Emlékeztek, régen az volt, hogy ide beágyaztam a meccs összefoglalóját videóként, majd a hajtás után lehetett osztályozni. Na, erről le kell szoknunk tartósan, mert az Új Magyar Futballban nincs mozgóképes anyag a meccsekről egészen vasárnap estig, kivéve arról a kettőről, amit egyáltalán közvetítenek. Béna, de ez van. Szidjuk hát teliszájból a szövetséget, majd osztályozzuk le a srácok Vasas ellen nyújtott teljesítményét.
„Osztályozókönyv vs. Vasas” bővebben
Kudarc van, meccsarc nincs
Most nem választunk meccsarcot, ez van. Mondom még egyszer: nincs egy rossz szavam se a srácokra, mentek előre, mint a szólás-modor mérgezett egere, de már a meccs elején látszott: az a bizonyos elkapandó fonál az öltözőben maradt. És a Paks elleni vereséggel szemben most nem tudok egyvalakit, vagy valakiket kiemelni, hogy ő majdnem kirántotta a szekeret a kátyúból. Ez van, egységesen szürkültünk most, így a meccsarc virtuális díja ezúttal a zsákban marad.
A lendület alábbhagyott (?)
Két hete nem igazán bánkódtam a tanyaközpont elleni iksz miatt, illetve persze dehogynem, csakhogy azzal tudtam nyugtatni magam: ez van, ez egy ilyen idény lesz, hullámzunk majd, mint a Balaton az első fokú riasztáskor, de hát ez a fiatal keretek velejárója, még mindig jobb így, mint 10 db Alfi Lacalle-lal meg Adewunmival égni 20 néző előtt. Pakson is szívtunk, aztán jött egyből két jobb meccs. Majd leverjük a Vasast.
Nos, a Vasast ma nem vertük le. Nagyon nem. „A lendület alábbhagyott (?)” bővebben
Vissza a dolgos hétköznapokhoz
Szeretem az ilyen válogatott szüneteket, mert csak ilyenkor van igazából ideje kicsit megpihenni annak, aki egy klub bloggerének szegődik. Ezért is tudom extrán szeretni az idei, nyugodt évet, mert meghagyja nekem a válogatott szünetet.
Szeretem az ilyen válogatott szüneteket, mert csak ilyenkor van igazából ideje kicsit megpihenni annak, aki egy klub bloggerének szegődik. Ezért is tudom extrán szeretni az idei, nyugodt évet, mert meghagyja nekem a válogatott szünetet.
Én ilyenkor nem keresek csodacsatárt, nem foglalkozom semmivel, legfeljebb kinézek az nb3-as csapat meccsére, ha otthon játszik, mert meccsen lenni amúgy elég jó dolog, és tudom is csinálni rendületlen.
A legmélyebb bugyrokból – 5. rész: Vers mindenkinek
Vitray Tamás: A legnagyobb Király
És megy a kapuba a labda
Pisoooont Pisstaaaa
„Ennél tömörebben nem tudom megfogalmazni, miért jó Honvéd szurkolónak lenni” – mondta Öccs, mikor átküldte a coub-ot. Igaza van.
(Mindeközben a tavalyi őszi edzőfenoménunk, a vidin kék mezben térdelve, azt se tudja, merre hány méter…)
A legmélyebb bugyrokból – 4. rész: Sztenderd sérültek
KryzWarzycha megint coub-olt nekünk egyet, mégpedig a legnemesebb videóemlékek egyikét loop-olta formába.
„A legmélyebb bugyrokból – 4. rész: Sztenderd sérültek” bővebben
A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos
KryzWarzycha fáradhatatlan, minivideói közül egy újabb klasszikus esett be a héten a postaládánkba. 1998 őszi idényzáróján szegény Csertői Reli brutális lábtörésére ki ne emlékezne a Fradi ellen? Természetesen nem vagyunk aberrált blog, hogy magát a krachot nézegessük végtelenítve, viszont az elkövető magyarázata a meccs végén megér egy misét.
„A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos” bővebben
Proszi az U21-ben, Liechtenstein ellen
11101110110011, tá-ti-ti-ti-tá-tá, .—…—–…——.—–.——….
A korunk Einsteinjének kikiáltott Stephen Hawking nemrég azt mondta, egy fekete lyuk lehet, hogy mégse nyel el minden anyagot, energiát és információt, hanem előfordulhat, hogy az információ igazából nem is kerül bele, inkább helyette megreked az eseményhorizonton, kissé szétesik, majd dekódolhatatlanul ott ragad, elvesztve önnön információtartalmát.
A lényeg, ha jól értem, hogy egyszerre ott is van, meg nincs is ott az információ. Pont, mint nálunk. A Puskás Ferenc utcai Fekete Lyuk környékére is bejut minden, hogy onnan aztán semmi se jöjjön kifelé. Egészen máig, amikor is a hawkingi új paradigmára úgy cáfoltunk rá visszakézből, hogy az ide betolható bármelyik hasonlatot egészen ciki lenne belefűzni ebbe a mondatba.
„11101110110011, tá-ti-ti-ti-tá-tá, .—…—–…——.—–.——….” bővebben
A legmélyebb bugyrokból – 2. rész: Entrée!
Múltkor indult új sorozatunk alapját az jelenti, hogy KryzWarzycha blogdesignerünk unalmas perceiben elkezdett coubokat gyártani, és ebbéli fölbuzdulását szerencsére régi Kispest-vonatkozású videóklasszikusokhoz társította. Első epizódunkban Benkő Laci bácsi gyalázta földbe az akkori csapat zalai első félidejét 1999-ből, most pedig szűk fél évvel később már az általa idehozott Reszeli-Soós mester kezd be egy kőkemény bohócliger modorral a kispesti öltözőfolyosón a Vác ötgólos legázolását követően. (Mindehhez kötelezően UMBRO gallérlogós ing! Sírok!) A két rokonértelmű kifejezés 2 mp-en belüli elsütése, főleg, hogy ebből az egyik idegen nyelvű, annyira csodás, hogy elolvadok. Akkor amúgy azt hittem, ez a csapat dobogós is lehet, ilyen rajt után, a Komorát váltó Reszelivel.