
Hosszú hajrát nyitva már péntek reggel nekifutok a beharangnak, mert ma kora délutántól én már nem leszek gépközelben, és mert a XX. század egyik utolsó reliktumaként tablet és telónyomogatás nélküli ejtőzésre készülök Doki barátomnál a Ráckevei- (Soroksári-) Dunaág mentén, továbbá hogy Fanta úr cikkírás helyett nyugodtan mehessen maholnap sörvadászatra a pesti éjszakában, most enyém lesz a posztírás ódiuma. Csak kicsit korán.
„Paks-Kispest: amikor csak a helyszín és az időpont biztos, más semmi” bővebben