Mastodon

Egy kép: Európa

Talán kicsit túlzó a cím, lehet, a következő kis apróság még Európában is túl európai lenne, de azt biztos, hogy egy hazai szurkernak minimum megdöbbentő.

Történt pedig, hogy a Siófok elleni meccs első félidejében a korzó egyik székén kedélyesen forraltborozgató úr mögött nemes egyszerűséggel elpattant a támla. Hatalmas csattanás, a nyomokat láthatjuk a sorok között. Közepesen nagy ijedtség az aktortól, a forralt bor borult, a kabát mehet a tisztítóba.

Ellenben a szék sem maradhat úgy (hátha a félidőben kijönnek még nyolc, nyolc és félezren, nem lenne hova leülniük), így az eset után pár perccel megjelent egy alkalmazott, kezében a pótszékkel és az alkalmas szerszámokkal, majd míg ment a meccs (a képen is láthatjuk, a taccsbíró aktívan figyeli a lest) – kicserélte.

Mit lehet ehhez hozzátenni? A szinte már fel sem tűnő apró dolgok (szemetes, tiszta mosdó) mellé megérkezett egy újabb, ami nem szól másról, mint a szurkolói kényelemről, a kiszolgálásról. Ha közepes képességű sportújságíró lennék és ez egy vezércikk, akkor most azzal zárnám, hogy reméljük egyszer a pályán is hasonló minőségű szolgáltatást láthatunk.

Idényzáró, ahogy szoktuk. Kispest-Siófok értékelés.

Hát ez olyan lett, mint ahogy azt vártuk. Nyögvenyelős, mint általában a Sió ellen. Szenvedős, mint az utóbbi években az idényzáróink ősszel. Hideg, mint… hideg. Ennyi. Viszont meglett az első oda-vissza vert csapat a szezonban, forgatókönyvileg másoltuk a szerdát, csak a gólszám lett szerényebb, voltak fiatalok most is, szóval annyiban azért mégis más volt az idei őszbúcsúztatás a Bozsikban, mint mondjuk 2009-ben (Paks ellen…jajj), 2010-ben (Vasas…brrrr) vagy 2011-ben (2:0-ról leadott 2 pont a Hali ellen), hogy a hangulatunk hazafele most egész vidámra sikeredett, és a diósgyőri túrá(k)tól függetlenül már szinte most várjuk a tavaszt.

Kapu

Szabi, ha még számszakilag is osztályoznánk, nagy kövér 0-t kaphatna, annyira nem volt siófoki támadás ezen az estén. Mondhatni, a Siófok csatársora annyira létezett, mint a türelem szó Matyi Dezső futballvezetői kisszótárában: semennyire, sokat tehát nem tudtunk meg kapusunk átlagformájáról, így maradjunk az elmúlt heti verdikteknél, vagyis hogy nincs gond Kemivel.

Védelem

Emberek, itt a jó hír. A félszezon végére egész csecse kis defenzív divízió állt össze hátul nálunk, ha Lovresz meccsenkénti megfáradásaitól eltekintünk, akkor azt látjuk, hogy az alakzat majdnem hibátlan! Boti remek megoldássá érett a kényszerposztján, Ignja és Tandia pedig olyan összecsiszolódott és professzionál védőjátékot tol belül, hogy csak csettinthetünk. Szerdán a tar szerb, ma Tandia hozta el a jégfeltörő csákány-fejest, góljával Tandi meg is koronázta mai hibátlan teljesítményét, jár a hatalmas riszpekt. Nagy kár, hogy Debrőt kellett beáldozni érte, de az utóbbi hetekben a csapat igazi erőssége lett. Kíváncsi vagyok, meddig látjuk nálunk a két új védőbástyát, vagy meddig tart ki ez a jó formájuk: a kispesti közelmúltat ismerve nem vagyok optimista.

Középpálya

Az elmúlt fordulókban ez a csapatrész muzsikált a leghektikusabban, Rossi fő siráma is a középről sorban kidőlő spílerek nagy száma, ezért ismétli hétről-hétre, hogy „elfogytunk„. Hidi mester utóbbi hetekben szinte csak dicsérő szavakat kapott tőlem, nos, ma mindent zárójelbe tett gyengusz produktumával. Úgy látszik, nála már most megkezdődött a téli álom. A Király cseréjéig nem váltotta meg a világot, de rá amúgy is az volt a jellemző az elmúlt hetekben, hogy lassabban pörög fel és a meccsek második két harmadában az igazi. Most erre nem volt lehetősége, és sajnáltuk szegényt, ahogy zokogott, ez súlyos sérülésre utal. Vécsei sztorija a szokásos, bal oldalon égeti őt az őrült talján, amikor viszont nagy ritkán középre tud osonni, jönnek a jó passzok és lövések. Ennél még az is jobb volt, mikor a második félidei szerkezetvariálások eredőjeként félszűrőnek lépett hátra, de Rossi vegye már elő a tavalyi uccsó meccseink DVD-it, és gondolkodjon el azon, hogy mi értelme van szétbarmolni azt, ami egyszer működött. Két év múlva meg nézhetjük majd a Vidiben Bálintot amint irányít a kisKovács mellett… Gege a 100. kispesti meccs örömére úgy döntött, ma pörögni fog, tényleg futott és melózott rendesen, a második félidőben egy szép lövést is leadott, viszont nem értem, miért a lekapása után kezdett fantáziadúsabban játszani a csapat, ha elvileg ő a karmester. Illetve értem. Ismét visszamennék tavaly májusra, és javasolnám, hogy Marshal vagy Hidi mellett legyen ő egy hátrább rendelt playmaker-szerűség, aki szűr is, és onnan jobban érvényesülnek a hosszabb indításai. Kombinatív, első számú „középsőnek” pedig menjen Bálint. Az elsőben Nagy Geri, második félidőben Diarra érkezett ebbe a szekcióba, utóbbi nem nagyon vétette észre magát 1-2 kemény odalépésen túl, Gergő viszont sokat dolgozott, nagy lelkesedéssel és hibaszázalékkal, teljesen a 2011-es sztoriját hozza, és úgy fest, ebből tavasz közepére-végére lesz csúcsforma, vagy egy jó alapozással előbb is. Reméljük. Kicsit keményednie kell még és több párharcot nyerni, amúgy nem lesz ez rossz.

