de tényleg.
Kategória: Beszámoló
45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen
Az évad egyik legócskább első félidejét a szezon egyik legjobb második félidejével próbáltuk feledtetni az MTK Fáy utcai albérletében – sajnos kevés sikerrel. Pedig a második 45 perc alapján tényleg megérdemeltük volna minimum az ikszet – ha nem a három pontot. „45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen” bővebben
Figyelmetlenség, figyelmetlenség, kapuskérdés
Ciki, mert igazából azt várnátok most, hogy a tévés közvetítés hiányában okosságokat fogok írogatni a tegnapi meccsről, pedig nem. Egyrészt mert hiába remek a kilátás a Sóstó stadion vendégszektorából, azért annyira nem fasza, mint a MOL-terasz sajtójából, így nehéz bármi érdemlegeset megállapítani objektívan, másrészt valahogy úgy alakult, hogy mindenre figyeltünk, kivéve a meccsre.
Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár
Iszonyat hangulatosan indult a mai napom, hogy aztán iszonyatosan szarrá ázzak, de legalább megvan a továbbjutás (és remélem nincs meg egy remek megfázás). Bevezetőnek ennyi elég is, akit érdekel a „Régi idők jellegű pesti focikalandjaink” sorozatunk, az ne habozzon, lapozzon. „Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár” bővebben
Utálom ezt írni, de így ki lehet kapni…
Sajnos bejött az a babona-megérzésem, hogyha a Fradi nem 100%-osan fordul ránk, akkor baj lehet. Nyilván nem ez a fő ok persze, de valahol én is kapaszkodókat keresek, mert nem vagyok vidám. A Fraditól sosem jó érzés kikapni, nem egy felemelő dolog látni a VIP-ben pöffeszkedő divatharcosok kéjes mosolyát, ahogy gúnyosan táncolnak a 2:1-es „hősies” győzelem után a vendégtábor felé. És mégis, ráadásul pont ezért, no meg a csapat miatt, aki megtettek mindent, amit lehetett, meg a vendégtábor miatt, akik annál is többet, a szomorúságon kívül nincs rajtam a szokott világvége-hangulat. Így tényleg ki lehet kapni.
Csak persze szar érzés. „Utálom ezt írni, de így ki lehet kapni…” bővebben