Mastodon

A Nemzet Csapatát fogadja a Sok Nemzet Csapata, viszont senki sem lesz rá kíváncsi

hazugsag

Na, mibe, hogy nem leszünk kétezren? Sőt, ezerötöt bemondani is van akkora szemétség, mint a Born in the USA-t énekelni a NAV székháza előtt. Cserébe viszont nem lesz érvényes a meccsre az ún. Univerzálisan Mindenhova Jó Szuperazonosító, az MLSz által megálmodott semleges szurkolói kultúra címerpajzsa, a futballkártya. Merthogy családbarátság van minden vonalon.

Azért az valahol csodálatos, hogy a kamerarendszer, a sporttörvény szerinti névre szóló jegyek után jött a futball- és a klubkártya, ami – idézem a hivatalos közleményt – kizárólag azért lett, mert így majd gyorsabban lehet bejutni a stadionokba, tehát semmi gond nincs vele.

Azon kívül, hogy nem engednek be vele a menet közben hipebiztonságossá tett stadionokba. És akkor még csodálkozik az MLSz, vagy most és adott esetben a rendező klub, hogy fennkölt módon szidják mindenféle platformon?

„A Nemzet Csapatát fogadja a Sok Nemzet Csapata, viszont senki sem lesz rá kíváncsi” bővebben

Igazából jó is lehetett volna, azonban hatalmas kihagyott ziccer lett végül a szurkertüntetés

Egyfelől az elmúlt évek egyik legmenőbb szurkolói akciója volt a vasárnapi összeröffenés a Kossuth téren, másrészt azonban kevés, iszonyatosan kevés, ahhoz, hogy bármi hatása is legyen.

„Igazából jó is lehetett volna, azonban hatalmas kihagyott ziccer lett végül a szurkertüntetés” bővebben

Duplikálok, de nem bánom

Kép2[a következő poszt erősen duplikátumnak minősülhetne, ha egy oldalról (objektíve) nézzük, ha meg másikról (a blog arról szól amit érzünk és amikor érzünk), akkor nem annyira. Magister hanta már írt a Futballházról, én viszont csupán tegnap jutottam el először, és ez a poszt meg kijött belőlem. Sok újdonság nem lesz benne, de akit még érdekel a téma, erősen szubjektív verzióban, az lapozzon] „Duplikálok, de nem bánom” bővebben

Végre (?) vége

arzKár ezért, hogy ezt kell írni a szezon végén, amit a cím is ordít. Különösen a tavalyi májusra gondolva.…-kezdeném írni gépiesen, de olyanná válok lassan , mint Ivánbá a Népszabi sportrovatból, már én is mindig, de mindig ugyanazt írom, hiába, amikor a csapat szürkül, én is szürkülök, amikor jó szezont futunk, akkor sokkal könnyebb sziporkázni, szállni a szavak szárnyán, és írni a sok hülyeséget, amit vagy kedvel az olvasó vagy nem, de akkor az írót ez se zavarja. Hát most meg szürkülgetünk. „Végre (?) vége” bővebben