Csatársor

Délről nem is kell már írnom semmit, ismét a sztenderd értékelés jöhet vele kapcsolatban. Küzdött, hajtott, ezúttal egy kihagyott helyzettel és egy bevert tizivel fűszerezve az estét. Házi gólkirályunk, soha rosszabb szezont, bár 1-2 akciógólnak már ismét örülnénk, de így sem károgunk. Abass viszont ezzel a duplaékes formációban való szenvedéssel nem az igaz, amikor 4-3-1-2-ről vagy 4-4-2-ről átálltunk a meccsvégi 4-3-3-ra, a jobbszeles csatár poszt sokkalta jobban feküdt neki. Összességében ma nem volt az igazi, ennek ellenére a meccs végén többen lementek vele pacsizni, azért jó látni hogy ilyen kis házisztár lett nálunk, hehe. Vernes ma kifejezetten jól szállt be, agilis volt és harcias, és végre indolensségéből is kicsit visszább vett. A kiharcolt tizinek örültünk, előtte az országos önzésnek nem, rátekeredik sokszor akkor is a labdára, ha jobb helyzetben van mellett a csapattárs, ez kevéssé jó jel. Ugyanúgy, mint a DVTK ellen, itt is sokba fájhatott volna az ilyen visszásság. Ezt leszámítva látványosan fejlődik.

Kispad

Ma kimondottan jól meccselt az olasz, aki ráadásul olyan onemanshow-t nyomott le a kispad mellett, hogy egy vállalkozóbb kedvű mozgásszínház tulajdonos azonnal szerződtethette volna a Broadway-re egy idényre. A poszttévedésekhez ragaszkodása sokszor már fájdalmasan kiáltó, ugyanakkor láthatólag jól motiválja a fiatalokat, és hosszabb idő után ma megint támadóbbá tette a csapatot a meccs végére, szemben a korábbi évek jellemző kötelező védekezőközép-cseréivel. Őrült egy pacák, aki ráadásul sokszor saját temperamentumába begőzölődve igen fura viselkedési formációkra is képes, de eddig kb. működik Kispesten. A tavaszra azért nagyon kíváncsi leszek.

 

Egy jó Siófokkal búcsúzunk idénre a Bozsiktól

Ez van, eljött a vége. Délután fél hattól megemlékezés Bozsik Józsefre az Akadémia épülete előtt, majd egy óra múlva – vélhetően kínzó érdektelenség mellett – Honvéd-Siófok hazai idényzáró. Természetesen az ősznek ettől még nem lesz vége, csak éppen mi a következő szerda-szombatot Diósgyőrben töltjük egy kupavisszavágóval és egy bajnokival, majd a rákövetkező szerdát a natív Győrben a Ligakupa utolsó csoportkörével. Szurkolói szempontból releváns meccs tehát csak a DVTK/bajnoki és a mai Siófok maradt, tehát nosza, ki lehet jönni fagyoskodni, mert ha nem, akkor egész pontosan 98 napot kell várni a következő hazaiig, de akkor már 2013 lesz és március, valamint jön a Videoton.

Én speciel nem szeretem a hazai idényzárókat, mert szentül hiszem, hogy akkor valahogy nagyon nem megy nekünk. Tavaly például a Haladással nyomtunk le egy legalább furcsa etűdöt, ahol három gól is furcsa körülmények között esett, majd a végén Tóth Péter egyenlített. Tavalyelőtt Szalai Laci átmeneti Honvédja szenvedett egy nagyot a Vasas ellen (0-0), de legalább nem kapott ki a Siófoktól 0-1-re, ahogy tette azt egy héttel korábban.

2009-ben egy sima zakó a Lokitól (1-2), 2008-ban verjük a Kaposvárt (2-1), 2007-ben a fantasztikus Supka-őszön egy vérszegény 0-0 a Nyíregy ellen, 2006-ban bámulatos 4-1 azzal a Győrrel, akivel valahogy mindig szar meccseket játszunk (ez az utolsó meccsünk amúgy a csepeli albérletben, össze is verődünk rá vagy ötszázan).

A preHemi-éra előtti utolsó hazai idényzáró a Tatabánya ellen volt, Venczel góljával kikaptunk 0-1-re. Előtte egy évvel, 2004-ben viszont vertük a Pápát 3-2-re Vadócz, Vámosi és Csobánki góljaival. 2003-ban ugyebár az NBII-ben voltunk, 2002-ben viszont még csak oda tartottunk, így nem nagyon segített rajtunk a Fradi elleni 1-2.

2001 legalább szép emlék, és egy Vidiverés 3 ide, 0 oda módjára, miközben Sasu duplázik. 2000-ben az Újpesttől gyufa 2-3 formájában, érdekesség, hogy Egressy nálunk duplázott, az edző pedig Glázer, akit a télen kivásárolnak a lilák. Az 1900-as évek utolsó darabjával zárnánk a sort, ráadásul újra a Fradi, és újra egy 2-3, ráadásul Tóth Misi is stílszerűen az utolsó öt percben fordítja meg nekik 2-1-ről. Csoda, hogy az este további része kiesett nekem? (Az Európa Kiadó ezt valahogy így interpretálná : „elrontottuk ezt az évezredet, de nem baj, mert itt a következő” – nem baj? Láttuk mi lett belőle. Hülyék.)

Tehát mennyi is az annyi? Tizenkét meccset mentem vissza, ebből négyet megnyertünk, hármat döntetlenre adtunk és ötször kikaptunk. Bizalomra csak az adhat okot, hogy legalább a gólkülönbségünk pozitív, 20 adottra 17-et kaptunk. Vegyes a kép, de a számok tükrében legalább jogosan utálhatom az idényzárókat!

Ahogy a Siófokot is. De őszintén, ki az aki tudja még utálni őket? Joviális kiscsapat, senkit sem zavar a jelenlétük, sőt, ha úgy adódik és nyáron játszunk velük idegenben, akkor egy csobbanós Balaton meg lángosozás is kinéz nekünk. Én mégis valahogy gyűlölöm őket, mert ők azok (a Kecskemét mellett), akiktől kikapni az egyik legrangonalulibb dolog egy Honvédnak, és ha már az, akkor mi gyakran élünk is a saját megaláztatásunkkal. Az megvan, hogy a legutóbbi hat hazai Honvéd-Siófokból csak a legutóbbit tudtuk megnyerni? 1999 áprilisa és 2012 áprilisa között eltelt úgy 13 év, hogy a Siófok nem kapott ki a Bozsikban, pedig az idő nagyjából felét az NBI-ben töltötte, és mi is. (Mindeközben ha idegenben játszottunk ellenük, akkor egy kivételtől eltekintve mindig győztünk.) Francnak van a Siófok?

