Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Ami a hivatalos kommunikációból kimaradt

Kozármisleny – Honvéd 2-0

Természetesen a Hivatalos Galáriában nyoma sem lehet a valóságnak. Már amennyiben veszítünk. A címlapkép természetesen a szurkolók, hiszen valahova nyalni kell, utána egy ölelkezős-fogadkozós az öltözőből, bármi, a lényeg egyedül az, hogy ne derüljön ki: vesztettünk. Még a galéria címe is csak ennyi: klubnév1-klubnév2 dátum, mindenféle eredmény nélkül.

A címlapképünkön viszont egy olyan jelenetet láthattok, ami a Hivatalos Kommunikációban soha nem jelenhetne meg: a lehajtott fejű játékosok, ahogy próbálják eljátszani a bánatost, miután felmosták velük a pályát egy utolsó, világvégi faluban. Ráadásul egy olyan edzővel, akivel tavaly szinte képtelenek voltak nyerni.

(A győzelem/vereségkommunikációról hosszabban okoskodtunk a Hétvégi Kötekedő podcast legutóbbi adásában. Tessenek összevetni az ott elhangzottakat a most történtekkel.)

bővebben

„Minden ellenkező finom elgondolás ellenére az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a miénk”

Honvéd – Tatabánya 1-0

Nem történt semmi különös, azonban egyszer csak azt vettem észre, hogy egy asztalnál ülök Esterházy Mártonnal (háromszoros bajnok, 29 válogatottság, gól egy világbajnokságon), Gyimesi Lászlóval (ötszörös bajnok, 12 válogatottság, nem különben ő volt az, aki Kozmával összekötötte a hetvenes éveket a nyolcvanasokkal) és Varga Józseffel, Kacsával (háromszoros bajnok, 31 válogatottság, és szintén gól egy világbajnokságon), és nem csak egy asztalnál ülünk, hanem többedmagunkkal sörözgetünk és beszélgetünk.

Esterházy például váltig állította, hogy 1980-ban azért lett bajnok a Honvéd 25 év után, mert ő Kispestre igazolt 1980 telén. Jeleztem neki, szép próbálkozás, azonban mindannyian pontosan tudjuk, hogy a bajnokságot június 7-én, a Volán ellen 5-2-vel nyertük meg. Márpedig a hajrához én is kellettem a május eleji megszületésemmel. A közvetlen mérlegem öt győzelem és egy Fradi elleni döntetlen az Üllőin. Már csak azért is szükség volt rám, mert a hat meccsen lőtt tizenhárom gólból a nálam pár hónappal korábban érkezett Marci mindössze egyet vállalt. Mondom én. A tények makacs dolgok.

(Szinte apróság, hogy babaváróként az asztalnál ülő Varga kettő, Esterházy pedig egy gól lőtt az Újpest elleni 5-0-on.)

bővebben

Hetikispest 2024/08/02

07.24. // Tarcson Ákos a fakóból Szentlőrincre igazolt. (via szentlorincse.hu)

07.31. // A Kormány határozatban visszavette a Bozsik stadion üzemeltetését a Honvédtól, és ha jól értem, átruházta az NSÜ-re. (via Magyar Közlöny)

08.02. // Maksym Pukhtieiev a szlovák másodosztályú Samorínba igazolt. (via besoccer.com)

bővebben

Kezdésnek nem volt jó

Budafok – Honvéd 3-3

Holman valami egészen elképesztően nagy gólt lőtt. Középcsatárként(!) visszalépett a saját térfelünkre, szinte a belsővédők vonalába elkérni a labdát, majd megindult vele előre. Úgy harminc méterre a budafoki kaputól támadták meg először, rögtön ki is tette Pauljevicnek a szélre, majd folytatta a mozgását a kapu irányába. Mire Pauljevic felnézett(!!!) Holman már a tizenhatos vonalán járt. Ekkor Pauljevic beemelte a labdát Holman vélt mozgásának irányába, a tizenegyes pont magasságába, pont két védő közé. Szerencsére az egyik teljes homályra ugrott, a másik pedig végignézte ahogy Holman jobbal leveszi a labdát, majd ballal bebikázza a jobb felsőbe. Beszarás. Kicsit mint Döme az osztrákok ellen, úgy bambultak a védők ki a fejükből: mégis, itt mi a fene történt?

Nálam eddig simán az év kispesti gólja.

bővebben

Nulla

BVSC – Honvéd 0-0

Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.

Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.

Ráuntam az egészre.

bővebben

Helló, Ivan, helló, motiváció!

Honvéd – Gyirmót 2-2

Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.

A kötelezőket viszont le kell tudni.

A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.

Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.

bővebben

Bentmaradtunk!

