Csak // Csak a Kispest!

Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész

Kiss Gyula gondolatai nagyon rosszul örögedtek.

Egy apró adminisztrációs hiba miatt tegnap véletlenül a századelőn dolgozó szövetségi kapitány, Minder Frigyes meglátásai kerültek ki elsőként a magyar futball 1938-ban aktuális problémáiról, miközben Az Est sorozata nem vele, hanem a húszas évek kapitányának, Kiss Gyulának a véleményével indult.

Talán nem is baj, hogy így történt, legalább el tudjuk helyezni a kor futballgondolkodásának mentális térképén a most következő anyagot, amelyben Kiss Gyula kétszeres szövetségi kapitány konkrétan tagadja a taktika fontosságát a labdarúgásban. Sőt, a taktika tanítását, gyakorlását kifejezetten káros jelenségnek tartja, ami csak arra jó, hogy megzavarja a csapatok játékát. Arra sajnos nem tér ki, hogy egy alapvető taktikai elemeket nélkülöző játékban egyáltalán mit tarthatunk játéknak?

Tényleg rosszul öregedett a mester mondandója

bővebben

Egyébként itt nagyjából mi történik?

Megpróbálom leírni a képen látható formagyakorlatot úgy, hogy ha a rádióban hallaná valaki, akkor ő is el tudja képzelni. Egy mindenféle tiltótáblával teleaggatott kandelábernek dől háttal Kálnoki-Kis úgy, mintha egy képzeletbeli széken ülne. Az ölében egy frakciós tárcsa, amit a súlyemelés néven futó sportágból ismerhetünk, és ezen a tárcsán Nagy Geri próbál – a rogyasztott térdéből következtvetve inkább kisebb sikerrel – egyenúlyozni. A bizonytalanságot Kálnokin és a tárcsán kívül alátámasztja az a tény is, hogy mindeközben Hidi fogja kezét, hogy le ne essen.

A háttében Lanzafame kocog tovább, és mivel szemmel láthatólag egyáltalán nem érdeklődik a jelenet iránt, így akár arra is következtethetünk, hogy a számunkra közel értelmezhetetlen dolog teljesen szokványos a csapat életében.

(Természetesen, ha az ablakom alatti parkba valaki megszoborná a képen látható hármast, akkor egész nap azt a szobrot bámulnám.)

Ellentétben a Mikroszkóp színpaddal, a magyar foci humora mindig képes megújulni

Bp. Honvéd – MTK kupameccs mához egy hétre, kedd este kilenckor, zárt kapuk mögött a hatvanhétezres Népstadionban. Csodálatos.

Mondjuk, az is igaz, hogy mivel zártkapus, a pálya tartozékain kívül egyedül a luxra (kb. a fényerő) van szükség a tévés közvetítések miatt, minden más lényegtelen. Akár lehet a Népstadionban is, vagy akár lehetne az akadémiánkon is, amennyiben megfelel a tévének a világítás.

De szerencsére nem ennyire egyszerű a helyzet, mert a magyar futball csak a magyar futballközegben értelmezhető, ahol egyrészt fontos szereplő a szövetség, másrészt a többi klubok.

bővebben

Visszatérés a pályákra

Valamivel több, mint két hónapot követően, egy zártkapus edzőmeccs formájában végre Kispestre is visszatér a foci. Apró, totyogós lépés ugyan, de legalább valami. Kisvárda óta ennyit se kaptunk, ráadásul azt a kilencven percet is inkább csak azért nevezzük focinak, mert vitt minket a lendület, pedig se néző, se játék, se semmi, csak a puszta megaláztatás, hogy otthon, egy Kisvárdától. És az pont mindegy, hogy a víruspara első napjaiban járunk, egy Kispest-Kisvárdán az ilyenek legyenek mindegyek. Ötöt kaptunk, az isten szerelmére.

Két hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára lépjünk, ellenfél ellen, test a test ellen, egy olyen sportágban, ahol a kontakt fontos része a játéknak. Néző továbbra sem lehet, ami egyrészt remek lehetőség, hogy titkoljuk mivel készülünk a bajnokság újranyitására és a kupaelődöntőre, másrészt szokjuk, hiszen a bajnokikon sem lesznek. Ne feledjük, pár napja még a „csoportos megbetegedések szakaszában” jártunk*, és csak május negyedikétől* léptünk át a „védekezés második szakaszába”.

bővebben

Az imádkozás valószínűleg elég lehet a járvány leküzdéséhez, de a teli lelátókhoz előfordulhat, hogy kevés lesz

– Nyilván senki sem lát a jövőbe, de mire számít, az élet mikor áll vissza a megszokott kerékvágásba?
– Az utóbbi idők történései mindenkinek megmutatták, be kell tartani a szabályokat, jobban oda kell figyelnünk az egészségünkre és egymásra, mint ezelőtt. A magam részéről azért imádkozom, hogy ősszel már nézőkkel teli lelátók előtt futballozhassunk, hiszen ez azt jelentené, hogy az egészségünk rendben van, legyőztük a járványt.
részlet Hornyák Zsolt, a Felcsút edzőjének az NSO-n megjelent nyilatkozatából

Egyszerűen harmincplusz év után is képtelen vagyok megérteni, miért van szükség az emberek kötelező hülyítésére a magyar futballban? Volt olyan selejtezősorozat, aminek nem úgy futottunk neki, hogy előre kiszámoltuk, hogyan bukhatjuk el a már pótselejtezőre jogosító második helyet? Mert az esély most épp megvan!

bővebben