Nem sok, de legalább egy apró remény, hogy hátha
Ha bejön, akkor nevezhetjük részeredménynek.
Mastodon
mert célunk csak egy van
Ha bejön, akkor nevezhetjük részeredménynek.
Igen, tegnap délután néhány szurkoló elbeszélgetett pár játékossal és edzővel arról, hogy mégis mi a fene történik Kispesten? Ki a felelős, mit lehetne tenni, esetleg, miért ekkora szar az, amit művelnek? Az emberek leginkább neveket, tényeket, indokokat vártak, azonban annál az üres fecsegésnél alig kaptak többet, mint amit a hivatalos kommunikáció is lehoz hétről-hétre.
A játékosok közül néhányan beleszaladtak a beszélgetésbe, néhányan maguktól jöttek oda, néhányan csendben kivárták a sorukat, és voltak néhányan, akik egyszerűen kikerülték az egészet, és mindenki háta mögött besunnyogtak a stadionba. (Felmerül a kérdés, hogy az minek játszik/dolgozik Kispesten, akiben annyi bátorság sincs, hogy kiálljon a szurkolók elé? Náluk még azt is többre tartom, aki visszaszól, miközben kussolnia és tűrnie kéne.)
„Amiről ha ketten tudnak, és egy beszélgetés általában ilyen, akkor arról mindenki tud” bővebbenEgy kevésbé ismert képpel emlékezünk Puskás Ferencre: tisztavatás 1950-ben, a képeslap hátlapja szerint valószínűleg Parádon. (A fotó ide kattintva teljes méretben is megtekinthető.)
Öcsibácsiról sok újat nem lehet elmondani, pedig ha valakivel, akkor vele tényleg félelmetes, hogy mennyi dolog történt életében. Szinte maga a XX. századi történelem, az élő történelem, és talán ő az origója annak a futballistaképnek, amit ma sztárként, világsztárként ismerhetünk.
Miközben mindvégig kispestinek tartotta magát — ahogy mi is.
Köszönjük Öcsibácsi az életünket.
„Tizenöt éve ment el Öcsibácsi” bővebbenA beszélgetést és a hozzá kapcsolódó rövid leírást közvetlenül eléritek itt, illetve az adást meghallgathatjátok továbbá Spotifyon, Google Podcastson és Apple Podcaston is.
„Jah, elmentünk kicsit beszélgetni a Kispest helyzetéről, de csak megkapargatni volt idő a felszínt” bővebben