mert célunk csak egy van
Debrecen – Bp. Honvéd 1-0
Az első félidőben elkövettünk egy nagyon nagy hibát, amiért megfizettünk, mert a kontrából betalált az ellenfél.
Banó-Szabó passzolná ki a szélre Holendernek a Debrecen térfelén, a labda azonban nagyon átlátszó, kilépnek rá, indulnak belőle, gyorsan ki a szélre, Takács beviszi a tizenhatoson belülre, csel még nincs, de Deák már elcsúszik, Takács visszahúzza, majd ellövi a hosszúba. Egy a Lokinak – és egy mondat Erik szájába.
Gyöngyösi AK – Bp. Honvéd 0-4
Mondhatnám nem történt semmi különös. November vége, szerda dél, kupameccs vidéken, az ellenfél a harmadosztályú Gyöngyös, az autón még nyári a gumi, a fűtés altató, lejjebb kell venni, a pulóver alatt aláöltöző. Nagyjából százötvenen-kétszázan indultunk útnak, hogy megtöltsük a parányi vendégszektort, és ha a parányiság abban merül ki, hogy pár méternyi apró lelátó és korlát, akkor nekünk kell még bőven pár méter, mert különben jön a magyar futball Hillsboroughja.
Kispesten mostanában teljesen normális, hogy a szurkolók átmennek légnemű halmazállapotba, és előbb teljesen betöltik a rendelkezésükre álló teret, majd ahogy nő a rendelkezésre álló teret betöltő elemek száma, úgy nő a tér belső nyomása, és válik egyre hangosabbá a massza, a végén pedig mindenki jól érzi magát. A nyomás növekedésének másik hasznos hatása a tér belső hőmérsékletének emelkedése (Gay-Lussac második törvénye!), ami esetünkben azt a népi megfigyelést írja le, hogy ha sokan egymás mellé állunk szorosan, akkor kevésbé fázunk.
„Sűrű havazás, majd szimpla hideg, és négy gól idegenben” bővebben
Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-2
„Egy percig jól játszottunk, már csak a következő kilencvennel van baj” bővebben
Újpest – Bp. Honvéd 2-1
– mondta a meccs után Pintér Attila.
Segítünk: senki, vagyis csak nagyon kevesen. Persze van, létezhet az a lelkület, mindig lehet reménykedni, de innen árulom el, egy átlag huszonévesben viszonylag ritkán fedezhető fel az érett szervilizmus, és akkor még csak a rovarnál tartunk, viszont bogárnak, vagyis futballistának is kéne lenni. Maradnak tehát a külföldiek, akik azt sem tudják miről szól a Felcsút, és akik ugyan csodálkoznak a falu töküres stadionján, a mindenhonnan feléjük áradó gyűlöleten, de amíg havonta jön az sms a bankszámláról, addig elhitetik: szívük, de legalább a lábuk a klubé.
Még egyszer vegyük át Attila, hátha sokadikra megérted: csinálhatsz bármit, a képződmény, ahová kineveztek vezérbikának soha, de soha a büdös életben nem fog futballklubra hasonlítani. Zsoldosaid lesznek legfeljebb, sőt, kényszerzsoldosaid, hiszen tudjuk, a tegnapi kezdődben is legalább két olyan magyar játékos szerepelt, aki kimondta, hogy nem akar Felcsúton játszani, végül mégis ott találta magát.
Így nem lehet focit csinálni, lassacskán meg kéne érteni, és beelőzni a történelem ítélőszékét, csendben magunktól elbukni, visszamenni nevelőegyesületnek, ha már a bíróság is kimondta, hogy az bizony közpénz, amit a fürge kis mamelukok úgy toltak le talicskaszám hozzátok, hogy az m1-es és a régi 1-es mellett külön szervizutat kellett kiépíteni számukra, hogy ne akadályozzák a forgalmat.
