Mastodon

Kecsói hagyományőrzés. Kecskemét-Kispest osztályozókönyv.

Ami bosszantó, az az, hogy egyszerűen minden évben ez történik. Kimehetünk a pályára óvatos Sisatréner-taktikával, Morales-örökség 4-5-1-gyel, vagy klasszik Supka 4-4-2-vel, a végeredmény ugyanaz: a Kecskemét egy barbár rivallás kíséretében átrohan rajtunk, mint az Apokalipszis 4 lovasa a vidéken Dürer festményén. És ez, ennyi év után valahogy kezd ***** unalmassá válni. Osztályzunk.

KEMENES: Szabi ezúttal nehéz döntés elé állít. Bravúrral nyitott a 3. percben, majd a második félidőben 2 óriási ziccert fogott. Ez eddig 7. Igen ám, de ott van a második kecsói gól, ahol cerberusunk a múlt heti Ranilovicsot idézte, öklözés címén kivitelezett voluntarista Kecskemét-helyzet-kilalakító munkásságával. Ráadásul azért a Gyurcsó gól felelőssége is kérdéses volt, bár a szitutól messze voltam, mégis a rövidre nyelte be. Ez így 5. No most (5+7)/2=6, de mivel sajnos a második félidő eleji hiba sokba került, így ez ma csak 5.

LOVRICS: A hazai közönség fele által megtapsolt, fele által permanensen gyalázott hátvéd tegnap is küzdött ezerrel de volt már jobb meccse is, be-becsúsztak ugyanis ezúttal bosszantóbb hibák mindkét játékrészben. Valahogy olyan volt top-önmagához képest mint a 2000 után készült Eötvös Csöpi filmek a ’80-as évekbeli klasszikusokhoz mérten. 5.
BJELKANOVICS:
A Debrő helyére beugró délszláv Ibra-hasonmás a meccsen igen bizonytalan volt, 2 biztonsági megoldása és egy második félidős nagy becsúszása mellett többször került légüres térbe, vagy emberéről szakadt le, mint egyszeri Csank-bajusz a jugók elleni ’97-es pótselejtezőn. Fordulékonysága Vámosi Csaba-díjas. Összességében nem ügyetlen figura, de még bele kell jönnie. Remélem azért Debrő hamar visszatér! 4.5.
BOTIS:
Jó első félidőt hozott, Atlaszként tartotta vállával hátul az omladozó sufni tetejét. A kecsói rohamokkal aztán ő sem tudott mit tenni, de tegnap este is védelmünk oszlopa volt. 6.
NOVÁK:
Az első félidőben jóval többször hibázott, mint azt megszoktuk tőle. A második 45 percre feljavult, több szép előretöréssel, aztán elfáradt. Összességében azért ez nem rajta ment el. 5.5.

TCHAMI: A kameruni fekete villámot megzavarhatta a Fradi elleni lecserélés: gyenge és pontatlan volt ezúttal is… 4. Cseréje, Hidi Patrik igen jól kezdett, agressszívan lerázva-lefutva a kecsói ellen-középpályásokat, sőt, eleinte osztogatásai is működtek. A meccs végére aztán elfáradt, de fejlődése nekem azért szembeötlő. 5.
AKASSOU:
Szokásos “Akassou 2.0” fedőnevű szűrőjáték, előrefele továbbra is hajmeresztő megoldásokkal, ám középütt remek szerelésekkel, hátul pedig abszolút szükséges alapjátékkal. A “kis extra” ma hiányzott, de nem ő a vereség oka. 5.5.
NÉMETH NORBERT:
Az első félidőben 1-2 jobb passza mellett ezúttal a haloványabb, idegenbeli játékát hozta. Én már szünetben cseréltem volna őt. A sors fintora, hogy mire a 60. perc tájékára bepörgött, Supka pont akkorra már elküldetett a cseh karmesterért. 5. Cseréje, Zelenka remekül szállt be, 4 perc akklimatizálódás után elkezdte szórni “azokat a labdákat”, először 1-2 kisebb kaliberűt, majd Abassnak a meccslabdát. Csak hát a szenegáli arcnak kár ilyet tenni. A meccs végére a kecsói rohamok közepette sajna nem maradt tere szervezni. A Vidi ellen több időt neki!!! 5.
ABASS: Pontatlanabb és lassabb volt a szokásosnál, igaz küzdőszellemére nem lehetett panasz. A második félidei helyzete kapcsán viszont amellett, hogy  egy 2 éves, permanens Sas-kabaré nézésre ítélném, azonnal be kellene iratni vagy Kovács Kálmánhoz, vagy Gregor Józsihoz, vagy Bodonyi Bélához, vagy Esterházyhoz egy kurzusra, ahol belé vernék a derék Diengbe, hogy mégis mi a veretes dekket kell tenni, ha a 16-oson belül csak a kapussal állsz szemben! 4.5. Cseréje, Szekulics balszelest játszott volna, de labdába alig ért… ().