Mindegy. Idényzáró, és jó lenne szépen búcsúzni a hazai pályától, ami ha sok igazán emlékezeteset nem is, de azért okozott néhány kellemes pillanatot idén is a számunkra. Elég csak a legutóbbi Dióverésre és Baráth Boti góljára gondolni, vagy Tchami löketére az albán Vlore kapujába, esetleg a sorra kimaradt büntetőkre a bőven emberhátrányos Kaposvár ellen, és biztos eszembe jutnának még mindenmások, de nem erőltetem tovább az agyam, mert minek, a lényeget úgyis tudom: 2012-ben is a Bozsikban éreztem igazán otthon magam. Vagy csak szimplán jól, kellemes, baráti légkörben, hogy hétről-hétre kivitt a lábam, hogy támaszthattam a korlátot, hogy lenyomtam talán száz sörnél is többet, hogy hallgathattam az arrafelé ácsorgókat, hogy tényleg hazai lehetett a hazai pálya.

Szépen kellene búcsúzni.

…amikor bejön a „HAGYD!”. Kispest-DVTK kupamemoár

…és akkor az utolsó 20 percre, még inkább az utolsó 10-re valami elpattant. Elpattant Botiban, elpattant a DVTK kapusban, elpattant a lecserélt Gegében de legesleginkább elpattant a megmakkanó korzón. Az idei év legjobb hangulatú meccsepizódja kerekedett az elképzeléstelen első egy órából, ki hitte volna, hát én nem, az biztos, ölelkező korzólakók, somolygó korlát-arcok, hát mi volt itt? Igazából egy mákos meccszárás, nem több. És mi már ettől a mennyekben járunk. Ez a szép. Ez a szép? Ez…

…fura egy meccs volt ez tegnap, mikor kiértem, ami nem volt tuti, hogy egyáltalán, szóval a melóhely némileg szigrú és most itt legyen elég ennyi, hát ez van, nagyon nem volt biztos a jelenlétem de persze „csak kivitt a lábam” ahogy Hanta fogadott trademarkos golfsapijában, ami általában szerencsét hoz ha felveszi, ezt már megfigyeltem, így be is dobtam egy laza 4:0-ás tippet… Tippet…? áh, inkább vágyálmot, a Hanta mellett álló szokásos váratlan hantavendég -aki most egy DVTK-s arc volt- erre nyomott egy ajakbiggyszetést én meg gondoltam, igazad van öreg, mikor is nyerünk mi 4:0-ra…

…borzalmas első félidő, még borzalmasabb második félidőkezdés…játék nagyon nincs, kraft nincs, középpálya erőtlen, Gege remekül kezd, dicsérem is, aztán 30 perc után megfárad, pedig végre egy rangadószerű meccset lehoz jól, kezdtem már bízni, pont mint tavaly ilyenkor a DVTK ellen amikor kente a zsugákat és Sanyi még nem el- hanem BE-baszta, és Abi a végén szintúgy és katarzis és hangulat és doktorbotis és fieszta… most meg ilyen félnihiles szenvelgés… mi lesz ebből…

…és akkor elpattant az a bizonyos valami, az a húr, vagyis inkább húrok, de hát ezt már írtam fentebb…Vernes jól ível be, Ignja kalapácsfejese, gól, 1:0, Ignja úgy gól-örül, mint Fazekas Nándi és Lékai az olimpián meg ahogy a kéziválogatott anblokk spannolja magát, nagy lekezelések, mell-ütköztetések, nézni is jó, mintha a csapatszellem csírája látszana… és aztán Botika is megunja a töketlenkedést, felmegy, és átteszi jobb lábra és beível…

…namost van a korzón a környékünkön egy régi élő drukkerlegenda, hihetetlen arc, kedveljük, na az ő védjegyes megoldása minden ellenféltől érkező ívelésnél-indításnál a „HAGYD” csatakiáltás, hátha egyszer besz_pja az ellen, de persze 1000 ilyen elhangzik egy meccsen és senki sem megy lépre, miért mennének, de hősünk csak mondja hogy „HAGYD” már 20 éve, mióta kijárok, oké, kicsit eufemizmus ez, de az utóbbi 5 évben biztos, és akkor száll Boti kissé céltalan zsugája, Vernes messziről nézi csak, a DVTK kapus kiindul, a védő ráindul, és „HAGYD”, és megtorpannak, áh, úgyis kimegy, de nem, ez a kapufán megpördül és GÓÓÓL…korzós hősünk a mennyekben, telefonon hív minden ismerőst hogy végre bejött a „HAGYD”, persze a kapus vagy a védő vagy 150 m-re van légvonalban nem hiszem hogy hallották, de kit érdekel, ebből legyen legenda, HAGYD, hát igen, és mindenki mindenkit ölelget, ismerős az ismeretlent, még inkább újabb percek múltán, mikor is a közben két 100%-os ziccert elnagyképűsködő Vernes is betalál előbb 2 m-ről majd tiziből, így mikor feddném őt hogy milyen pökhendi, már nekem mondhajta bárki hogy HAGYD. És nem csak én hagyok, nem csak a DVTK védelem hagy, piroslappal a farzsebben elHAGYja a pályát a frizurabajnok Jeff Silva is, majd szegény Tréner a DVTK kispadot, az egyetlen ember akit sajnálok aznap este.

Hát ennyi. Egy lecsúszott lövés, egy jó korzós beszólás, és ennyi kellett, hogy egy ótvar meccsből az ősz meccsélménye legyen hazai pályán (idegenben Lovresz fehérvári show-ja visz mindent), szóval fura egy ember a bohócliger, fél év szenvedést felejt el egy ilyen 20(15? 10?) percért, és a végén még vigyorogva azt is mondja: „megéri”.

Érdekes egy állatfaj az ember és azon belül mi, magyarfoci-szurkerek. De ezt pont ezért nem is érdemes tovább ragozni.

Úgyhogy, RW, „HAGYD!”.

A csapatból kiemelkedőt nyújtott Boti, Ignja, Tandia, Vécsei és Vernes, bár nála ebből a Vólentes lezserségből a ziccereknél vissza lehetne venni. Időszakosan Gege, Dél és Nagy Geri mutatott biztatót.

Fotó: Babar-1909foto.hu.

Kedves Honvéd, kinek higgyek?

Klubhonlap vs. a klub hivatalos Facebook-csoportja

Az MLSZ adatbankjában jelenleg (10 óra 55 perckor) délután hatos kezdéssel szerepel a meccs, valamint egyetlen hírt sem találunk bármi ennek ellentmondó változtatásról. Viszont ha az nincs, akkor a kezdés valószínűleg maradt hat.

Szerencsére az esemény körüli bénázás keveseket dezinformálhat.

update: a poszt élesítése után három perccel visszaállt minden a normális kerékvágásba. Hatkor lesz a meccs.

