Beharangozó // Csak a Kispest!

Csak a szokásos: azért játszunk ki-ki meccset, mert egyik csapat sincs még kész

Döntően ugyanis erről szól a magyar bajnokság.
Videoton – Honvéd @ Székesfehérvár, 19:30

Nem állítom, hogy minden meccsét láttam a Videotonnak, mert nyilván nem lenne igaz. A nyolc bajnokiból és a Dicsőséges Nyári Kupamenetelésből talán az utóbbi kettőt követtem háromnegyed szemmel, illetve az előbbiből láttam cirka három-négyszáz percet. Mondjuk azt sem teljes odaadással, a képernyőre tapadva. Ment a háttérben, és néha néztem, néha nem.

Amúgy az megvan, hogy

Örményország Európa talán legszegényebb országa, ahol
még rendes bajnoki rendszer sincs, és a szinte egyetlen, vagyis
az első osztályt elvétve fejezi be annyi csapat, amennyi elindul?
Ráadásul a Videoton ellenfele (Ararat Yerevan) is csak azért nem esett ki az elmúlt tíz évben legalább ötször, mert nem volt hova.
Bónusz: a nyáron az Ararat két legjobbja is eligazolt a csapattól.
Sőt! A párharc (sic!) után a remek nevű elefántcsontparti csatárukat (Kone Mory) leigazolta az Újpest, azonban még az itthon csontutolsó csapatba sem fért be egy negyed óránál többet. (És igen, Konéra a Profi témáját linkeltem.)

Szerencsére ezeket a kínos tényeket a sajtó baráti része elfelejtette megemlíteni, így a lakosság felületesebben tájékozódó részéhez el sem jutott. A sportlap legalább pedzegetett valamit finoman, mégiscsak, na, ők a szakma.

bővebben

A pont ma 35 éves Bozsikban tehetnénk egy lépést az önbecsülésünk rendezése végett

Bp. Honvéd – Kisvárda @ Bozsik, 20h

B. szintén Kispest-szurkoló. Minap együtt ültünk egy megbeszélésen, hogy képviseljünk egy oldalt. A megbeszélések természetesen mindig csevegéssel indulnak, oldani kicsit a feszültséget:
— Kivel játszotok hétvégén? – kérdezi a másik oldal.
— Kisvárda, pénteken.
— (elmosolyodnak) Az kemény lesz.

Igen, ott tartunk, hogy a futballt nagyjából követők is tudnak arról, hogy a Kisvárda jelenleg vezeti a bajnokságot, és hogy a Honvéd egyelőre ugyan nyert hármat, viszont az elmúlt éve(i) alapján, inkább nem meri senki kimondani, talán még elképzelni sem, hogy valami működő dolog lehet nálunk.

És akkor elmosolyodnak, hiszen 2021. október 1-én, a kispesti Bozsik stadionban^[1], a Puskás Ferenc utcában, a Bp. Honvéd ellen jelenleg egy Kisvárda nem csupán esélyesebbnek, hanem konkrétan esélyesnek tűni. Tényleg, hova süllyedhetünk tovább? Úgy a Kispest^[2], mint a magyar labdarúgás?

bővebben

Csapat, csapat, csapat és a Rosszfiú

Gyirmót – Bp. Honvéd @ Gyirmót, 17h

Minimális poszt következik a soros gyirmóti mérkőzésünk előtt. Előzetesen szeretném megjegyezni, hogy az Ég kegyes volt hozzánk, és kellemes labdarúgóidővel áldotta meg a vidéki kiszállásunkat. Estére talán kicsit lehűlhet a levegő, de addig simán belefér a rövidnadrág, legfeljebb a táskába elsüllyesztek egy hosszút, és a külső körülmények változása esetén magam is változást eszközölök.

További minimál dolog, hogy elvárom a győzelmet, de legalább a három pontot! Nem azért mert a Gyirmót annyira gyenge és ebből következőleg kötelező lenne, hanem mert nekünk inkább szükségünk van a pontokra, hiszen

egyrészt kevés van belőle (megfigyelés: pontból mindig kevés van, ha nem a fordulók száma szorozva hárommal rendelkezel belőle);
másrészt ha sorban gyűjtöd a pontokat (akkor a matematika törvényszerűségei szerint év végén összeadódnak, és ha sokat gyűjtöttél belőle, akkor sok lesz az összeg), akkor esetleg elkaphatod az ún. fonalat. Azt a fonalat, amire korábban külön posztot áldoztunk, és ami feltétlenül szükséges az önbizalomhoz, hogy az olyan meccseknek is a győzelem komoly esélyével fussunk neki, amik egy romokban lévő keret esetén nem feltétlen nekünk állnának.

bővebben

Újváros, legenda, spórolás

Nyíregyháza – Bp. Honvéd @ Balmazújváros, 18:00

Szülinapot, Lacibácsi!

Balmazújváros annyira kívül esik a mentális térképemen, vagy mifenémen, hogy azért szeretek oda járni* meccsre, mert így legalább alkalmam van kicsit utánaolvasni a városnak, és a térségnek. Kissé zavar is, hogy mennyire nem vagyok képben sem a Hortobágyról, sem a Hajdúságról, sem az arrafelé elterülő nagyobb városokról, úgyismint a remek nevűek társasága: Balmazújváros**, Berettyóújfalu, Püspökladány, Hajdúsámson, vagy mondjuk a városmagjának szerkezete miatt távolról csodált Hajdúböszörmény.

*_ most megyünk másodszor. [egyébként nem szeretek oda járni.]

**_ hogy miért Balmaz a Balmaz, arról itt írtunk.

bővebben

A kerékvágás arra való, hogy visszatérjen bele az ember

és nem arra, amire a régi Bozsikban használtuk: gyepdíszítésre, alkalmi akadálypályának, a nemtörődömség földbe vésett emlékművének.

Esetünkben egyébként a kerékvágás szoros átfedést mutat azzal a helyes úttal, amit Batik újdonsült csapatkapitány végigbetonozna. Tehát lesimázná a kerékvájatot, ‘mit szorgos munkával tapostunk ki, és ami Ariadné fonalaként vezetne végig minket a Sárga köves úton, egészen odáig, ahol a hegy nem megy Mohamedhez. Vagy valami ilyesmi.

A lényeg, hogy ma a Fradival játszunk, és mi épp sorozatban vagyunk, hiszen kettőt nyertünk, ami pont egyel több annál, amennyit sorozatnak szoktunk hívni mostanában, és kettővel az átlagnál. Tehát, ha már így elkaptuk a fonalat (valószínűleg nem Ariadnéét, hanem egy másik, itt nem részletezett, illetve nem ismert kulturális hivatkozás fonalát), akkor illenék folytatni, rápörögni, húzni, meghosszabbítani (akár Bicskéig!), a lényeg, hogy jussunk kettőről háromra. Ugye.

bővebben