DÉLCZEG: Geri tegnap tompán kezdett, aztán felszívta magát, sokszor a saját 16-osunkig jőve hátra védekezni… nem lehet rá haragudni. Sajna a második félidei átszervezés eredményezte kényszerposztja, a jobbszeles futó enyhén szólva testidegen volt számára, így onnan sok jót nem láthattunk tőle. Küzdeni tudását viszont ezúttal sem érhette szó…5.
DANILO: Jó első félidő, sok labdatartás, ezúttal jobb ütemű passzok. Magabiztos tizi-értékesítés. Majd a második félidő közepétől megfáradás. Azt kell mondjam, egyre inkább belátom: igencsak hasznos tagja a csapatunknak! 6.

Fotó: Babar (1909foto.hu).

Az első lenne sorozatban az ötödik – Kecskemét-Honvéd beharangozó

Ha van dolog, ami igazán bánthassa egy honvédos szemét, csőrét, Dubecz Janin nevelkedett lelkét, az a Kecskemét. Nem elég, hogy lilák, és így ab ovo ellenséggé képesek nemesülni a nemes ellenfél szerepéből, de még mindezek tetejébe nyeretlenek is vagyunk ellenük az NB1-ben. Az pedig, hogy edzőjük nyíltan bevallja fradizmusát, miközben az ország egyik legszerethetőbb fociját húzatja két barack között, szóval az már csak halmazati, mint az egykor konténerszám vett négerjeink közül Marito. Vagy Patricio, esetleg Miro. (Utóbbi egyébként máig aktív Dél-Afrikában, és van egy Whiskey nevű csapattársa is.)

A lényeg, hogy Estván királyunk nevenapját Kecskeméten üljük, mi pedig beharangozunk, ahogy azt illendő. Gusztus dolga. Augusztus.

A felvezetőben már kicsit statisztikáztunk, most gyorsan számokba foglaljuk, hogy hamar túlessünk a nehezén. Eddig hatszor találkoztunk egymással bajnoki mérkőzés keretei között, ezeken kétszer értünk el döntetlent, négyszer kikaptunk, adtunk hét, és kaptunk tizenkét gólt, miközben elfogyasztottunk három ligaszponzort, két MLSZ-elnököt, négy edzőt, negyven forintot drágult a svájci frank, átadtak egy hidat a Dunán, és véget ért az űrkorszak űrrepülőgépes fejezete. Nagyjából ennyi fért bele három évbe.

Igen, mindössze három évbe, hiszen a Kecsó csak ennyi ideje szívja azt a magaslati levegőt, ami számunkra 1919 után csak 2003-ban lett annyira dohos, hogy egy évre alámerültünk kiszellőztetni a fejünket. A kettő közötti nyolc évtizedben legalább osztálykülönbség volt a két csapat között, még ha azt a létező szocializmus zsigerből tagadta is. Az osztályok nélküli társadalom építésével remekül összeegyeztethető volt a dobogóra hajtó Honvéd, és a sok kis kecskeméti klub, akik közül kettő ha néhanapján egyesült, akkor az feljutott a második vonalba.

Külön érdekesség, hogy a két csapat közös történelmének lapjai annyira üresek, hogy különösebb fejfájás nélkül visszahelyezhetők a nyomtatóba, újrahasznosítás céljából. Bár ezt a lila ködben úszó klubsovén kollegák biztosan jobban tudják, nekem  most csak Debreceni (kölcsönben, a feljutásuk évében) oda-, és Lovric ideigazolása jut eszembe közvetlen játékosmozgásilag. Mindkét helyen megfordulókból sem hosszú a péntekre erősen leszedált állapotba került agyam aktív tára, hirtelen Schindler, az isteni Váczi Zoli és Yannick Janika ugrik be, valamint a Mágus, akit nálunk Kuusela váltott és lett bajnok, míg Kecskeméten valaki egész más, és ott meg nem.