Ajka – Honvéd 0-2

Tujvel szeptemberben lesz 41. Én minap múltam 44. Mivel én vagyok az idősebb, azt mondom az egyik első félidei védése alapján: Tomás, innentől tegezhetsz. Aztakurva. De tényleg.

Nagyon kellett pár védése, hogy egyáltalán meccsben tartson minket. Aztán találtunk egy gólt az első félidő végén: Kerezsi elment, a passzát pedig Krajcsovics bekotorta. A második félidőben Kerezsi ráduplázott, indulhat a fiesztal.

bővebben

Minden pillanatában értékelhetetlen dolgok történtek a pályán

Honvéd – Vasas 0-3

Sikerült valami egészen szánalmas teljesítményt nyújtani hétfő este. Lehet, hogy Csertői értékelni tudja az első húsz percet, és ziccerekről beszél, azonban ilyenkor jusson eszünkbe, hogy az egyik alkalommal (19. perc) Bobál az ötösön akkora luftot lőtt, hogy bedobás(!) lett végül a beadásból.

Eleve a meccsnek úgy mentünk neki, hogy Benczenleitner eltiltott, Futács sérült (hahahaha), Holman nincs, Kálnoki-Kist pedig valószínűleg kitették a keretből egy öltözői ügy miatt. Valójában közülük egyedül Benczenleitner tekinthető hiányzónak, azonban jól mutatja, hogy mennyire rövid a padunk, illetve milyen mentális állapotban lehetnek egyes játékosok, pláne ha csapatként akarunk rájuk gondolni.

Aztán játszottak egy meccset, ahol az első félidő végén mentek egy csúnya negyedórát kiállítással, három kapott góllal, téve mindezt a kispad asszisztálása mellett. A második félidő még akkor is értékelhetetlen, ha beleszaró Vasas miatt nem kaptunk újabb gólt.

Összeomlás, teljes összeomlás, és tök mindegy, hogy esetleg volt húsz jó percünk az elején, vagy sem, mert még ha igazságtalanság is ér a pályán, pillanatok alatt ki fog derülni, hogy az a húsz perc valójában mennyit ér. Esetünkben pont semmit, és felesleges kiindulni is belőle, hiszen láthattuk, hogy mi következik belőle.

Mint egy középkori gépezet, ahol az egész működésért egyetlen bütykös tengely volt a felelős, és amikor a bütyök letört, akkor a gépnek is vége lett. Egy dolgot tudott, az se volt valami bonyolult, és addig tudta, amíg minden alkatrésze a helyén volt.

bővebben

Kazincbarcika is oda-vissza zakó

Kazincbarcika – Honvéd 1-0

Felesleges bármiről is írni. Tényleg minek? Kihagytuk a helyzeteket, bla, bla, bla, nyernünk kellett volna, bla, bla, bla, nem lehetünk ilyen szerencsétlenek, bla, bla, bla, valamit kéne nyilatkozni, bla, bla, bla, hiszen nem ezt ígértük, bla, bla, bla és így tovább.

Szar itt minden, csak a megaláztatás állandó.

Egészen elképesztő, hogy mekkora spirálba kerültünk az elmúlt években. Tényleg nem látni sem a végét, sem azt, hogy lassulna, és egyelőre reménykedni sem merünk abban, hogy a közeljövőben bármi jobb lehet. Itt az egész klubok kéne beszántani, filozófiástul, buksisimogatóstul, felelősségnélküliségestől, mindenestül. Hatalmas közös bűne ez az egész klubháznak, az akadémiának – és benne az egyes embereknek.

bővebben

Ritkán járunk errefelé, szóval lehetne mit ünnepelni (fel-ső-ház!), már ha történtetesen nem a Kispest lennénk

Honvéd – Pécs 4-0

a bajnokság során még soha nem voltunk ennyire messze a kieséstől: 9 pont.
utoljára ilyen előkelő helyen (8.) február 11-én álltunk, előtte pedig 2023. augusztus 19-én(!!!).
29 fordulóból mindössze ötöt (5!) töltöttünk a 8. vagy jobb helyen.
#taps

Végre volt egy jó délutánunk. Ilyenkor kár, hogy se előre, se hátra, vagyis sehova nem tart se a csapat, se a klub. Viszont ha már ezt csináljuk, akkor úgy kellene, mint korábban évtizedeken át: az első osztályban, és nem a másodban.

Lőttünk egy négyest, lehetne minek örülni, de amíg NB II. van a feljutás reménye nélkül, addig egyszerűen nem tudok minek örülni. Méltatlan az egész. Kicsit olyan, mintha minden nap pontban délelőtt tízkor nekifutásból tökön rúgnának, és egyszer, egy napon nem. Tíz tizenötkor aztán persze mégis, viszont addig volt egy jó negyed órám, amíg elhittem, hogy ma talán nem.

bővebben