Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Teljesült a minimumprogram: kilenc fordulót követően végre nem állunk kieső helyen

Honvéd – ZTE 1-0

Kocsis valami elképesztőt megy tavasszal. A hétből öt meccsen kezdett, és játszott 60-75 perceket, és ennyi is elég volt ahhoz, hogy nyolc (8!) sárgásat fújjanak ellene (tegnap hármat, az idényben összesen tizenkettőt), valamint végre meglőtte a régen várt első gólját. Az a testcsel, beszarás, zseniális.

A tavasszal eddig összekapart kilenc pontunk (1,29 ppm) nem tűnik soknak, azonban az őszihez képest (1 ppm) komoly előrelépés a plusz 0,29 pont meccsenként. Sőt, amíg ősszel meccsenként pont 1 gól lőttünk, miközben 1,69-et kaptunk, addig tavasszal 1,43-at lövünk és 1,29-et kapunk. Mindkét mutatóban 0,4 gólnyit léptünk a helyes irányba. Meccsenként!

Mindezek ellenére, pont az elmúlt éveink alapján egyelőre mégsem merem kimondani, hogy alakulás van. Viszont reménykedem benne.

„Teljesült a minimumprogram: kilenc fordulót követően végre nem állunk kieső helyen” bővebben

Egy duplázással könnyen be lehet húzni az osztályozókönyvet

Gyakrabban kéne.

Mostanában nagyon ritka, hogy egy játékos kettő pont fölé merészkedjen. Tavasszal például eddig csak Dominguesnek sikerült, és ehhez kettőt kellett rúgnia Kecskeméten. Ahogy most Prengának is a Felcsút ellen:

  1. Prenga 2,42 – először első, és érdekesség, az utolsó négy meccsen vagy utolsó, vagy utolsó előtti volt a szavazatok alapján.
  2. Lukic 1,13 – úgy látszik visszatért a kedve, a tavaszi hat meccsen ez a negyedik dobogója, miközben ősszel mindössze egyszer fért fel rá.
  3. Dúzs 0,79 – támogató szavazatokkal.
„Egy duplázással könnyen be lehet húzni az osztályozókönyvet” bővebben

A végén Klafuric úgy örült a győzelemnek, mint egy igazi kisgyerek, és meg tudom érteni miért

Honvéd – Felcsút 3-1

Rohant ki a szurkolók elé, hogy srácok, izé, bazzz, nyertünk, hát végre, velünk is megtörtént! Itt vannak a játékosok, hajtottak, küzdöttek, jogos a taps, még akkor is, ha az NB I. legrosszabb formában lévő csapata ellen játszottunk. Nyertünk, és ez a lényeg, meg az, hogy nem szakadtunk le véglegesen.

Tizenegy forduló van hátra, meg kell próbálni. A különbség mínusz kettő a Videotonhoz és az Újpesthez képest, valamint mínusz egy győzelem. Ennyit kell fogni valamelyiken.

De előbb a tömény bevezető kifejtése.

„A végén Klafuric úgy örült a győzelemnek, mint egy igazi kisgyerek, és meg tudom érteni miért” bővebben

Kiugró teljesítmény hiányában maradt a pesszimista várakozás

Nagyon régen fordult elő utoljára, hogy ennyire nehezen döntöttétek el, ki volt a mérkőzés legjobbja. Egy nullától háromig terjedő skálán, ahol van egy maximálisan szétosztható pontmennyiség 1,39 ponttal nyerni azt jelenti, hogy több, nagyjából azonos teljesítményt láttatok a csapatban. (A pontszámok szórása 0,52, ami jóval a korábban megfigyelt szórások átlaga (0,65) alatt található. Vagyis lefordítva: kevésbé változatos pontszámok születtek a meccset követően. l. a címplapi grafikonon)

A top3 sorrendje:

  1. Tamás 1,39 – legutóbb a Kecskemét elleni hazai 0-0 után volt dobogón. Akkor szintén hasonlóan alacsony (1,39) pontszámmal Kocsis nyert, a második pedig Gomis volt.
  2. Gomis 1,26 – a múlt heti harmadik hely előtt a Tamásnál említett meccsen volt utoljára dobogón (1,01).
  3. Dúzs 1,04 – debütáló akadémista.

Ha nem lett volna jól érthető az alacsony pontszám és a szórás kapcsolata, akkor tessék, itt a bizonyíték: Tamás és Gomis pont egy hasonló megoszlású meccsen is dobogós volt.