Minden statisztikáktól és múltbéli összefüggésektől függetlenül, egy (számunkra) igen erős csapathoz látogatunk, amely nem mellékesen épp folytatólagosan elorozza egyik mostanság megszokott hitbizományunkat. Idén ők a Magyar Kupa címvédői. A játékuk egyszerű, a lutri néven elhíresült, egyébként legális szerencsejáték mágnestáblára megálmodott verzióját erőltetik. Vagyis megyünk előre, és ha minden összejön, akkor legalább eggyel több gólt rúgunk, mint az ellenfelünk. Szimpatikus megoldás, ráadásul megfelel a közönségszórakoztatás legtöbb peremfeltételének.

Ami az összeállításokat illeti, szeretnénk elővenni posztírói kelléktárunk egyik régen használt darabját, azt, amikor nem kell foglalkoznunk az ellenféllel, mert nemhogy van saját játékunk, az még eredményes is. Elég annyit tudni, hogy Tököli Egerszegre távozott a héten, a kapuban Ribánszki, a maradék többsége pedig vagy néger, vagy ics-re végződő neve van. (A halmazok között egészen addig nincs átfedés, amíg fel nem fedeznek egy valóban délszláv törzset valahol Közép-Afrikában.)

Nálunk alakulni látszik valami. Tavasszal a kényszer szülte, hogy 13-14 játékosból variálhatott Supka mester (2007 óta talán először írom le ezt a jelzős szerkezetet elmosolyodás nélkül), mára azonban minden posztra többen vannak, és aki játszik, az valóban azért játszik, mert ő a jobb. Legutóbb a Ferencváros ellen nem volt szemérmes a Mester, és már az első félidőben lekapta a pályáról a gyengén teljesítő Tchamit, és helyére beküldte a tavaly ilyenkor kb. egyetlen biztos kezdőnek hitt Hajdú Norbit. Rég volt ilyen, és ez jó, nagyon jó.

Lassan, de biztos léptekkel (és győzelmek sorozatával) eljutunk oda, hogy már pénteken be lehet mondani a szombati kezdőt, és még a legfelszínesebb rossonero is legalább kilenc találatot rögzíthet szelvényén. Mondjuk valami hasonlót: Kemenes – Lovric, Debreceni, Botis, Novák – Akassou – Abass, Németh, Hajdú/Tchami – Danilo, Délczeg. Ha egyszer valamikor mégis beütne egy döntetlen, vagy valami még rosszabb, akkor ne feledjük, olyan nevek vannak a padunkon, mint egy ösztönös zseni (Zelenka), egy újabb balláb (Ivancsics), két vállalható szűrő (Horváth Adrián, Hidi), egy remek cserekapus (Sánta), és néhány szép jövő előtt álló akadémista (Czár, Nagy Gergő, Vólent, Kapacina, Nagy Armand), hogy a nyáron érkezett légiósokról már ne is beszéljünk (Kostolani, Bjelkanovic).

Jogosan merülhet fel a kérdés: akkor mi most egy jó középcsapat vagyunk, vagy esetleg annál valamivel több? Sajnos még nem tudjuk, ezért is jön jókor a kecskeméti túra. Eddig egyszer játszottunk igazán jól, úgy, hogy közben nem vezettünk legalább három góllal, épp a Győr ellen, aminek – mint tudjuk – vereség lett a vége. A másik négy ellenfél vagy valóban gyenge volt, vagy hamar összeroppantottuk a védelmét és csapatszellemét egy-két apró dugóval, hogy utána kinyíljanak, jöjjenek előre, és mi, a villámgyors szélsők és csatárok csapata kényünk-kedvünk szerint szórjuk meg őket. Kivéve a Fradi, de azt meg kiszenvedtük, teljesen megérdemelten. Tehát most a Kecsó, és jövő héten a Videoton ellen sok mindenre fény fog derülni, köztük talán a számunkra legfontosabb kérdésre is: akkor mi most egy jó középcsapat vagyunk, vagy esetleg annál valamivel több?

