Áhhh, itt most egy posztnak kéne következnie, azonban nem lesz.
Gazdi nekem az a futballista, akit egyszerűen imádtam, mert azt a fajta játékot játssza, amit talán a legjobban szeretek. Egy zseni, na.
Volt idő, amikor nagyon nem ment neki a góllövés. Aztán lassan, de beindult – és ebből a beindulásból egészen sokáig kimaradtam.
Az első, még Balmazújvárosban.
„Viszlát, Gazdi!” bővebben