mert célunk csak egy van
Pár nap alatt a negyedik és az ötödik bedobott név.
2024+1=2025
Feczkó Tamás az új edző.
Laczkó out.
A cél nem változott: Fórizsnak és Laczkónak mennie kell.
A közszolgálati sporthírlap* arról ír, hogy Szabó István egyáltalán nem biztos, és ezért felmerült Feczkó mackó, valamint Laczkó esetleges maradása is. (A papíron közszolgálati az M4 Sport, az állami pedig a Nemzeti Sport, mert mindegy, tényleg minden mindegy, ez egy ilyen ország. Mindkettő az MTVA tulajdona.)
„Ne, ne, ne, bzmg, minden nap elvesztegetett, amíg nem rúgják ki Fórizst és Laczkót” bővebbenPuskás Ferenc életére és pályafutására jogosan lehet büszke minden magyar. Puskás Ferenc nem csupán kitűnő labdarúgó volt, hanem valódi közösségi ember, akire mindig lehetett számítani.
A mai Bozsik stadion területén felnőve, a kor kispesti játékosait csodálva egészen kiskorától kezdve maga is labdarúgó szeretett volna lenni. Tehetségével és szorgalmával elérte, hogy alig tizenhét évesen bemutatkozhatott szeretett klubjában: a Kispestben, majd egy évvel később a magyar válogatottban is. 1956-ig mindkét csapatnak alapembere maradt. Az emigrációban előbb a Real Madrid játékosa lett, majd több földrészen is sikeres edző.
A kispesti városi házakból indulva a labdarúgás egyik első világsztárjává vált. Emberi nagyságát mutatja, hogy mindvégig megmaradt annak, aki volt: Öcsinek Kispestről.
„Múzeumavató, amire Puskás Ferenc el sem ment volna” bővebbenment el szombat délelőtt fél tizenegyig a hétfő este nyolcas kisvárdai vendégbe?
Nyilvánvaló, hogy szurkolói szempontból az év csúcsa lesz a meccs, amit pont ezért is vétek lenne kihagyni. Aláöltöző, csomagolt szendvics, három és fél órás út oda és vissza, hazaérkezés hajnali kettőre, de mindez semmi a cserébe kapott élményekért. Egyszerűen nem létezhet érv a távolmaradás mellett.
Gyertek, gyertek!