(képek: 1909foto.hu, lovi, babar)

Képek és kérdések – vitaindító a válogatottról

Már szombat este általános meglepetést kelthetett drukkereink körében, hogy számos partifotókat megosztó weblap és előkelő fővárosi bokszklub brazil és szomáliai-norvég reklámarca mellett válogatottunk kapitánya is megjelent a Fradi elleni hiperszupcsirangadón Bozsik VIP-páholyában. Sanyi bá’ – a szerethető csapatért felelős szakállamtitkár – győzelmünktől kissé megrészegülve azt találta lenyilatkozni, hogy több kispesti fodbalista játéka is elnyerte tetszését, amelyből természetesen mi azonnal arra következtetünk, hogy a várható őszi Eb-selejtezős kudarcok után már piros-fekete üdvöskékre épülhet a nemzet csapata. Mi több, elképzelhető, hogy a Vidi-saga lecsengése okán már most mi vagyunk deresedő szövkap által leginkább kultivált bezzegklub, titkos forrásból ugyanis olyan képekhez jutottunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy három játékosunk már korábban is kapcsolatba került a válogatottal. Bizonyító erejű fotók a tovább után.

Debreceni csúszik-mászik.

Novák osztogat. Délczeg lendít.

~o~

Nem tudunk sok mindent hozzáfűzni ezekhez a sokkoló felvételekhez, ezért – komolyra fordítva a szót – vitát indítunk. Van-e bárkinek is esélye a mai Honvédból a válogatott keret közelébe kerülni? Ha igen, ki(k)nek? Ha nem, min kéne változtatni a cél érdekében? A csapaton? A klubon? Az egész magyar bajnokságon? Aktuális ez egyáltalán? Lehetséges, hogy az akadémia az utolsó mentsvár? Várjuk kommentjeiteket!

(Képek: Lovi – 1909foto.hu)

Rekedt edző, rekedt riporter… – Supka Attilával beszélgettünk

A Fradi legyőzését követően mind Supka mester mind jómagam eséllyel pályázhattunk volna egy énekest kereső norvég black metal banda castingján, sok hangunk ugyanis nem maradt a feszült 90 perc után. Annyi azonban mégis, hogy a legfontosabb kérdéseken végiggyalogoljunk, mint Pisont Pista anno félpályáról a Vidi egész védelmén 1992 tavaszának idényzáróján…

Ezzel az intivel zárjuk a Fradi elleni meccs utózöngéit és mostantól arccal a minden fütyülős barackpálinkák székhelye, a Hírös Város elleni rangadó felé…!

fotó: honvedfc.hu

Moderálási elveink

A blog célja: Szurkolói vélemény megfogalmazása az oldal szerkesztőinek saját, valamit a beküldött, és az oldal szerkesztői által láttamozott, elfogadott bejegyzéseken keresztül.

A blog tematikája: A Bp. Honvéd Futball Club hagyományainak tisztelete, mérkőzésbeharangozók, -összefoglalók, kritikák, szurkolói élmények, valamint esetlegesen a magyar labdarúgással kapcsolatos általános írások megjelenítése az online térben.

A blog kommentelési alapelvei: A blogon a kommentelés szabad, nincs regisztrációhoz kötve. A blog, a Népsport rendszerének szolgáltatásán túl, alternatív kommentelési lehetősége(ek)t is biztosít, fenntartva a jogot, hogy a két vagy több rendszerre eltérő alapelveket fogalmazzon meg. [frissítés: 2013 tavaszával fokozatosan kivezetésre került a Népsport saját rendszere, helyét átvette a Disqus által üzemeltetett kommentmotor, amelyet innentől belső rendszerként kezelünk.]

