ez volt amúgy az olasz reklamálócsászár legjobb meccse Kispesten, a végén sok rossz döntést hozott, de labdatartása és jó asszisztjai alapvető elemét képezték hatékony attakjainknak. Martinezelképesztő formát mutat az év végére: továbbra is tartom, hogy messze nem a legjobb csatár a keretünkben, képesség alapján Lanza, Dél és Diaby is előtte van, de játszatni kell, mert önbizalma az egekben, cselezni nagyon tud, gyors, és ez a 3 dolog olyanokat eredményez, mint a hatalmas kapufás suvasztása, vagy a két embert egyszerre befűzős önátfűző csele a második félidőben… hihetetlen forma, hihetetlen idény. Csamikánk viszont halovány volt, jó passz vagy beadás nem nagyon jött tőle, pedig ezért teszi őt a szélre Rossi. Cseréje Vernes Ricsi lett aki ügyesen húzogatott a jobb oldalon a rendelkezésre álló időben, szemmel láthatóan elvezve a játékot. Nem hinném hogy mellélövök vele, jövőre ő is alapember esélyes lehet Lanza majdani távozásával elöl, ha Tchami lessz az ellenlábasa, azt a párharcot könnyen nyeri majd. Egyre több kispesti a kezdőben, a padon… szép kép.
Kispad
Fölösleges írnom bármit is, a közönség verdiktet mondott tegnap, a tar taljánt percekig éltető kórus és vastaps képében, amire még az amúgy magának valónak tűnő Rossi is kiintett a publikum felé, sőt, a sajtószobában elmondta, edzőként ő még ekkora szeretet nem kapott, meg is van lepődve rendesen. Mi is, jelentem, még pedig azon, hogy milyen szisztematikus melóval és mit hozott össze ebből a keretből (hangsúlyozottan a magyar „élcsapatokkal” való összevetésben) idén. Tudatosan készültünk a Győr megverésére, és az első félidőben óvatosabb, majd a másodikban egy őrült támadássorozattal a vágyat siker is koronázta – Rossi megint jól komponálta meg a hadrendet. Év elején én még nem tudtam hova tenni a furcsa gesztusokat és csapat-összeálításokat produkáló olaszt, de a Fradi meccs óta én is megtörtem – rég voltam ennyire elégedett egy edzővel való hosszabbítás híre kapcsán, mint most. Az a mondata pedig, hogy „látni, kell, hogy azok a játékosok, akik hittek benne, itt vannak a keretben a szezonkezdet óta és köszöni nekik az éves munkát, aki pedig kihullott, kihullott„, külön 10/10 pontos nálam, ezt nem is kell külön magyaráznom azt hiszem. Szimpatikus csapat épül a keze alatt, és ez most nagyban köszönhető neki. Szép munka!
* * *
Az álom tehát tovább él, és annyira, de annyira jó lenne, ha két hét múlva a 8-as úton hazafele örömmámorban úszva autóznánk haza Szombathely felől, azon polemizálva, hogy ez a bronz mivé is lehetett volna ha még szerencsésebben alakulnak a dolgaink… merész, tudom, hisz még az érem sincs meg és semmi garancia nincsen rá… de annyit álmodtunk már, igazából 20 éve csak álmodozunk, egyszer teljesüljön is be a vágy… Álmodjunk hát tovább, zárásként pedig a keddi DM koncert előtt a zenekar ide vágó dalával búcsúzunk ebbéli hangulatunkat megjelenítendő.
megvan? az 1993-94-es bajnokság végeredménye. mondok hozzá csapatokat is:
koszta, puglits, hahn árpi, aranyos imi, nyilas elek, kriska, víg, romanek, répási, füle, a padon csank jános, mellékesen szedlacsek, simon anti, miovecz, netán egy jó kasza. ez volt a vác, még gondosan samsunggal, és lilás-kékes formazakóban.
eközben a békéscsaba bajusszal (arcszőrzet) és csatókkal, zahoránnal, az isteni váczi zolival, szarvas-kulcsár csatársorral, és egy azóta is rendszeresen szurgentkedő pásztor józsival.
nálunk béla (illés) gólkirály lett. béla számára davidovic mester biztosította a segédszemélyzetet, úgymint brockhauser, csábi jocó, bánfi, mátyus, plókás, stefanov, durci, pisont, elől pedig orosz és vincze pilu.
