mert célunk csak egy van
Egy sajnos elég gyenge hangminőségű és nagyon halk videó a kilencvenes évek közepéről. A nagycsapat Kispest szurkolói készülnek a marginális Debrecen elleni idegenbeli meccsre. Vagy valami ilyesmi lehet a sztori. Amúgy merem ajánlani: elképesztő gondolatok, szövegek, egy teljesen más világ, ráadásul eddig alig néhány ezren látták a számláló szerint.
Vajon mi lehet ma a szereplőkkel? Ha valaki felismeri magát, és szívesen mesélne az azóta eltelt évekről, nyugodtan írjon a hanta@taccs.hu címre.
Mezőkövesd főmuftija, Tállai András, a Belügyminisztérium államtitkára egy Puskás Ferencet Orbán Viktor miniszterelnök válogatott mezes labdarúgó háttéralakkal ábrázoló festményt nyújtott át Orbán Viktornak, vélhetően tisztelete jeléül.
“Bárcsak tényleg lenne egy Tállai Menougong nevű festőnk” bővebben
jó érzés leírni, hogy eddig az összes jelentős tétmeccset 2015 Magyarországán a Honvéd nyerte
Harmadik, egyben befejező darabjához érkezett az első kis kerekasztalunk, ahol a korábbi két részben olyan fontos témákat érintettünk, mint az igazoláspolitika, valamint a klub és a szurkolók kapcsolata. Három kérdés maradt mindössze hátra, de talán a legkeményebbek, ha szeretnénk hosszabb távon is Kispestben gondolkodni.
Amúgy négykor kezdődik valahol Miskolcon és egyik tévé sem adja, mert ma annyi minden mást adnak, hogy 2015 első hazai tétmeccse már nem fért be a sok ismétlés közé.
“Habár nem látjuk, de itt lehet trécselni a Diósgyőr elleni Ligakupa-odavágóról” bővebben
Első kerekasztalunk második epizódjában a meccslátogatás, a szurkolók és a klubhoz való kötődés nehéz témáit feszegetjük ugyanabban a felállásban, amiben tegnap az igazolásokat és a tél történéseit.
Regisztráltam a jövő csütörtök délután hatkor kezdődő ankétra. Ha minden összejön, a szokott módon élőzzük is a dolgokat.
a nyolc felkészülési meccsünkön ki hányszor lépett pályára: (félkövérrel az új igazolások)
Összesen 39 játékos. Csapatépítés biturbó kispesti módra.
Hinnétek vagy sem, de az van, hogy néhány Kispest-érzelmű emberkébe még szorult valamiféle küldetéstudat. Akik hisznek abban, amiben eddig is hittek, és a maguk lehetőségeihez mérten próbálnak tenni azért, hogy fennmaradjon az elődeink ránk hagyományozott öröksége. Ki billentyűzetet ragad és mondatokban félt, ki zászlót és a lelátón hangos, ki közösséget épít és rendezvényt szervez, de a lényeg ugyanaz: féltjük a Kispestünket. És most jócskán van mitől.
