mert célunk csak egy van
[Nekünk a Kispest] podcast előzetes
Felavatták Bozsik József szobrát – kommentár.
Igenis külön lehet választani. Mármint Bozsik József szobrát, a kispesti klub és környéke emlékezetpolitikáját, illetve a szoborhoz kapcsolódó formai dolgokat, például az átadásának körülményeit.
Igenis, lehet úgy örülni egy szobornak, egy régen várt szobornak, hogy közben méltatlannak tartjuk a szobort saját dicsőségükként kezelők emlékezethez való viszonyát. Tényleg fel lehet úgy avatni egy Bozsik Józsefről készült szobrot, hogy a rendezvényen a szervező(!) Külgazdasági és Külügyminisztérium logója látható és nem a Kispesté, ahol Bozsik az egész pályafutását töltötte? Tényleg le lehet leplezni úgy egy szobrot, hogy Bozsik klubja, vagy a közösség nevében senki nem beszél egy szót sem, viszont a pont Budapesten tartózkodó, amúgy jó értelemben vett szuverenitáspárti Kaha Kaladze, korábbi labdarúgó, aki jelenleg Tbiliszi polgármestere viszont szót kap? Hogy történik mindez kedd reggel, és nem Bozsik születésnapján, vagy az ahhoz közeli utolsó hazai meccsnapon?
„Őszintén örülni egy fontos és jó szobornak, és csak annak” bővebbenHonvéd–BVSC 3–0
Első a Honvéd 39, második a Vasas 34 ponttal. Harmadik a Nyíregyháza 31, negyedik a Diósgyőr 28. Az NB I-et a Balaton FC vezeti az MTK és a Ferencváros előtt.
Várj, ezek nem a mai, hanem a 2003. november 30-i hírek. Alig huszonkét évesek.
„Első lépés pipa: őszi elsőség pontelőnnyel” bővebbenHonvéd–BVSC @ Bozsik, 17h
Az megvan, hogy ki volt az utolsó olyan edzőnk, aki egy naptári év első és utolsó bajnokiján is a kispadunkon ült?
Supka, még 2018-ban.
Azóta:
Bozsik József századik születésnapjára.
Az elmúlt hetekben nagyon sok időt szántam arra, hogy utánanézzek Bozsik József családfájának. Szigorúan nyilvános forrásokat használva (anyakönyvek, újságcikkek, egyéb) végül odáig jutottam el, hogy ha ez lehetséges, akkor most még jobban tisztelem Bozsik Józsefet, az embert.
Korábban többször is próbáltam megfogalmazni, mit jelent számomra, miért érzem úgy, hogy a kispestiségem egyenesen levezethető belőle. Pedig a kispestiséget otthonról hoztam. De vajon az a kispestiség, amit otthonról hoztam, az más, vagy ugyanaz?
Nagyfaterom 1919-ben még Szadán született, azonban a család 1926-tól a Kispesthez nagyon közeli pestszentlőrinci Lipták telepen élt. Iskolába azonban Kispestre, a Deákba járt, és ott előbb az iskolai csapatban focizott, majd 1936-ban leigazolta a Kispest. A nagycsapatig végül soha nem jutott el, azonban ekkorra már egyértelmű volt, hogy mi és a Kispest – a Kispest és mi. Fater dettó, én csakugyan.
Lassan száz éve.
„Bozsik, az igazodási pont” bővebben