Kemény mutatók – az őszi szezon csapatstatisztikái – I. rész

… megjelent a Facebookon egy értesítés, hogy a honvedfc.hu 18-ról 18:30-ra módosította a szerdai Diósgyőr elleni kupameccs íventjének kezdési időpontját. Mivan? Akkor most nem hatkor lesz, ahogy eddig volt? Sipirc fel az mlsz.hu-ra, hogy most akkor mi van? Amikor ezeket a sorokat írom (14:02) még semmi, sehol egy hír, hogy bármi változás lenne. Pedig jó lenne tudni, holnap van a meccs, sőt, alig 28, vagy 28 és fél órán belül.

Viszont hamár az MLSZ oldalait böngésztem, teljesen véletlenül rátaláltam a felső navigációs bizbasz jobbszélén megbújó Meccs Center menüpontra, amire rábökve nagyjából olyat láttam, amit nálunk valamivel szerencsésebb futballközegekben jellemző, itthon viszont az azóta bezárt om5.hu óta nem. Komoly és komplett meccsstatisztikákat, csapatra, egyénekre lebontva, videókkal, lőlapokkal, és úgy mindennel, ami érdekelhet akár egyetlen embert is az országban. Pöpecinnyó – mondtam magamnak, ebből majd lesz statisztika, hogy RW-nek is legyen némi igaza (egész pontosan az általa mondott dolgok igazságtartalma 87,45%, ha általános tényekről, és 98,21%, ha a Honvéddal kapcsolatos bármikről van szó, kivéve páros keddeken délelőtt, mert akkor opcionális esőbónusz, ami plusz/mínusz eltolhat néhány tizedszázalékot).

No, persze a lényeg, hogy jönnek most mindenféle adatsorok, mindenféle rövid kommentárokkal, hátha ki tudjuk bányászni belőle, hogy is állunk féltávnál. Figyelem, az egész szövegre jellemző lesz, hogy egy ránk nézve rossz mutatóban képesek leszünk meglátni a jóságot, míg fordítva nem feltétlen.

Labdabirtoklás:

  • Egész őszre vetítve összesen 354 percet és 46 másodpercet volt nálunk a labda (vagyis 5 perc 14 másodperc híján négy teljes meccset), ami 50,53%-ot jelent, míg az ellenfeleinknél valamivel kevesebbet, 343 percet (49,47%).
  • Egy gólunk előkészítéséhez tehát nagyjából 14 és fél percnyi labdabirtoklásra van szükségünk, ahhoz pedig, hogy kapjunk, 15 és félre, csak épp az ellenféltől. Kíváncsiak lennénk, hogy összenbéegyes szinten ezek a számok mit jelentenek, de mivel mi csak a Honvédra végeztük el a számításokat, így csak reménykedhetünk, hogy valaki majd megteszi másokra is. (Az adatok forrása: mlsz.hu Meccs Center)

Lövések:

  • 251 alkalommal próbálkoztunk (vagyis kb. másfél percenként) kapura lőni, meccsenként nagyjából 16-17 alkalommal. A sikerességi rátánk nem vészes, négy percenként el is találtuk, összesen 91-szer, amiből ugyebár 24 gólt szereztünk. (10,5 próbálkozás és 3,8 kaput eltaláló lövés kell egy gólunkhoz.)
  • Ellenfeleink 166-szor kísérletezhettek, ebből kapura 60 jött, de mivel 22 be is akadt, a 2,7-es átlaguk azt sejteti, könnyebben kapunk, mint lövünk. Pedig nem! Számoljunk csak utána: a 60 az annyit jelent, hogy mérkőzésenként legfeljebb 4 védenivalója van az aktuális kapusunknak, vagyis valami nagyon működni látszik csapatvédekezés szinten. (Egyedül a Loki (9) és a Diósgyőr (7) lóg ki kicsit a sorból, de közülük is az utóbbit vertük otthon, szóval annyira nem gond.)
  • És ha ehhez hozzávesszük, hogy a 86 adott szögletünkre egész ősszel csak 52 volt a válasz, akkor máris láthatjuk, valami nagyon a kész közelében van a védelemnél, csak még pont nem állt össze tökéletesre.

Szabálytalanságok:

  • Ami nem megy ésszel, azt sem oldjuk meg erővel. 271/ősz, azaz 18/meccs szerintem belefér, illetve bele kell férjen, hiszen az ellenfeleink 238 összesnél és 15,9-es átlagnál tartanak. Minimális különbség.
  • Begyűjtöttünk 44 sárgát és 3 pirosat, miközben ellenünk csak 27/3 a lapok száma. Kicsit elmerülve a statisztikák olvasgatásának módszertanában, azt kell látni, a 44 sárga nagyjából három per mérkőzés, vagyis ha egyenletes az eloszlása, akkor négy meccsenként körbeér a csapaton, és mivel öt lap után egy pihenő, a 20. fordulótól rendre legalább 3-4 játékosunk lesz eltiltva folyamatosan. De mivel a lapok eloszlása tipikusan nem egyenletes, valamint egy keret nem csak 11 főből áll, így Baráth, Hidi, Ignjatovic és Lovric készülhet arra, hogy 8-10 meccsenként kihagy egyet.
  • 34-szer kerültünk leshelyzetbe, ami, hogy jó-e, vagy sem, azt nem tudom, de azt igen, hogy mi 49-szer állítottunk lesre, dicsérve tovább a védelmünket (miközben 22 dugónkkal a Siófok, Eger és Pápa hármasa mögött a legtöbbet épp mi kaptuk).

Passzjáték:

  • Az mondjuk nem igaz, hogy szétpasszoltuk volna az ellenfeleinket. 4770 jó passz egy félév alatt 318-as meccsátlagot jelent, valamint 75,2%-os sikerességi rátát. Ezzel ugyan valamivel jobbak vagyunk az ellenfeleink átlagánál(!) (4665, 311, 74,6%), de nagyon nyugodtak azért nem lehetünk, hiszen bárhogy nézzük, minden negyedik passzunk nem magunkhoz megy. Messze még a Barcelona tiki-takája, nagyon messze.
  • Ami viszont érdekelne, hogy a labdajáratásunk milyen gyors, és ha nem feledem, megnézem majd valamelyik nyugati bajnokság adatait az összevetés kedvéért. Egy egyszerű számítással megkaphatjuk ugyanis, hogy a ~355 percnyi labdabirtoklásunkra eső 4770 jó passz, ami 6343 összes passzt jelent 17,9 percenkénti átlagot eredményez, vagyis átszámítva 3,4 másodperces gondolkodási időt kapunk. Három és fél másodperc, ennyit van átlagosan a labda egy játékosunknál. Ez sok vagy kevés? Ez gyors labdajáratásnak számít, vagy tökölésnek?

