Kettő egyre nyert a Szentlőrinc (NB II) a BKV (NB III) ellen az imént délután. Nem volt igazán jó, vagy emlékezetes meccs, hiába láttuk kint Kardost, Borit, de legalább Magyar kupa, és Budapesten. Pedig egy egész jó nap kikerekedhetett volna belőle, ha a szövetségben kicsit szurkolóbarátibb népek lézengenének. Gázgyár, Óbuda, BVSC (van világítás!), Sport utca, négy meccs, négy különböző időpont, három is az egyes villamos vonalán, vagyis tökéletes. De persze nem, mindet egyszerre kellett kezdeni.
Félidőben jött a mail, Kristóf elkészült, Malmö. A levélben mellékelt file (vajon hívnak valakit File Editnek?), ki kéne tenni, be kéne szerkeszteni (kezemben a nem is tudom hányadik sör). Basszus. Meccs után nyilván iszunk még egyet, majd haza, vacsora, fagyi is van a fagyasztóban, kicsit meg fogok csúszni. És így.
Viszont. A Tiszaújvárosra beidőzítek egy kibeszélőt, ha már úgyis tévés, szóval ne ezt a posztot tessék szét- és agyonkommentelni a közvetítés alatt, hanem itt tessék szembesülni a saját mondandókkal, amit négyszáz plusz hozzászólásban sikerült összehozni a meccs alatt/óta. Vagy ha nem vagy hozzászólós, akkor érdeklődve olvasni a posztot. (Nekem harmadszor is újra kell, mert kemény a micimackófejem hozzá. De legalább ragad rám végre valami értelmes.)
„Nem azt játsszák a fiúk, amire ígéretet kaptunk” bővebben
