Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

22 perc* alatt az ember kijuthat a világűrbe és vissza, viszont arra kevés, hogy gólt lőjünk

Honvéd – Paks 1-1 // osztályozókönyv

Egészen magas minőségű rekordot felállítva sikerült nem megnyernünk a Paks elleni meccset. Mondok pár számot, hogy érezzétek:

a Paksnál mindössze 825 másodpercig, vagyis kábé 13 és fél percig volt a labda, ami a legalacsonyabb érték egy csapattól az idényben. A rekordot eddig is Paks tartotta 831 másodperccel, viszont akkor a fél csapata koronás volt, és az Üllőin játszottak. (az NB I. átlaga: 1567 mp)
a Honvédnál 2119 másodpercig, vagyis kábé 35 és fél percig volt a labda, ami, ha nem is idényrekord, de bőven elég élmezőnyhöz.
a különbség 22 perc, vagyis ennyivel több időnk volt eldönteni a meccset, és mégsem sikerült. Két csapat között ekkora különbséget labdabirtoklási időben egyedül az imént felhozott Fradi-Pakson mértek. Akkor a Fradi 5-0-ra nyert.
további érdekesség, hogy még így is az egyik legkevesebb ideig volt játékban a labda az idény összes meccsét figyelembe véve, vagyis kijelenthető, hogy a Paks meg sem próbált futballozni ellenünk.
viszont mi sem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy ennyi lehetőséget kaptunk.
(azt diszkréten elhallgattuk, hogy a meccs utolsó 25 percében emberelőnyben játszottunk.)

*_ Gagarinnak, az első űrhajósnak a kilövéstől számítva 11 perc kellett a pályára állásához.

bővebben

Egy meccs alapján ugyanúgy ne álmodozzunk a dobogóról, mint ahogy nemrég egy meccs is elég volt a kieséssel riogatáshoz

Videoton – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

A második félidő közepén volt egy pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy négy belsővédővel, három belső középpályással, két szélsővel, és egy balhátvéddel játszunk. Papíron ugyan nem, de amúgy simán 5-5-0, jobbfutóban az isteni, ámbár öregedő Lovriccsal. Annyira 2012-ben éreztem magam hirtelen, hogy kerestem a telefonon a nyomógombokat, amikor át akartam dobni üzenetben Sámannak a fenti megfigyelésem. Sokan Lovricsot már 2012-ben is öregnek tartották.

A másik megfigyelés a cseréink. Azért nem mindegy, hogy egy – nyilván még erősen lepukkant állapotú – Nagy Dominik, vagy Bardea, Klemenz, Zsótér, Traoré van a padodon, és nem azt kell nézni, hogy melyik tizenhétévest engedte el az anyukája ilyen késői órán, hogy a hidegben focizgasson egy kicsit. Nem is tudom, mikor volt utoljára valóságban is létező, mérhető padja a Honvédnak?

bővebben

A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját

Bp. Honvéd – ZTE 2-2 // osztályozókönyv

Nem véletlenül féltem attól, hogy hiába az erősítések, az első pár fordulóra inkább gyengült a Honvéd kerete. Az érkezőkkel még nem, a távozókkal már nem, a sérültekkel pedig egyáltalán nem számolhatunk. Baráth, Eppel, Mézga, Nagy Sanyi, Ugrai, Kálnoki-Kis, Nagy Dominik, Bardea és Klemenz együttes hiányát azért nálunk komolyabb csapatok is megéreznék.

Hiába neveztünk tizenegy játékost a padra, minőségi cserének mindössze az egyelőre kb. egyfélidős Bőle számít, de erről majd a posztban.

A Zete ellen nem az őszvégi Honvédot láttuk. A Zete ellen az egy ponthoz is szerencse kellett. Csúnyán le voltunk focizva. Márpedig tavasszal az ilyesmi nem fog beleférni, ráadásul az ún. verhető ellenfelek is fordulóról-fordulóra fogynak.

És a legszörnyűbbön minden különösebb kommentár nélkül essünk túl még a a poszt elején: nem tűnt úgy, hogy a csapat valóban átérezte volna a helyzetet, egyáltalán nem látszódtak a valódi akarás, küzdés apró jelei. Nem köszöntük meg a picit hosszú, amúgy jó ötletnek tűnő passzokat, nem köszöntük meg, ha valaki kisegített nekünk, nem hajtottuk egymást, vezérszerep(ek) nélkül lébecoltunk a pályán. Szétesetteknek tűntünk.

bővebben

Ha az NB I. három leggyengébb csapatából egész évben csak egyet tudunk megverni, akkor mit várhatunk a következő évtől?

Újpest – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Semmi, de tényleg semmi nem emlékeztetett Újpesten a Diósgyőr elleni játékunkra. Ismét kapkodtunk, ismét nem működött az egymás közötti kommunikáció, sőt, olykor-olykor újra veszekedni kezdtünk egymással, sokszor az egyszerűt sem sikerült megcsinálnunk, miközben egy rém gyenge Újpest kényelmesen olvasta le a játékunkat – és fordította ellenünk.

Ennek ellenére a 0-0, netán az 1-1 volt a várható végeredmény, a vereséget csak és kizárólag magunknak köszönhetjük. Ismét. Ettől az Újpesttől, de még a tegnapi Újpesttől is bravúr kikapni. Pont ugyanolyan gyengék, mint mi, állítólag az edző alatt is remeg a pad, minket mégis oda-vissza. Nekünk a Diósgyőrt, az Újpest minket. Parádés, hogy semmi körbeverés nincs a tisztelt legalsóbb házban.

bővebben

Valakinek már igazán illett (önként) beleszaladnia a késbe: D1ó5győr

Bp. Honvéd – Diósgyőr 5-1 // osztályozókönyv

Az rendben van, hogy a D1ó5győr objektíve bűn rossz, hiszen még mi is képesek voltunk kilencet gurítani nekik az ősszel, azonban akkor sem fér a fejembe (oda bele), hogy miért nem tudtunk máskor is ilyen elánnal játszani?

az MTK elleni első félidőben (Bódog utolsó meccsén) hasonlót lehetett látni, mentünk, csináltuk, hajtottunk (látványosan egymásért is), majd jött a szokásos második félidő.

Gazdaggal csatárban egyszerűen nem tudunk veszíteni. Nagyon kell, hogy kétféle stílus legyen elől, és ne a négy statikus támadónkból szenvedjen kettő labda nélkül.
- amúgy megvan, hogy a négyből hármat nyáron szereztünk be, majd, amikor úgy éreztük, ennyi is kevés lesz, akkor megegyeztünk Eppellel? 07.17. TGK; 08.04. Babakocsi; 08.19. Balogh; 10.20. Eppel az érkezési sorrend, miközben más típusú csatárt nem igazoltunk, csak eladtunk (Moutari, Lanzafame).

bővebben