Párharcok:

  • 1427 nyert, 1344 vesztett (51,3% vs. 48,7%), azaz meccsenként 95-ször mi, 90-szer az ellenfél drukkerei örülhetnek valami részeredménynek. Hogy pontosan az adatközlő mit ért párharcok alatt, az jelenleg még homályos, de annyit már most ki merek rá jelenteni, hogy az NB I második legfiatalabb keretével is inkább mi nyerjük őket, vagyis ismét kiderült, valamit megint jól csinálunk.

Egy példa, hogy milyen perspektívák vannak a rendszerben: Egyéni statisztikák a Hali elleni meccsről (mezszám, név, index, lövés, kapura lövés, pontos passz, pontos passzok százaléka, nyert párharc, nyertes párharcok százaléka, szabálytalanság, ellene elkövetett szabálytalanság)

Végletek az ősszel

Legtöbb idő a labdával:

  1. vs. UTE 2-2, otthon: 35:58
  2. vs. Eger 3-1, idegenben: 31:11
  3. vs. Kecskemét 1-2, idegenben: 28:14

Legkevesebb idő a labdával:

  1. vs. FTC 2-0, idegenben: 18:31
  2. vs. Videoton 1-0, idegenben: 18:57
  3. vs. Győr 0-0, idegenben: 19:02

Érdekesség, hogy mindhárom meccs idegenben volt, és egyiken sem kaptunk gólt, ráadásul kettőt meg is nyertünk, úgy, hogy a háromból két csapati is előttünk áll a tabellán, a Fradi pedig csak eggyel gyűjtött kevesebb pontot nálunk. A magas labdabirtoklású meccseken látványosan alacsonyabb az eredményességünk, tehát tudunk becsülettel és hatalmas figyelemmel bekkelni, ha kell, de nem tudunk hozni olyan meccseket, amik nyilvánvalóan nekünk állnak.

Leghosszabb ideig védelemben: (ellenfélnél a labda)

  1. vs. Kaposvár 5-3, otthon: 29:58
  2. vs. FTC 2-0, idegenben: 28:15
  3. vs. Győr 0-0, idegenben: 26:30

Legrövidebb ideig védelemben: (ellenfélnél a labda)

  1. vs. UTE 2-2, otthon: 17:08
  2. vs. Eger 3-1, idegenben: 17:29
  3. vs. Pápa 1-2, idegenben: 19:48

A Rákóczitól kapott hármas ugyan nem ezt mutatja, de azért észre kell venni, hogy ha nagyon kell védekeznünk, akkor nem, vagy csak nagyon kevés gólt kapunk, míg ha csak szórványosan jönnek át a térfelünkre, akkor még a Pápától is képesek vagyunk kikapni. Egész ősszel egy tényleg nyomasztó fölényes meccset játszottunk, az Újpest elleni 2-2-t (jó, az Eger ellen is a Fáyban), amikor 68-32%-ban vittük a labdabirtoklást, 33-szor lőttünk a 7 ellenében, és mégis döntetlen lett hazai pályán. Emlékezzünk, az egyik első statisztikánk szerint 15,5 percnyi labdanembirtoklásonként kapunk gólt, az Újpestnél, összesen volt 17-et.

Labdabirtoklásunk, százalékban: (teljes lista)

  1. 67,7 UTE 2-2, o
  2. 64,1 Eger 3-1, i
  3. 58,1 Kecskemét 1-2, i
  4. 55,6 Paks 3-3, o
  5. 53,6 MTK 1-2, o
  6. 53,5 Siófok 1-0, i
  7. 49,8 Diósgyőr 2-1, o
  8. 46,6 Pápa 1-2, i
  9. 47,4 Haladás 1-1, o
  10. 45,5 Pécs 0-1, o
  11. 45,4 DVSC 1-4, i
  12. 45,2 Videoton 1-0, i
  13. 41,8 Győr 0-0, i
  14. 41,0 Kaposvár 5-3, o
  15. 39,6 FTC 2-0, i

A legtöbb és legkevesebb lövésünk egy meccsen:

  1. 33 Újpest 2-2, o
  2. 26 MTK 1-2, o
  3. 23 Paks 3-3, o
  1. 7 Győr 0-0, i
  2. 9 Pécs 0-1, o
  3. 9 FTC 2-0, i

A legtöbb és legkevesebb kapott lövés egy meccsen:

  1. 21 FTC 2-0, i
  2. 19 DVSC 1-4, i
  3. 16 Győr 0-0, i
  1. 4 Eger 3-1, i
  2. 5 Pécs 0-1, o
  3. 7 Pápa 1-2, i
  4. 7 UTE 2-2, o

Az mlsz.hu Meccs Centere alapján készített teljes statisztikánk megtekinthető itt. Mivel ezeket az adatokat kihámozni és összerakni sem kis meló, sajnos – és reméljük csak egyelőre – nem tudjuk megmondani, hogy az itt látott számok mit jelentenek az NB I viszonylatában, de amit találunk hasonló kimutatást más csapatról, megosztjuk veletek.

Az új éra holtversenyes második legjobb őszi szezonja az idei

Lehet fanyalogni, csak nem érdemes. A 2006-ban rajtolt Hemingway-korszak második legjobb őszét (őszi szezonját) zártuk idén Rossi mesterrel. Nyilván nem tartunk még ott, ahol 2007-ben, egy nyomasztó Tatabánya elleni vereség után, amikor elhittük, összejöhet a régenvágyott tizennegyedik. Naptári éves bajnoki cím, de a végén egy kegyetlenül kiábrándító tavasz és nyolcadik hely.

Aztán ott volt a tavalyi ősz, Supka összerakott Torghellével, Daniloval, Abassal vagy akár Zelenkával, Botissal egy remek kis kezdőt, a negyedik hely teljesen jogos volt, minimum. Az pedig csak egyéb jellegű furcsaság, hogy a mostanit megelőző mindkét eredményt Supkával sikerült összehozni.

2010/11 is jól indult, Moralesszel vertünk mindenkit aki számított, de kikaptunk bárkitől aki nem, hogy végül a mester egy újpesti zakó után lemondjon, átadva helyét a kietlen középmezőnyben való lubickolásnak.

A többi évet inkább hagyjuk, volt, hogy kiesőhelyen álltunk, volt, hogy oda tartottunk, tapintható volt a koncepciótlanság, a keret milyensége, és teljes kilátástalanság, amíg nem jön valami tabula rasa. Jött.

