Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Ha az NB I. három leggyengébb csapatából egész évben csak egyet tudunk megverni, akkor mit várhatunk a következő évtől?

Újpest – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Semmi, de tényleg semmi nem emlékeztetett Újpesten a Diósgyőr elleni játékunkra. Ismét kapkodtunk, ismét nem működött az egymás közötti kommunikáció, sőt, olykor-olykor újra veszekedni kezdtünk egymással, sokszor az egyszerűt sem sikerült megcsinálnunk, miközben egy rém gyenge Újpest kényelmesen olvasta le a játékunkat – és fordította ellenünk.

Ennek ellenére a 0-0, netán az 1-1 volt a várható végeredmény, a vereséget csak és kizárólag magunknak köszönhetjük. Ismét. Ettől az Újpesttől, de még a tegnapi Újpesttől is bravúr kikapni. Pont ugyanolyan gyengék, mint mi, állítólag az edző alatt is remeg a pad, minket mégis oda-vissza. Nekünk a Diósgyőrt, az Újpest minket. Parádés, hogy semmi körbeverés nincs a tisztelt legalsóbb házban.

bővebben

Valakinek már igazán illett (önként) beleszaladnia a késbe: D1ó5győr

Bp. Honvéd – Diósgyőr 5-1 // osztályozókönyv

Az rendben van, hogy a D1ó5győr objektíve bűn rossz, hiszen még mi is képesek voltunk kilencet gurítani nekik az ősszel, azonban akkor sem fér a fejembe (oda bele), hogy miért nem tudtunk máskor is ilyen elánnal játszani?

az MTK elleni első félidőben (Bódog utolsó meccsén) hasonlót lehetett látni, mentünk, csináltuk, hajtottunk (látványosan egymásért is), majd jött a szokásos második félidő.

Gazdaggal csatárban egyszerűen nem tudunk veszíteni. Nagyon kell, hogy kétféle stílus legyen elől, és ne a négy statikus támadónkból szenvedjen kettő labda nélkül.
- amúgy megvan, hogy a négyből hármat nyáron szereztünk be, majd, amikor úgy éreztük, ennyi is kevés lesz, akkor megegyeztünk Eppellel? 07.17. TGK; 08.04. Babakocsi; 08.19. Balogh; 10.20. Eppel az érkezési sorrend, miközben más típusú csatárt nem igazoltunk, csak eladtunk (Moutari, Lanzafame).

bővebben

Sajnos nem vagyunk kisegítve az egy pontokkal

Kisvárda – Honvéd 0-0 // osztályozókönyv

Sokáig kerestem, hogy mi lenne a legjobb szó a tegnap mutatott játékunkra, és arra jutottam végül, hogy a beszarit fogom használni, azonban nem a pejoratív, hanem a kockázatkerülő értelmében.

A Bódog utáni átmeneti(?) éra első meccsén természetesen visszarendeződtünk a klasszikus 5-3-2-be, annak is a lehető legdefenzívebb verziójába:

a középpályán Hidi és Aliji;
a széleken Mézga és Tamás inkább nem támadó felfogásban, vagyis;
hét ember felelt azért közel direktben, hogy ne kapjunk gólt, miközben
maradt három, akinek gólt kellett volna lőnie, és
lehet bármekkora zseni külön-külön Gazdag, Balogh és Eppel, pár szép villanáson kívül nem sokat várhattunk ebben a formában tőlük.

bővebben

Amíg az új edző nevére várunk, osztályozzuk le az MTK elleni meccset

Honvéd – MTK 2-2 // osztályozókönyv

Az első félidő egészen pofásra sikeredett. Jó, az elején az MTK megcsíphetett volna minket, és akkor nagyon nehéz. Kihagyták a helyzeteiket, mi pedig kiegyenesedtünk, mentünk előre, csináltuk, és nem csak hajtottunk, hanem segítettük is egymást, érezni lehetett, hogy mindenki tényleg odateszi magát.

Érdekes módon, a futballozásnak hamar meglett az eredménye: lőttünk két gólt, helyzeteink voltak. Az MTK padlón.

Félidő.

bővebben

Nem volt ez vészesen rossz, viszont jelen helyzetünkben pont a semmire elég

Bp. Honvéd – Ferencváros 0-1

Nagyon nehéz megtalálni a pozitív hangot egy ilyen meccs után. Hiába magaslik ki durván a Fradi a mezőnyből, hiába játszottunk igazából vállalhatóan, mindezt talán nem a legerősebb csapatunkkal, ismét egy új játékrendszerben, hiába voltak meg a helyzeteink, ha közben két hónapja képtelenek vagyunk meccset nyerni, és az első kör végére, bár van egy elmaradt meccsünk, fixen odatapadtunk a kiesőhelyek egyikére.

Nem ezt ígérték, na.

Lassan le kéne dobni a szemellenzőket, és elgondolkodni a miérteken. Felejtsük el azokat az önámításokat, hogy két győzelem és felborulhat a tabella, mert nem. Két győzelemmel még a felsőházat, vagyis az első hatot se érnénk el, miközben pár hete még dobogóról álmodoztunk.

bővebben