mert célunk csak egy van
Kisebb sorozattal készülünk a mai napra, amelynek csak egy fejezete a 7/7-et hozó csapatunk történelmi rekordja. Az első rész a szurkolókról és a családbarát körülményekről fog szólni.
Kezdjük azzal, hogy a családbarát jelző csak a hazaiaknak szól, vendégben családot úgy néz ki sehol és senki nem akar látni. Vagy lehet, máshol igen, Győrben biztosan nem.
Azt most még nem tudom, hogy lesz-e külön poszt a győri meccs elé, de az biztos, hogy ezt kiteszem, és akkor alatta lehet lamentálni olyan témákon, mint:
Szóval ilyesmik.
1916 óta, vagyis egy idény kihagyással csaknem száz éve szereplünk a magyar (és egy ideig a világ-) futball élvonalában, de ilyet még dédapáink sem láthattak: sorozatban hét bajnoki vereség lehet a következő megdöntött klubrekordunk. Mondjuk, inkább ne legyen.
@cikoria RT @TMortimerFtbl According to @tancredipalmeri Gattuso has landed in Budapest to be interviewed for the Honved job…
— Belovai György (@gbelovai) 2014. Május 6.
Az eredeti forrás sajnos azóta törölte, de annyi nagyjából biztos, hogy Gattuso olasz és Budapesten van. „Ezen beszartok, bár valószínűleg nem lesz belőle semmi” bővebben
mégmielőtt
Vannak posztok, amelyek egyszerűen kikívánkoznak az emberből. Ez is egy olyan lesz.
Vannak posztok, amelyeket könnyű félreérteni, és hogy ezt elkerüljük, szeretném előre leszögezni, egyáltalán nem célom a Hemingway-éra általános érvényű pocskondiázása. Egyszerűen az van, hogy elfogadom, végre van egy felelős tulajdonos a klub háta mögött, ami alapvetően egy jó dolog, miközben itt vagyok én (mi), a szurkoló, akinek előfordulhat, hogy nem tetszenek bizonyos dolgok.
…az, amibe süllyedtünk erre a szezonvégre. Mind a lelátón, mind a pályán. Patetikusan hangzik, de ettől még igaz. És most már nem csak a tavalyi áprilissal-májussal való összevetésben haloványka az idei tavasz-zárás, hanem hosszú évekre visszamenőleg is nehezen találunk hasonlót. A sisai első félév végén legalább a kupadöntő miatt lehetett izgulni a hasonlóan demoralizáló vereségek sora mellett – de idén már mindenki csak az utolsó fordulót várja. Nem jó ez így. „Az érdektelenség mocsara…” bővebben
…van ilyen? Nálunk van. A hétkezdetkor Rossi besokallt / elege lett a körülményekből vagy épp hebrencskedett / vereségektől tartva lelépett a süllyedő hajóról, mindenki válassza ki a neki tetsző forgatókönyvet.
Egy biztos. Ma koradélután új fejezet indul a mi kis Honvéd-történetünkben, s hogy ez milyen lesz, azt egyelőre senki se tudja teljes biztonsággal állítani, max sejtéseink vannak. „Új fejezet akkor, mikor még az előző se lett lezárva…” bővebben
Tegnap villámcsapásként jött a hír, hogy Marco Rossi lemondott posztjáról és távozik Kispestről. Kommunikációs világbajnok klubunk nyilván egy kimerítő, minden részletre kiterjedő, 4-5 soros kommünikével tárta a nyilvánosság elé a hírt, aztán azóta se kép, se hang. Pedig maga a közlemény, illetve az egész szitu tele van kérdőjelekkel – méltó zárása ez, mondhatnánk fanyarul, Rossi kispesti érájának: az edzőének, akinek személyisége kérdőjelek sorát állította fel, és hagyta megválaszolatlanul bennünk. „Búcsúzik a kérdőjelek edzője” bővebben
