Mastodon

Kategória: Beharangozó

131000330113001300013303300003031?

FTC – Bp. Honvéd

Tesszük fel a nap kérdését már a poszt címében. Vagyis a 33 számot vajon melyik követi? Sormintát ránézésre nem lehet felfedezni, de talán, ha csöppet mélyebbre ásunk, találunk valamit.

Mielőtt valaki Grabovoj-számnak hinné a posztban szereplő számsorokat, szólunk, nem jár messze a valóságtól. Elég bármelyiket ráolvasni egy méterszer méteres betontömbre, hogy az magától elromoljon. Nem tudjuk hogyan, de meg fogja csinálni. (A „Nyer a Honvéd a Fradi ellen?” kérdés hivatalos Grabovoj-száma egyébként a következő: 8023212723)

Idegenben: 3003130301330003?
Hazai pályán: 11030101003030301
Horváth: 0330113001300013303300003031?
Tavasszal: 13100033011300130
Ősszel: 0013303300003031?
Az Áprád-ház kihalása előtti utolsó nap: 13010113*

Nem találtunk semmit.

*_ még a kihaló Áprád-háznak is több pontja volt az utolsó nyolc meccsén, mint nekünk.

„131000330113001300013303300003031?” bővebben

Két porszem száll a sivatag felett:
– Te, leszálljunk? – kérdi az egyik.
– Hülye vagy? Ilyen tömegbe?

Bp. Honvéd – ZTE @ Bozsik, 17:15

Az év utolsó hazai meccse következik. Egy csodálatos évé. Az egyik koronavírus-hullámhoz köthető lezárások miatt télen zártkapus meccsekkel kezdtünk ideiglenes lakhelyünkön, a Hungárián, ahová tavasszal egyetlen meccsre még visszatértünk, miután nagy nehezen bentmaradtunk a bajnokságban, hogy a nyáron, igaz egyelőre félhomályban, de legalább átadják végre az új Bozsikot, és ott lejátszhassuk az első bajnokinkat egy büntetés miatt zárt kanyarral, majd szépen, lassan átforduljunk a klub mutatott teljesítményével valószínűleg összefüggésbe hozható, és az újstadion-hatással egy idő után már nem ellensúlyozható nagyfokú érdektelenségbe.

Vagyis elérkeztünk december 11-hez, és a Honvéd-ZTE bajnoki labdarúgó mérkőzéshez. (Csípős hidegben, vezeti Erdős.)

„Két porszem száll a sivatag felett:
– Te, leszálljunk? – kérdi az egyik.
– Hülye vagy? Ilyen tömegbe?” bővebben

Csapatként kell küzdenünk és csapatként kell javítanunk magunkért, a klubért és a szurkolókért

Paks – Honvéd @ Paks, 20:00

Feri szavaival indítanánk útra mindenkit Paks felé:

(…) A nehézségekből azonban erőt kell merítenünk, közösen, egy irányba húzva kell futballoznunk. Csak a péntek esti meccsre szabad fókuszálni, ezen túl minden mást ki kell zárni, nincs más választásunk, meg kell szerezni a három pontot!

via honvedfc.hu

Mélyen átgondolva a dolgokat, valóban tarthatatlan, hogy napról-napra, hétről-hétre csak sipákolni tudunk, hogy mindent rossznak tartunk, hogy légbőlkapott kitalációk mentén vagdalkozva nevezünk meg mindenféle felelősöket, és az álláspontunkból még az azoknak ellentmondó szikár tények hatására sem vagyunk hajlandók engedni. Ennek itt és most véget kell vetni!

„Csapatként kell küzdenünk és csapatként kell javítanunk magunkért, a klubért és a szurkolókért” bővebben

Nem azzal van a baj, hogy a Föld mégsem lapos, hanem azzal, hogy nem merik elismerni: gömb (mert annak hiszik a csonkakúpot)

A Bp. Honvéd – Újpest elé.

Egyszerű a helyzet: az Újpest ellen nyerni kell. Minden más eredmény elfogadhatatlan. Az ún. sportszerencsére, illetve bármi másra hivatkozás időszakának vége, ráuntunk az üres és hamis szövegekre, többé nincs helye semmiféle magyarázkodásnak. A képlet a következő:

  • ha nyerünk — újabb egy meccs haladék (ajándék) a Kun/Horváth párosnak.
  • ha veszítünk — viszlát.

És így tovább, győzelemről győzelemre. Felőlem maradhatnának a világ végéig, hiszen a folyamatos győzelem előbb bajnokságot, majd európai kupagyőzelmet jelentene. Legfeljebb amikor majd visszatekintünk 2021-re, akkor elfog minket az undor, de sebaj, hiszen ott a BEK-trófea az ölünkben. (Ébresztő, Hanta!)

„Nem azzal van a baj, hogy a Föld mégsem lapos, hanem azzal, hogy nem merik elismerni: gömb (mert annak hiszik a csonkakúpot)” bővebben

Világirodalmi kontextusba helyezve próbáljuk meg elmagyarázni miről szól a Kispest-MTK, majd elkanyarodunk a felelősségek firtatásának irányába

minden rejtve rajtam,
a lényeg láthatatlan,
légy gyengéd, de hajthatatlan,
érd el azt, hogy látni hagyjam!

részlet Sallai János és Vandulek Zoltán: Tanga c. dalművéből.

Legőszintébb sajnálatunkra, posztunk nem a kilencvenes évek kortárs költészetével kíván foglalkozni, hanem annál valami sokkal fontosabbal. Sajnáljuk, hiszen ha mégis a kilencvenes évek kortárs költészetét választanánk, akkor egy olyan kultúrtörténeti pillanatról beszélhetnénk, ahol megtörtént, hogy Csokonai reménye (földiekkel játszó égi tünemény), Radnóti szülőhazája (lángoktól ölelt kis), esetleg József Attila hűsége (talpig nehéz) által kitaposott ösvényen elindulva, Orbán Tamás leírta az évtized talán legfontosabb, és egyben legnagyobb hatású metaforáját: a szerelem is napolaj.*

*_ amennyiben mégis inkább ebbe az irányban indulnál el, ajánljuk a Régen minden jobb volt podcast vonatkozó adását, illetve a hozzá kapcsolódó posztot.

„Világirodalmi kontextusba helyezve próbáljuk meg elmagyarázni miről szól a Kispest-MTK, majd elkanyarodunk a felelősségek firtatásának irányába” bővebben