Idényzárók a Hemingway-érában:

2006-07. Bp. Honvéd – Vasas 0-1
Tóth I. – Schindler, Debreceni (Baranyai), Pomper, Vincze Zoli – Dobos, Genito, Mészáros (Zana), Diego – Disztl (Koós), Hercegfalci edző: Supka Attila

Dolcettivel indultunk Csepelen, majd 15., kiesést érő hely az őszi szezon végén, aztán Supka és egy remek tavasz után 8.

2007-08. Tatabánya – Bp. Honvéd 4-3
Tóth I. (Borel) – Schindler, Benjamin, Smiljanic, Vincze Zoli – Abass (Magasföldi), Genito, Bárányos, Ivancsics (Palásthy) – Abraham, Hercegfalvi edző: Supka Attila
gól: Bárányos, Abraham, Hercegfalvi

Második helyen fordultunk, de tavasszal jöttek a sorozatos egygólos vereségek, így végül visszacsúsztunk a 8. helyre.

2008/09. Bp. Honvéd – Kaposvár 2-1
Rabóczki – Takács Ákos, Smiljanic, Benjamin, Vincze Zoli – Dobos (Abass), Genito, Maróti, Diego – Hercegfalvi (Stojakovic), Moreira (Arsenijevic) edző: Pölöskei Gábor
gól: Hercegfalvi, Diego

Pölővel hiába indítunk jól az Intertoto-kupában, a bajnkságban szenvedés, az őszi 11. hely után tavasszal már Sisával maradunk bent egy megalázó 13. hellyel.

2009/10. FTC – Bp. Honvéd 0-0
Tóth I. – Takács Ákos, Vukmir, Botis, Hajdú Norbi – Nagy Zoli (Abass), Horváth Adrián (Moreira), Hidi, Diego – Hrepka (Zsolnai), Palásthy edző: Massimo Morales

Bármekkora szerelem is legyen Sisa Tibi, egy 14-16. helyen töltött ősz alatt mennie kellett. Morales köszönte szépen a nyári selejtezést, majd befejezte a művet, és egy lecserélt kerettel végül kilencedik.

2010/11. Bp. Honvéd – Siófok 0-1
Kemenes – Takács Ákos, Debreceni, Botis, Hajdú Norbi – Abass, Akassou, Horváth Adrián (Hidi), Moreira – Bojtor (Sadjo), Danilo (Bajner) edző: Szalai László

Morales lemondott, Szalai Laci beugrott a tavaszi Supkáig. Amíg volt pénz és edző, addig élmezőny, illetve annak közelében, de így folyamatos zuhanás, végül az őszi nyolcadikat egy évvégi tizedikre cseréljük.

2011/12. Bp. Honvéd – Pécs 1-1
Kemenes – Horváth Adrián, Debreceni, Botis, Novák – Abass (Tchami), Johnson (Hidi), Ivancsics, Hajdú Norbi (Németh Norbi) – Danilo, Torghelle edző: Supka Attila
gól: Torghelle

Egyértelmű szezon. Amíg a többiek alakultak, addig mi harmadik-negyedik, utána negyedik.

80 perc catenaccio + 10 perc flúgos futam = otthoni iksz. Kispest-Hali értékelés.

A poszt címében leírt egyenlet nem kicsit hatásvadász, ezt beismerem, nyilván nem echte italienische játékgyilkos védekezést láthattunk a meccs nagy részében, a catenaccio meghatározás pejoratív felhangú felhozatala inkább most Rossi majsztrónak szól, aki addig mantrázta a mi mindig 3 csatárral támadunk örökbecsűt, hogy már mi is kezdtük elhinni, ám az éveleji Tchami-Diaby-Dél tényleges támadósorhoz képest ma már Dél-Abass-Gege(??) csatárszekcióval indítottunk, mögöttük védekezőbb jellegű vagy feladatot kapó játékosokkal – így már csak nevében 4-3-3 a hadrend. Sőt, Hanta szerint (akinek sufnituning címképemet személyesen ajánlom) ráadásul igaz a 3 csatár, csak mellé 7 védőt tol a mister, szóval érdekes az ügy (nyilván ez is sarkítás, értséteki ki a lényeget). Az viszont, hogy  ma a vezetésünk után is inkább hátrafele passzolunk, hát az már nagyon nem az igazi. Gyors értékelés, mert holnap korán kelünk, lehet hogy lesz bővebb beszámoló is holnap ha hanta tolla bepörög, ha nem, akkor meg kaptok tőle valamikor valami statisztikát, azt úgyis olyan ütemben szüli, mint Horváth Fecsó kecsótréner a pofonfarázós nyilatkozatokat! Cheers!

 

Kapu

Szabi azt hozta amit az Eger ellen, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a „biztonságot és erőt sugárzok” feliratú pólóját nem volt elég megmutatnia az ellenfél támadóinak, kellett egy hatalmas védés is Simon Ádám löketénél. Ezt a Szabit tudjuk nagyon imádni, a bravúrkapust. Örömmel látjuk, hogy végérvényesen a régi a hálóőrünk.

 

Védelem

Azt kell hogy mondjam, ez a csapatrész ma nem volt rossz, sőt, a legkevesebb kritika őket érheti. Legkevesebb? Szinte zérus! Lovrics mondjuk bűn lassú volt ismételten és beadásai sem jöttek (itt most tegyétek fel a szokásos, „Lovresz pihenjen egy meccset és jöjjön Moga vagy Boti” lemezünket), viszont a Rejtő-regénybe illő belsőpáros, a szerb idegenlégiós káplár és a szpáhi őrmester kettőseként funkcionáló Ignja-Tandi duó ismét magabiztosan, tisztán és eredményesen intézte hátul az intéznivalót. Botika meg Botika, totálisan megbízható védőjáték, jó előretörések és egy olyan esernyőztetett alázás az egyik vasi támadó ellen, hogy a publikum besírt. Én is besírok ha egyszer más magyar csapatban kellene viszontlátnom őt.