„Kiugró teljesítmény hiányában maradt a pesszimista várakozás” bővebben

Ezzel a döntetlennel nem megyünk semmire, ahogy a többivel se nagyon

Mezőkövesd – Honvéd 0-0

„Ami Szappanos Pétert illeti, a téli átigazolási időszakban érkezett egy ajánlat érte, de végül nem egyeztek meg a klubok egymással. A felkészülés időszak nagy részét emiatt kihagyta, ami hatással volt az utóbbi meccseken mutatott formájára, úgy éreztük, hogy most pihenőre van szüksége“

mondta a mérkőzés előtt vezetőedzőnk, Dean Klafuric. (via honvedfc.hu)

Végül ennyit sikerült kiszenvedni hivatalos álláspontként. A valósághoz nyilvánvalóan semmi köze, hiszen még csak hasonló miatt sem raktak ki soha játékost a kispesti keretből. Pedig időben sem kell nagyon messzire visszamenni, elég ha a tavaly tavaszi Lukicra gondolunk. Nem lett meg a szerződés, besértődött, ami meglátszott a teljesítményén, mégis folyamatosan játszott. Szappanosnak ugyan voltak hibái, nála mégis elfogyott a türelem. Napersze.

„Ezzel a döntetlennel nem megyünk semmire, ahogy a többivel se nagyon” bővebben

Megérkeztünk a béka segge alá, és van rá egy fogadásunk, hogy lesz még lejjebb

Szokásos osztályozókönyvös posztunkat kivételesen a Hangulat-O-Meter aktuális állásával kezdenénk:

10,91

Igen, alig hibahatáron belül a tizenegyhez, vagyis a fix kieséshez. Talán idén most jött el először az a pillanat, amikor ki lehet jelenteni:

egyáltalán nem hiszünk a bentmaradásban.

„Megérkeztünk a béka segge alá, és van rá egy fogadásunk, hogy lesz még lejjebb” bővebben

Domingues sorozatban másodszor

Kisvárdát követően, Kecskeméten duplázni tudott Domingues, és ismét behozta a meccsembere szavazást, és ismét Lukic előtt:

  1. Domingues – az idényben harmadszor (a hat értékelhető meccséből)
  2. Lukic – az idényben harmadszor,
  3. Samperio

vagyis a támadóhármas végzett az élen, ami egyáltalán nem meglepő a meccs képét látva.

A teljes lista megnézhető a szokott helyen.

„Domingues sorozatban másodszor” bővebben

Ugye milyen egyszerű lenne, ha kicsit hajlandónak mutatkoznánk labdarúgni?

Kecskemét – Honvéd 2-2

Nagyon kellemetlen, hogy egy olyan meccset is képtelenek vagyunk megnyerni, ahol több helyzetünk van, mint egész ősszel volt összesen, ahol az ellenfél gyakorlatilag veszélytelen a kapunkra, és ahol végre összeszedettnek tűnt a csapat, ahol úgy tűnt, akarnak focizni egy kicsit.

Valami egymilliószoros nap lehetett, plusz a frontok, csillagok, aszcendensek együttállása, mert még csak hasonlót sem láttunk hónapok óta.

„Ugye milyen egyszerű lenne, ha kicsit hajlandónak mutatkoznánk labdarúgni?” bővebben

Benczenleitner!

Így kell debütálni egy Honvédban: a szavazatok alapján Benczenleitnert tartottátok a legjobbunknak az Újpest ellen meccsen. Semmivel sem volt rosszabb, sőt, mint bárki, aki játszott mostanában a balszélen védőt/középpályást, cserébe még csak szeptemberben lesz húsz éves.

Csoda, hogy ilyen sokat kellett várni az első meccsére. Igazából már legalább egy tucat becserélésen, negyed- vagy félórákon túl kéne lennie.

Az első három sorrendje:

  1. Benczenleitner
  2. Kocsis Dominik
  3. Szappanos
„Benczenleitner!” bővebben

A lényeg, hogy Klafuric még egy kis időt kér, és Lukic szerint ilyesmi nem történhet meg újra

Újpest – Honvéd 2-1

2017. május 27., vagyis a Videoton elleni 1-0 óta először fordult velünk elő, hogy egyetlen percet sem játszott olyan játékos, aki bajnok volt 2017-ben. 181 meccset élt meg a sorozat. (Zsótér sérült, Lovric a padon maradt, más meg nincs.)

Ha csak a poszt címét, valamint a mindenféle meccs után nyilatkozatokat olvasod, akkor azt is gondolhatnád, hogy nem változott semmi. Ugyanúgy gyufa, és ugyanúgy megy az ígérgetés, hogy a magunk miatt, a szurkolók miatt, a Honvéd neve miatt, még egyszer hasonlóan sosem, nem fordulhat elő, egyszeri alkalom volt, ésatöbbi.

Nos, valójában az újpesti meccs alapján az a helyzet, hogy bár a fejekben egy korábbi verziót használ a firmware, bőven lehetne másról is beszélni, mintsem újra és újra fogadkozni. De tényleg, előbb hiszem el Repülős Gizinek, hogy jó útra tér, vagy politikusnak, hogy többé nem hazudik, mint kispesti játékosnak, edzőnek, hogy ilyen többet nem fordulhat elő.

„A lényeg, hogy Klafuric még egy kis időt kér, és Lukic szerint ilyesmi nem történhet meg újra” bővebben