mert célunk csak egy van
Az Öreg ezúttal nem blogolt, hanem a Sport pluszba írt egy cikket a tévés közvetítési rend átszabásának hatásáról, és a szétosztott jogdíjak aránytalanságáról. Mindkét intézkedés a reformok jegyében született, újabb ötlettel megmenteni a magyar labdarúgást, és ahogy az lenni szokott ha valamit az MLSZ talál ki: nyilvánvalóan pont fordítva sült el minden.
„Végre egy ember, aki nyíltan ki meri mondani az amúgy előre tudhatóra: HÜLYESÉG” bővebben
Azért valahol beszarok a Nemzeti Sport klikkhajhászásán. A Rossi terveiről és tapasztalatairól szóló cikk a következő címmel jelent meg: Honvéd: az exfradista próbázó még nincs élete formájában
Igen, a lényeg az, hogy a most – mások mellett – nálunk próbajátékon lévő Sváb néhány éve játszott pár meccset a Fradiban, így oda lehet írni, hogy exfradista, de a nevét gondosan nem, mert akkor nem lesz kattintás a címlapról. Mintha Sváb egy Lipcsei, Simon vagy Keller lenne, hogy számítson. (Nyilván nem megsértve Danit.)
És akkor még csodálkoznak, hogy mindenki Ződsportnak, netán szennylapnak hívja őket? Részemről én csak szánakozok, hogy a címlaposunk nem lépett túl a három szentségen, miszerint Fradi, Messi és 18+ ha szerepel egy címben, akkor jön a kattintás.
Továbbá röhögök, amikor a Nemzeti Sport a magyar sport oltárán áldoz, hangzatos szavakkal tesz a Nagy Ügyért, miközben nettó sötétségben akarja tartani az olvasóit, csak hogy picit pörögjön a számláló.
Rend, fegyelem, törvényesség – mondta még a Kisteleki-féle szövetség, aztán ugyanúgy tett az egészre, ahogy a kiszámíthatóságot, növekedést, satöbbit ígérő jelenlegi eresztés.
„Mondom, hogy az MLSZ a szurkoló legnagyobb ellensége” bővebben
van az a valóban mélyről jövő gyűlölet, ami nem jár vérben forgó szemekkel, öntudatlan vagdalkozással minden iránya, legyen az a verbalitás vagy a fizikai érintkezés frontja. nem csapdosok ajtókat, nem köcsögorbánozok, bunkómészárosozok, tahószöllősizek, nem borítok kukákat a stadion mellett, még azt sem mondom, hogy a jókurvaanyátok.
ez a gyűlölet valami egészen más.
Huhogás, niggerezés, banánzabálózás, zsidózás és hasonlók – régen, nagyon régen elfeledett dolgok a Bozsikban. Szervezetten évtizede is bőven elmúlt, hogy utoljára bármelyiket hallottuk volna, azonban még mindig vannak néhányan, akik képesek megfeledkezni magukról.
A korzón is. Gyerekek és apukák is.