 

Középpálya

Ez az a sor, ahol Rossonero mesterünk év eleje óta variál, hol beletrafálva a jóba (kezdeti Zsiva, professzionalizált Marshal Mufi, Gege időben pihentetése majd reaktiválása), máskor meg ordas butaságokat művel (Vécsei posztpazarlása, Odia és King erőltetése). Ma a Nagy Geri-Vernes cserékkel sikerült leamortizálnia a meccs végére az amúgy is halovány középső szekciót, így kvázi általános vélemény volt a korzón hogy mai meccselése pontjainkba fáj. Hidi ma is okés volt, mostanában beállt egy keveset villantó, igaz keveset is hibázó, amolyan Mufi 2.0 szabadprogramra, ami nem rossz, de a képességei alapján még mindig azt mondom, hogy több van benne, remek lövései, amikre képes, nem tudom miért csak Miro-reloaded eszetlen durrogtatásokban manifesztálódnak… Vécsei bal oldalon, no comment… egyszerűen nem értem, miért nem látja be a talján, hogy nem ez a helye. Amikor véletlen középre kerül, akkor ma is gólpasszal felérő zsugát adott Délczegnek, a második félidőben pedig Gege keveredett ki balra és szolgálta ki a középen érkező Bálintot, az eredmény egy remek gól. Erre Rossi visszaküldi balra. Jó reggelt… Gege sajnos ma is sokszor eltűnt a mezőnyben, viszont megint adott gólpasszt, és néhány borzalmas szöglet és passzkísérlet mellett ismét voltak értékelhető zsugái. Nem őt hoztam volna le, annyira nem is tűnt fáradtnak, mint szokott volt…no mindegy. A Király kezdőcsapat-tagságán (már reflexből) húztam a szám, de a mélynövésű frizurabajnok ezúttal rámcáfolt: az Eger elleni második félidős fordulatszámával kezdett, több jó elfutása és mezőnybeli passza is volt, a második félidőben pedig, már bocsánat, de konstans szopatta Halmosit, akinél látszólag kezdett is elgurulni a gyógyszer, ezért is sajnáltam Ikenne sporttárs pont akkori lecserélését (bár kissé húzta a lábát, lehet ám, hogy megsérült). Szóval még az is elképzelhető, hogy a csöppnyi Uralkodó  tényleg királlyá avanzsál Kispesten? Ha így folytatja, talán… A második félidő végi cserék, azaz Nagy Geri és Vernes is ide szálltak, be, sajnos egyik sem váltotta meg a világot. Gergő dettó a 2010-es debütfélévét hozza: bátortalanka, bár több mozdulatában ott pislákol a biztató jövőkép, jó lenne, ha most nem csak tavasz végére melegedne majd be. Benne legalább egy Baráthbotis pályaívet látnék… Vernes Ricsi álmoskásan és szabálytalankodva kezdett, majd megrázta magát és több jó kapura törést is lehozott, ha kevésbé önző, akkor ma gólpasszkirály lehetett volna, így csak az uccsó 10 perc flúgosfutamos töketlenkedéséhez tette hozzá névjegyét. Pedig Ricsiben egy-egy nagy passz vagy gól mindig benne van.

 

Csatársor

Abass kevésszer került a szélre, ami pedig az igazi terepévé érett a Bohócligában az elmúlt években. Középen sajnos kevéssé hatékony, és ma is hiába küzdött becsülettel, pont az erősségét nem tudta kamatoztatni. Dél olyan volt mint idén általában, gyors, nagy küzdő, sajna kevés helyzettel, de mivel abból a kevésből 1-1-et általában bever (vagy ha nem, hát egy tizit), így lekapását korainak véltem (ha csak nem sérülés volt az ok). Váltótársa, Diaby tipikusan az az arc, aki úgy 30 perc alatt pörög fel üzemi hőmérsékletre, így a mai penzum pont nem volt elég neki, pedig a legkraftosabb csatárunk a keretben, már többször leírtuk, hogy Danilót is veri a szemünkben – több idő kéne neki, Rossi úr.  (Tudjuk, most sérülésből tért vissza, de az észrevételünk általános érvényű.)

 

Kispad

A középpályás húzogatások miatt már fentebb megfeddtem edzőnket, aki a sajtótájon a cseréket és a „csak” döntetlent is azzal indokolta: elfogytunk kissé a szezon végére, csak ifik ülnek a padon, „csak” Nagy Gerit és Vernest tudja beküldeni, nincs elég felnőtt a keretben (kicsit Supka pécsi sirámaira hajaz ez nálam: ha év elején belemegyek a sok félsérült légiós, sok fiatal jellegű keretbe, akkor miért a csodálkozás hogy a squad nagy részét juniorok teszik ki?). Mindegy, végül is érthető valahol az olasz indoka, még ha furcsa is. És végül is 5. helyen zártuk az őszt, lehetett volna ez sokkalta rosszabb is, meg kicsivel jobb, szóval végül is reális az eredmény, úgyhogy be is fejezem az okvetetlenkedést, és itt most legyen elég egy kérés: csak egy pár játékos kapcsán fejezzük be a nem odaillő poszton való jegelést, és én leszek az első aki kiengedi a lanolinos fürdőhabbal dúsított meleg kád vizet a következő meccseket követően a mesternek.

Fotók: Lovi, Babar (1909foto.hu).

Fiatalság, boldogság?

Szeretem a Haladás elleni meccseket, mert akkor mindig van valami, ahogy azt már többször is megírtam ide, ezért most beharangozóként csak annyit, hogy Kenő száműzve a keretből (tavaly sem játszott ellenünk az ugyanígy novemberi fagyoskodóson), mert Artner szerint viccet csinált Artnerból, és az rombolja a mára csak nyomokban megmaradt tekintélyét.

Nálunk Lovric visszatérhet az öt piros után, és felkészül a két négyes, Ignjatovic és Baráth, akik közül nem lennék meglepődve, ha legalább az egyikük ma besárgulna, hogy a jövő pénteki hazai Siófokot hagyja ki inkább, mint az idényzáró diósgyőri túrát. Kb. ennyi, plusz egy hír, hogy valamikor csendben leigazoltunk egy Bottone Donato nevű 1988-as születésű olasz csatárt, aki tegnap már játszott is a Vasas elleni fakóderbin. Érdekesség, hogy nemrég még a Juventus keretéhez tartozott, bár meccsre egyszer sem nevezték a Juveblog stábja szerint, és ha ők valamit állítanak, akkor az úgy szokott lenni. Előtte olasz C liga (harmadosztály), legutóbb pedig tavaly két meccs a francia másodban. Meglátjuk, de a tapasztalat és a Kispesten brutálisan megismert nagyszámok törvénye azt mondatja velünk, hogy nem lesz még egy Vaccaro sem.

Ennyit a Honvéd-Haladásról, majd lesz, ahogy lesz, mi jól fogunk szórakozni. Beszéljünk inkább valami teljesen másról, az akadémisták eljöveteléről. A hajtás után nevek, meccsek, életkorok, ésatöbbi.

Az elmúlt évek 20 legfiatalabb pályára lépő Honvédjából Rossi mester tizenegyet tudhat magáénak! Átlagban 24 évesek csak Győrben, a 0-0-ás meccsen voltunk, vagyis az már szinte tapasztalat nálunk, és az ott nagyon kellett.

