mert célunk csak egy van
…a következő szezonnak. Rövid beharangozónkban magunkat is győzködve mantrázzuk, hogy „jó lesz ez”, még inkább, hogy „elviselhető lesz ez”. És az egészben az a legszebb, hogy egyszerű, megfáradt kis szurkolói lelkünknek a folyamatos nihilből és ignoranciából való kiugráshoz elég lenne egy hajtós meccsen elért siker ma. De ez még messze van, mint a napsütés a jelen kilátások szerint a ma délutántól. „Hát akkor ma nekiugrunk…” bővebben
Alapesetben örülnék, hogy Hanta felnyomott egy beharangot, ami általában az én penzumom, ha ráérős időszakom van, de ha feltesz valamit akkor annyival kevesebb meló, meg nem posztolunk egymásra, etc. Most mégis kell írni nekem is, ez ilyen szakrális dolog, legyen itt az RW poszt is a mai nagy nap reggelén. „Még négy óra, és indulunk…!” bővebben
Hát eljött a nap, amit azóta vártunk, hogy megláttuk az idény sorsolását, és amiért annyit szurkoltunk, hogy így alakuljon: utolsó forduló, és a kezünkben a Felcsút sorsa. Tökéletes, ennek így kellett történnie, mert ennek csak így szabad történnie.
Fair Play vagy Felcsút? – ha két szóban össze kéne foglalni a mai Csaba elleni meccs lényegi tartalmát, akkor az nagyjából ennyi lenne.
„Letörnénk egy legendát: mégis szurkolhatunk ma a Kispestnek!” bővebben
Amikor tegnap előbb a Bozsik lőrésszerű jegykiadó ablakainál futottam lyukra, majd a bicómra felpattanva hazakerekezés közben egy vén hülye kertész fejbepermetezett (!!) a Vas Gerebenen, még nem gondoltam, hogy optimista beharangot írok ma reggel, de aztán mégis. Lásd a hajtás után! „Őrült RW-péntekre milyen Kispest-szombat jön?” bővebben