19 rohadt éve már, hogy utoljára dobogón! két ilyen csapat közé szorulva, egy egyáltalán nem rossz állomány birtokában. azóta felnőtt úgy egy generáció, hogy nem láthatta érmesnek a kispestet, vagy újabban a honvédot.
miközben:
a debrecennek korábban semmije sem volt, azóta 6 arany, 1 ezüst és 3 bronz (10 érem) virít a vitrinben, kapnak is hozzá új és nagyobb stadiont, legyen hol tárolni a gyűjteményt.
a fradi is összekapart 11 érmet az első (4/5/2) és hármat a másodosztályban (1/1/1), pedig róluk sokakban csak a szenvedés, a tulajdonoskeresés, a kilátástalanság és egy trinidadi kapus képe maradt meg.
az mtk akadémiát gründolt, várszegi összevásárolt szuperkeretét váltva 4 arany, 3 ezüst és 1 bronz, mint eredmény elég szép.
beszarás, de azóta még a „mindig jövőre fc”, az újpest is bajnok lehetett. nagy lacit várszegi váltotta, aki hitelbe, egy törött lábú véberrel oldotta meg a feladatot. mellette 5 ezüst, 2 bronz a termés. mondom, egy újpestnek.
hogy az egész még szebb legyen, a „sosem lesztek bajnokok” legfőbb reprezentánsa, a videoton mégis bajnok lett időközben, meg két ezüst, és csertőivel egy bronz.
két outsider is járt azért a csaknem húsz évnek: a dunaferr tündökölt és bukott (1/1/-), a zete dettó (1/-/1). érdekesség bennük, hogy a címek után stadiont kaptak, majd hirtelen vagy nem lettek, vagy kiestek.
aranyat ugyan nem nyertek, de van ezüstje egy bvsc-nek (jelenleg blasz negyed, vagyis országos szinten hetedosztály!), egy paksnak (nem lehet erre mit mondani), három bronza a győrnek (idéntől már bajnoki címe is), három a vasasnak (jelenleg másodosztály, maradnak is, a kövesd jön), valamint egy a haladásnak, akik csertőivel (bronzkirály) elnézték a tabellát, és a kieső helyeket a fejére állított sorrendben lőtték be célként.
ezek voltak a 94 óta eltelt évek. tizenkét csapat osztozott az érmeken, csak mi nem, meg a reac. nekünk egyszerűen nem osztottak lapot, miközben megtörtént az a csúfság, hogy történetünk során először kiestünk a másodikba, és bár azt rajt-cél módon behúztuk, az az arany legfeljebb csak kötelező lehet, érdem nehezen.
én ennyit mondanák a győr elé.
tegnap elhasalt az mtk, nyert a fradi, tegnapelőtt visszaelőzött egy ponttal a loki, a videoton pedig elkezdett elhúzni, ahogy az várható volt. ha nyerünk, pontazonosság a harmadik helyen, jövő héten pedig eger.
gyakorlatilag a saját kezünkbe került a sorsunk, hogy újra valamit a nyakunkba akasszanak annyi év után, amennyivel már jobb nem tisztában lenni egy olyan klub szurkolójaként, mint a kispest.
tényleg ennyit szerettem volna csak mondani.
fél hétkor ott leszünk, ki kell szurkolni, mert kell.
A meccs előtt nekem csak egy kívánságom volt, egészen pontosan az: hadd folytatódjon még egy kicsit ez a kegyelmi állapot, amiben most vagyunk, hadd álmodjunk tovább, hadd maradjon meg az esély a dobogóra. Bármennyire is ellentmond a tényleges erőviszonyoknak ez a helyzet, ha már ott vagyunk, hadd maradjunk ott a végén is, vagy legalábbis az utolsó pillanatig – de ezt a félmondatom felejtsük is el, mert már én is úgy vagyok vele, mint Rossi mondta a sajttájon, hogy evés közben jött meg az étvágy és ő már csalódott lenne, ha nem jönne össze Európa, és belegondolok, és én is csalódott lennék és nekem is rohadtul fájna, mint sokunknak, szurkolóknak, hát igen, ilyenek vagyunk, mi szurkolók, örök telhetetlenek, és most nem is annyira magunkat sajnálnánk a lehetőség miatt, amit elszalasztanánk, hanem ezt a keretet, amit nagyon megszerettünk és ami megérdemelné a mesébe illő zárást… és ezek után jött a Győr meccs, és az álom folytatódik…
Szabi
Tudatosan készültünk a Győr megverésére, és az első félidőben óvatosabb, majd a másodikban egy őrült támadássorozattal a vágyat siker is koronázta – Rossi megint jól komponálta meg a hadrendet. Év elején én még nem tudtam hova tenni a furcsa gesztusokat és csapat-összeálításokat produkáló olaszt, de a Fradi meccs óta én is megtörtem – rég voltam ennyire elégedett egy edzővel való hosszabbítás híre kapcsán, mint most. Az a mondata pedig, hogy „látni, kell, hogy azok a játékosok, akik hittek benne, itt vannak a keretben a szezonkezdet óta és köszöni nekik az éves munkát, aki pedig kihullott, kihullott„, külön 10/10 pontos nálam, ezt nem is kell külön magyaráznom azt hiszem. Szimpatikus csapat épül a keze alatt, és ez most nagyban köszönhető neki. Szép munka!