Összevetésként kikerestem Dolcetti egykori csapatát, ami szintén a lista élén áll, hátha megtudunk belőle valamit. Miski, Benjamin, Mészáros (Pomper), Debreceni, Csobánki (Schindler), Takács Zoli, Baranyai, Koós (Schranz), Genito, Dobos, Hercegfalvi. Debit még az első félidőben kiszórták, amúgy pedig 2-1-re kaptunk ki egy elég jó Debrecen (Dzsudzsák, Sidibe, Bogdanovic, Sándor Tobe, stb) ellen. Érdemes megnézni Mészáros, Debreceni, Taki, Koós és Hercegfalvi abból a csapatból is saját nevelésű volt, Herceg kivételével fiatalok, Benji és Genito légiósok, hogy majd lesz belőlük valami, a többiek pedig vagy fiatal, vagy tapasztalt magyarok. Az a csapat kb. ötven százalékos teljesítménnyel a középmezőnyben végzett, és ha ránézünk az idei tabellára, mintha ugyanazt látnánk.

Egy jelenet a Dolcetti-érából, Csepelről.

Ráadásul idén nagyon, de nagyon hasonló összetételű a keretünk. Fiatal légiósok, saját nevelések és tapasztalt magyarok alkotják a keretünket, és hiszem, ha kapnak időt, akár egy elég jó dolog is kisülhet belőle. Nyilván nem Ikenne-King, vagy Odia fogja megváltani a kispesti futballvalóságot, de láttunk már arra elég példát, hogy egy-egy elsőre lesajnált igazolásból később komoly bevétele lett a klubnak.

Néhány évvel ezelőtt Supka vagy Pölöskei csapatai alulról verdesték a 29 éves átlagot, miközben az MTK tolta felfelé akadémistáit és a mindig iszonyat fiatal keretével képes volt bárhol végezni a tabellán, bajnokságot nyerni, de ugyanúgy kiesni is (azt most hagyjuk, hogy a lelátói legendák ez utóbbit hogyan tartják számon.) Mára beértük őket! Hiába nálunk pörög talán a legtöbb játékos egy évben, idősebbeket nem szívesen igazolunk, inkább a kockáztatás, hogy a csoportosan érkező afrikai, brazil és délszláv játékosok között lesz majd egy-két-több piacképes teljesítmény. Miközben jönnek folyamatosan a saját akadémistáink.

Ha nem számoltuk el, akkor már tizenhárman mutatkozhattak be közülük az NB I-ben. Az úttörő még Vólent Roli volt 2009 áprilisában, alig 16 és fél évesen egy Siófok elleni meccsen, hogy utána fokozatosan, évről-évre egyre többen. Rolinál azóta megtörhetett valami, mert négy év alatt mindössze 12 meccs, és a nagyjából 30 perces játékok valahogy kevésnek tűnnek, miközben szeptemberben múlt húsz éves, vagyis már egyáltalán ne nevezzük fiatal reménységnek, neki kész kellene lennie.

Vécseinek, Vernesnek, Baráthnak, és a sérülésből most visszatérni látszó Nagy Gerinek azonban bejönni látszik a dolog. Vécsei például 21 meccsével egyelőre a legtöbbet szerepeltetett akadémistánk, akiről talán már azt is ki lehet jelenteni, alapembere lett a csapatnak, ugyanis ezt a meccsszámot tavaly május óta hozta össze. Ők hárman Rossinál szinte folyamatosan megkapják a lehetőséget, és azt kell látni, élnek is vele, abszolút nem érezni, hogy a helyükre bárkit is szükség volna Kispestre hozni.

Czuczi (Szemerédi) – Baráth, Moga, Czár – Nagy Mihály Krisztián, Vécsei, Kapacina, Nagy Gergő – Vernes, Erdélyi (Bobál), Vólent – akár még egy kezdőt is össze tudnánk rakni a tizenhármakból, így talán jobban látható, hogy miért nem szállták meg még teljesen a felnőtt öltözőjét. Kemenes jelenleg jobb a két fiatal kapusnál, Ignjatovic, Lovric, vagy egy jó Novák és Vidovic még elkel a védelemben, Marshal vagy Gege a középpályán, Délczeg és Abass a támadósorban. Látni kell, hogy (néhány kivételtől eltekintve) csak ott játszatunk és oda igazolunk mást, ahol egyelőre még nincs készen egyetlen akadémista sem, mert közben az is látható, nyugodtan rájuk lehet bízni eleinte részfeladatokat, majd egyre komolyabb és komolyabb dolgokat, mígnem a végén úgy járunk, hogy a védelmünket ma már kevesen tudják elképzelni Baráth Boti nélkül.

A játékosok megoszlása az NB I-es és NB II-es keretet együtt nézve.

És most hagyjuk a klubvezetés azon heppjét, hogy halomra igazol mindenféléket, hogy sok a néger légiós, hogy sok dolgát bizony nem, vagy nehezen lehet megérteni, azt nem lehet nem észrevenni, hogy évről-évre egyre több kispesti nevelésű fiatal kerül fel és épülget be a csapatba. Úgy tűnik kezd beérni az Akadémia, hogy ráléptünk egy teljesen más útra. Én a részemről innentől kezdve nem is vagyok hajlandó foglalkozni az igazoláspolitikánkkal, jöjjön csak nyugodtan a bevezetőben is említett olasz csatár, tudom jól, hogy Rossi úgyis azt fogja játszatni, aki jobb (vagy Ikenne-King, de még róla is kiderülhet bármi), és az mostanra egyre többször lesz saját nevelésű. Újra egy szerethető Honvéd a jövőképünk, és ettől tudok boldog lenni!

Többen közülük a Honvéd utolsó bajnoki címe után születtek.

Egy átlagos kispesti akadémista 18 és fél évesen szokott bemutatkozni a felnőttben, de találunk olyan extrém példákat is, mint Bobál vagy Vólent, akik két évvel korábban, vagy Baráthot, Czuczit és Nagy Mihályt, akik megkésve, már valamivel 20 fölött. Ami viszont inkább érdekes, az a debütálások dátumai, és annak a viszonylag egyenletes megoszlása, hogy tényleg minden évben valakik, és általában az utolsó fordulók egyikében. Ha működni fog a megragadás is, akkor jó lesz nekünk, nagyon jó.

Megjegyzés: idén a kupában és a Ligakupában bemutatkozhatott továbbá Fejes János és Remes, miközben az NB II-es csapatban hétről-hétre 12-17 akadémista szerepel a nevezett keretben. Alakulunk.

Az adatok egy része a transfermarkt.de oldalról származik.
képek: honvedfc.hu, basildon.hu (bezárt)