Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Egy meccs alapján ugyanúgy ne álmodozzunk a dobogóról, mint ahogy nemrég egy meccs is elég volt a kieséssel riogatáshoz

Videoton – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

A második félidő közepén volt egy pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy négy belsővédővel, három belső középpályással, két szélsővel, és egy balhátvéddel játszunk. Papíron ugyan nem, de amúgy simán 5-5-0, jobbfutóban az isteni, ámbár öregedő Lovriccsal. Annyira 2012-ben éreztem magam hirtelen, hogy kerestem a telefonon a nyomógombokat, amikor át akartam dobni üzenetben Sámannak a fenti megfigyelésem. Sokan Lovricsot már 2012-ben is öregnek tartották.

A másik megfigyelés a cseréink. Azért nem mindegy, hogy egy – nyilván még erősen lepukkant állapotú – Nagy Dominik, vagy Bardea, Klemenz, Zsótér, Traoré van a padodon, és nem azt kell nézni, hogy melyik tizenhétévest engedte el az anyukája ilyen késői órán, hogy a hidegben focizgasson egy kicsit. Nem is tudom, mikor volt utoljára valóságban is létező, mérhető padja a Honvédnak?

„Egy meccs alapján ugyanúgy ne álmodozzunk a dobogóról, mint ahogy nemrég egy meccs is elég volt a kieséssel riogatáshoz” bővebben

A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját

Bp. Honvéd – ZTE 2-2 // osztályozókönyv

Nem véletlenül féltem attól, hogy hiába az erősítések, az első pár fordulóra inkább gyengült a Honvéd kerete. Az érkezőkkel még nem, a távozókkal már nem, a sérültekkel pedig egyáltalán nem számolhatunk. Baráth, Eppel, Mézga, Nagy Sanyi, Ugrai, Kálnoki-Kis, Nagy Dominik, Bardea és Klemenz együttes hiányát azért nálunk komolyabb csapatok is megéreznék.

Hiába neveztünk tizenegy játékost a padra, minőségi cserének mindössze az egyelőre kb. egyfélidős Bőle számít, de erről majd a posztban.

A Zete ellen nem az őszvégi Honvédot láttuk. A Zete ellen az egy ponthoz is szerencse kellett. Csúnyán le voltunk focizva. Márpedig tavasszal az ilyesmi nem fog beleférni, ráadásul az ún. verhető ellenfelek is fordulóról-fordulóra fogynak.

És a legszörnyűbbön minden különösebb kommentár nélkül essünk túl még a a poszt elején: nem tűnt úgy, hogy a csapat valóban átérezte volna a helyzetet, egyáltalán nem látszódtak a valódi akarás, küzdés apró jelei. Nem köszöntük meg a picit hosszú, amúgy jó ötletnek tűnő passzokat, nem köszöntük meg, ha valaki kisegített nekünk, nem hajtottuk egymást, vezérszerep(ek) nélkül lébecoltunk a pályán. Szétesetteknek tűntünk.

„A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját” bővebben

Ha az NB I. három leggyengébb csapatából egész évben csak egyet tudunk megverni, akkor mit várhatunk a következő évtől?

Újpest – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Semmi, de tényleg semmi nem emlékeztetett Újpesten a Diósgyőr elleni játékunkra. Ismét kapkodtunk, ismét nem működött az egymás közötti kommunikáció, sőt, olykor-olykor újra veszekedni kezdtünk egymással, sokszor az egyszerűt sem sikerült megcsinálnunk, miközben egy rém gyenge Újpest kényelmesen olvasta le a játékunkat – és fordította ellenünk.

Ennek ellenére a 0-0, netán az 1-1 volt a várható végeredmény, a vereséget csak és kizárólag magunknak köszönhetjük. Ismét. Ettől az Újpesttől, de még a tegnapi Újpesttől is bravúr kikapni. Pont ugyanolyan gyengék, mint mi, állítólag az edző alatt is remeg a pad, minket mégis oda-vissza. Nekünk a Diósgyőrt, az Újpest minket. Parádés, hogy semmi körbeverés nincs a tisztelt legalsóbb házban.

„Ha az NB I. három leggyengébb csapatából egész évben csak egyet tudunk megverni, akkor mit várhatunk a következő évtől?” bővebben

Valakinek már igazán illett (önként) beleszaladnia a késbe: D1ó5győr

Bp. Honvéd – Diósgyőr 5-1 // osztályozókönyv

Az rendben van, hogy a D1ó5győr objektíve bűn rossz, hiszen még mi is képesek voltunk kilencet gurítani nekik az ősszel, azonban akkor sem fér a fejembe (oda bele), hogy miért nem tudtunk máskor is ilyen elánnal játszani?

  • az MTK elleni első félidőben (Bódog utolsó meccsén) hasonlót lehetett látni, mentünk, csináltuk, hajtottunk (látványosan egymásért is), majd jött a szokásos második félidő.
  • Gazdaggal csatárban egyszerűen nem tudunk veszíteni. Nagyon kell, hogy kétféle stílus legyen elől, és ne a négy statikus támadónkból szenvedjen kettő labda nélkül.
    • amúgy megvan, hogy a négyből hármat nyáron szereztünk be, majd, amikor úgy éreztük, ennyi is kevés lesz, akkor megegyeztünk Eppellel? 07.17. TGK; 08.04. Babakocsi; 08.19. Balogh; 10.20. Eppel az érkezési sorrend, miközben más típusú csatárt nem igazoltunk, csak eladtunk (Moutari, Lanzafame).
„Valakinek már igazán illett (önként) beleszaladnia a késbe: D1ó5győr” bővebben

Sajnos nem vagyunk kisegítve az egy pontokkal

Kisvárda – Honvéd 0-0 // osztályozókönyv

Sokáig kerestem, hogy mi lenne a legjobb szó a tegnap mutatott játékunkra, és arra jutottam végül, hogy a beszarit fogom használni, azonban nem a pejoratív, hanem a kockázatkerülő értelmében.

A Bódog utáni átmeneti(?) éra első meccsén természetesen visszarendeződtünk a klasszikus 5-3-2-be, annak is a lehető legdefenzívebb verziójába:

  • a középpályán Hidi és Aliji;
  • a széleken Mézga és Tamás inkább nem támadó felfogásban, vagyis;
  • hét ember felelt azért közel direktben, hogy ne kapjunk gólt, miközben
  • maradt három, akinek gólt kellett volna lőnie, és
  • lehet bármekkora zseni külön-külön Gazdag, Balogh és Eppel, pár szép villanáson kívül nem sokat várhattunk ebben a formában tőlük.
„Sajnos nem vagyunk kisegítve az egy pontokkal” bővebben