Az előző poszt valamiért kiakasztja a motort. Tegnap még jó volt, aztán nem nyúlt hozzá senki, és mára már nem jó. Ha leveszem, megy rendesen az oldal, ha visszateszem, akkor nem. Volt már ilyen jelenség két hete, és se akkor, se azóta nem értem miért. (Most kiteszem ezt a technikai posztot, hogy legalább az oldal elérhető legyen.)
Kemény etap következik
Ötszáz bizony dalolva megy.
A következő hat fordulóban a Békéscsaba kivételével az összes, közvetlenül előttünk álló csapattal találkozunk. Magyarán, most a legkönnyebb kell megszerezni a bentmaradáshoz feltétlenül szükséges pontokat, valamint önbizalmat gyűjteni a későbbi meccsekre, hogy azokon is pontot, pontokat szerezhessünk.
Ősszel ebből a hat meccsből hat pontot gyűjtöttünk. Vertük a Tatabányát és a Mezőkövesdet, a többitől pedig kikaptunk. Nem véletlenül állunk ott, ahol.
A hajtás után táblázat.
„Kemény etap következik” bővebbenNagyon furcsa kölcsönadások
Kölcsönadások.
A Honvéd bejelentette két játékos kölcsönadását.
Persze, örüljünk, hogy valaki elvitte őket, hiszen másoknál ennyit sem sikerült elérni. Örülünk. Például Rácznak, akit októberben igazoltak. Nagy dolog, hogy sikerült kölcsönadni, bár felmerül a kérdés: minek hozták egyáltalán ide?
„Nem kellenek sehova.” – hangzik az állandóan visszatérő mantra. Vajon miért nem? Mit csináltunk ezekkel a játékosokkal az elmúlt években, hogy sehova sem kellenek? Mennyit foglalkoztunk a felépítésükkel? Meddig pátyolgattuk némelyiket még akkor is, amikor láttuk, annyira fogyatékos, hogy egyedül egy fotocellás ajtón sem képes áthaladni.
„Nagyon furcsa kölcsönadások” bővebbenNagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki
Ha minden igaz, korábban nem kellett az NB II-ből végül kieső Pécsnek, és állítólag a Paks is megnézte, azonban ott sem kellett.
Amúgy magyar (apja az egykori remek röplabdázó, Kántor Sándor), itthon a Kaposvár U12-ig jutott.
„Nagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki” bővebbenVan élet a szemétdombon túl
A kilátás kitakarása maga a történelmi bűn.
Nagyon furcsa ez a hét eddig. Hétfő óta valahogy nincs idő és kapacitás keseregni a minden szar érzésén. Kikaptunk a Budafoktól, és mindenki tudja, amennyiben nem nyerünk Tatabányán, akkor nem csupán a bentmaradás lesz legalább négy pontra, hanem a szintén semmit sem érő utolsó előtti hely is könnyen hasonló távolságba kerülhet. Közben a 13. Ajka és a 14. Békéscsaba egymással játszik, és benne van, hogy az egyikük fényévnyi, vagyis hét pontnyi távolságba húz el tőlünk.
Ha nem nyerünk Tatabányán, akkor kurva nagy a baj. Pedig a sorsolásunk alapján most kéne megfogni a pontokat: Tatabánya, Kozármisleny, Ajka, Soroksár, Mezőkövesd, Csákvár, vagy a jelenlegi helyezéseik szerint: 15., 2., 13., 10., 11., 12., vagyis a Békéscsaba kivételével a teljes alsóházzal találkozunk a következő hat fordulóban. Ha ebből nincs 10, de inkább 12 pont, akkor milyen alapon reménykedünk jövőre is az NB II-ben?
„Van élet a szemétdombon túl” bővebbenElőrehaladási jelentés #03
Egyszerűsített beszámolónk következik.
Ismét eltelt két hét, ismét történt egy csomó dolog, amiről érdemes beszámolnunk.
Mind a podcast, mind a Futball ház területén fokozatosan lépegetünk előre. Nem egyszerű, mert minden egyszerre és hirtelen szakadt ránk, tehát műsorrendet, tematikát kitalálni, összeszedni a felszerelést, megtalálni az embereket, megoldani a terjesztést, egyáltalán időt, időket keríteni és összehangolni, miközben a házba is kaptunk új dolgokat, amikből tök nagy jóságokat lehet kihozni némi (sok) munkával.
„Előrehaladási jelentés #03” bővebbenUndorodom, tehát vagyok
Honvéd–Budafok 1-2
Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.
Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.
Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?
„Undorodom, tehát vagyok” bővebbenSorozatban a sokadik „nem ígérünk semmit, mert azon már rég túl vagytok” első meccse következik
Honvéd–Budafok, 17:00 @ Bozsik
Az „egész héten keményen készültünk” és az „ilyen többet nem fordulhat elő” végtelen verklijéből szeretnénk kitörni. Ehhez viszont apró, pici három pontok kellenek, sok egymás után.
Például ha ma nyerünk, akkor kis szerencsével akár a 15. helyig is előre léphetünk. Nagy szerencsével pedig egy rég látott magasság, a 13. hely sem elérhetetlen, azonban ahhoz sok góllal kellene győzni, miközben a Békéscsabát a Kozármisleny, a Mezőkövesdet pedig a BVSC veri el nagyon. Nem lehetetlen, pláne, hogy a négyből három klubnál is egykori kispesti edző ül a padon (Pinezits, Csertői, Csábi), viszont megfogadni azért nem ajánljuk.
_Feczkó bemondta a három-négy-hármat
ami pedig nagyjából így jön ki jelen állás szerint:
Rácz
Pauljevic, Szabó Alex, Csontos
Bévárdi, Somogyi, Sigér, Hangya
Medgyes, Ihrig-Farkas/Farkas Balázs, Pinte
Kijött egy videó az ankétról
Remek játékkal készült számunkra a Honvéd: találjuk meg az összes kivágott jelenetet, és azt, hogy mi hangzott el akkor!
Kikerült a Honvéd csatornájára egy 1 óra 7 perces vágott anyag az ankétról. Azért mondom biztosra, hogy vágott, sőt, erősen vágott, mert elméletileg 18:00-kor kezdődött (kicsit elkéstünk), és a Revolut szerint 19:25-kor fizettem két korsó sörért, amit még bőven a plenáris rész alatt ittunk meg, mert arra tisztán emlékszem, hogy a pubon kívül ácsorogva, egy szemeteskuka tetejére tettem le rendszeresen a korsómat, miközben bent még bőven beszéltek. Hanyag számításaim szerint nagyjából egy bő fél óra hiányozhat a nyilvánosságra hozott anyagból.
„Kijött egy videó az ankétról” bővebben[HK018] Utolsó pillanatos drámák a magyar fociból
Hétvégi Kötekedő podcast
![[HK018] Utolsó pillanatos drámák a magyar fociból](https://i0.wp.com/csak.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/10/2025/02/HK018_cover.webp?fit=1200%2C675&ssl=1)
Miközben 1989 nyarán a magyarországi szocializmus az utolsókat, addig egy szegedi szurkoló épp az elsőket rúgta a Vasas melegítő védőjébe, Komjáti Andrásba, hogy másfél órával később kitörjön az első modernkori futballbotrány. A Szeged a Vasassal játszott osztályozót, teltház a szegedi stadionban, és egy furcsa ítélet a félhomályba boruló szegedi kapu előtt a 90. percben. A bíró menekül, a pályát és környékét pedig ellepték a feldühödött szurkolók.
„[HK018] Utolsó pillanatos drámák a magyar fociból” bővebben