mert célunk csak egy van
Semmi sem alakult úgy, ahogy vártam, de ennek most kifejezetten örülhet mindenki. Elállt az eső a meccs nagy részére, Vernes Rikárdó akkorát hajtott, mint egy csúcsidős Forrai Rambó, a meccs végén pedig nem számunkra jött a vészterhes fordulat. Komolyan, csak kapkodom a fejem. „Kamber Gyuri be..szta a happy endet” bővebben
Jah, kb így tudom összefoglalni két szóban a tegnapi meccset. Jobban nyomtuk, mint a Vasas ellen, de a ‘csút elleni meddő fölényen nem tudtunk túlnőni. Helyzeteink voltak, tán nagyobbak is, mint a gyakadémia ellen, mégis 0:0 lett a vége, ami, ha azt nézzük, hogy a második helyezett Hali otthonában értük el, nem rossz eredmény; ha pedig azt, hogy a Bohócban az előre-eldöntött-tény-hogy bajnokok-lesznek-idén Fradit leszámítva bárki, bármikor verhető (sőt, a Zseljóból kiindulva még ők is), akkor megint aggódhatok, hogy hiányozni fog a Sz’helyen hagyott két pont. „„Felcsúti” formában” bővebben
Két hete nem igazán bánkódtam a tanyaközpont elleni iksz miatt, illetve persze dehogynem, csakhogy azzal tudtam nyugtatni magam: ez van, ez egy ilyen idény lesz, hullámzunk majd, mint a Balaton az első fokú riasztáskor, de hát ez a fiatal keretek velejárója, még mindig jobb így, mint 10 db Alfi Lacalle-lal meg Adewunmival égni 20 néző előtt. Pakson is szívtunk, aztán jött egyből két jobb meccs. Majd leverjük a Vasast.
Nos, a Vasast ma nem vertük le. Nagyon nem. „A lendület alábbhagyott (?)” bővebben
Megint egy Kretens idézet jut az eszembe, mint a csabai beszámolóban, úgy látszik most ilyen kretén időket élünk, ez már csak így megy. Egy ’97-es WigWam-os koncertfelvételen szól le Hemü énekes a mindenféle (ám persze jellemzően gyors) dalokat berendelgető punkoknak, hogy „…nem lehet mindig géppuska vázzeg„. Hát sajna ez ránk is igaz ebben a szezonban, nem lehet mindig géppuska, pedig ha valamikor, ma kellett volna egy gyorstüzelő. „Nem jött össze, de van ez így: közhelyes, de tényleg így gondolom” bővebben
TÚRA, igen így, csupa nagybetűvel. Már tegnap írtam, hogy a szombati Békéscsaba-út bizony bekerült a szűkebb Honvédemlék-elitembe, olyan útjaink mellé, mint a két évvel ezelőtti őszi kaposvári őszköszöntő, a 2011-es menetelés Debrecenje, vagy épp a tavaly őszi BKV-s hangulatkirálykodás. És igen, nem kerülhető meg, hogy jó érzés megint túrahangulatról, életérzésekről írogatni ahelyett, hogy „minek csináljuk már ezt az egész Honvédozást„, „ismét jó volt megverten hazaautózni„, stb. Ehelyett most jöhet egy igazi régisulis, az ős csakblog-időket idéző hangulattolulásos útibeszámoló. „Meccstéma: TÚRA.” bővebben