  1. Az alapértelmezett (belső) rendszer felhasználói választása esetén a blog szerkesztői fenntartják maguknak a jogot arra, hogy mindazon hozzászólásokat (kommenteket), amelyet a blog olvasóira, alapelveire nézve sértőnek, nem kívánatosnak tartanak, úgy azokat minden értesítés nélkül teljesen, vagy részben töröljék. Ide tartoznak a rasszista hangvételű megnyilvánulások; a Bp. Honvédot, vagy egyéb futballcsapatokat, illetve szurkolóit, alkalmazottait, játékosait a közbeszédben elfogadhatatlan hangnemben szidalmazó megnyilvánulások; a blog szerkesztőit, olvasóit, vagy bármilyen beazonosítható személyt szidalmazó megnyilvánulások; valamint a blog szerkesztői által a jóízlésbe ütköző, és az általános emberi normák megsértésébe tartozó megnyilvánulások. A blog szerkesztői fenntartják maguknak a jogot, hogy saját hatáskörükben döntsenek az imént felsoroltak megvalósulását illetően.
  2. A külső, a Facebook által üzemeltetett hozzászólási lehetőség használata esetén a felhasználó (olvasó) saját személyével nyilatkozik, itt jelenleg nem tartjuk szükségesnek, hogy bármiféle előzetes, esetleg utólagos moderációval éljünk. A saját személlyel való megjelenés visszatartó erejét erősebbnek és fontosabbnak tartjuk, mint a szerkesztők itt meghatározott elveit a hozzászólásokra nézve. [frissítés: A Facebook által üzemeltetett kommentelési lehetőség 2013 tavaszán, a Disqus bevezetésével párhuzamosan megszűnt.]
  3. A blog hozzászólói közül a kéretlen üzenetek (spamek) küldőin kívül senkit nem áll szándékunkban hosszabb, vagy rövidebb időre általánosan kitiltani, a nem kívánatos hozzászólások törlése minden esetben egyedi elbírálás alá esik.
A blog moderálási elvei egyoldalú megváltoztatásának jogát a blog szerkesztői fenntartják maguknak.

A Csak! blog szerkesztői.

Moderálási elveink

A blog célja: Szurkolói vélemény megfogalmazása az oldal szerkesztőinek saját, valamit a beküldött, és az oldal szerkesztői által láttamozott, elfogadott bejegyzéseken keresztül.

A blog tematikája: A Bp. Honvéd Futball Club hagyományainak tisztelete, mérkőzésbeharangozók, -összefoglalók, kritikák, szurkolói élmények, valamint esetlegesen a magyar labdarúgással kapcsolatos általános írások megjelenítése az online térben.

A blog kommentelési alapelvei: A blogon a kommentelés szabad, nincs regisztrációhoz kötve. A blog, a Népsport rendszerének szolgáltatásán túl, alternatív kommentelési lehetősége(ek)t is biztosít, fenntartva a jogot, hogy a két vagy több rendszerre eltérő alapelveket fogalmazzon meg. [frissítés: 2013 tavaszával fokozatosan kivezetésre került a Népsport saját rendszere, helyét átvette a Disqus által üzemeltetett kommentmotor, amelyet innentől belső rendszerként kezelünk.]

  1. Az alapértelmezett (belső) rendszer felhasználói választása esetén a blog szerkesztői fenntartják maguknak a jogot arra, hogy mindazon hozzászólásokat (kommenteket), amelyet a blog olvasóira, alapelveire nézve sértőnek, nem kívánatosnak tartanak, úgy azokat minden értesítés nélkül teljesen, vagy részben töröljék. Ide tartoznak a rasszista hangvételű megnyilvánulások; a Bp. Honvédot, vagy egyéb futballcsapatokat, illetve szurkolóit, alkalmazottait, játékosait a közbeszédben elfogadhatatlan hangnemben szidalmazó megnyilvánulások; a blog szerkesztőit, olvasóit, vagy bármilyen beazonosítható személyt szidalmazó megnyilvánulások; valamint a blog szerkesztői által a jóízlésbe ütköző, és az általános emberi normák megsértésébe tartozó megnyilvánulások. A blog szerkesztői fenntartják maguknak a jogot, hogy saját hatáskörükben döntsenek az imént felsoroltak megvalósulását illetően.
  2. A külső, a Facebook által üzemeltetett hozzászólási lehetőség használata esetén a felhasználó (olvasó) saját személyével nyilatkozik, itt jelenleg nem tartjuk szükségesnek, hogy bármiféle előzetes, esetleg utólagos moderációval éljünk. A saját személlyel való megjelenés visszatartó erejét erősebbnek és fontosabbnak tartjuk, mint a szerkesztők itt meghatározott elveit a hozzászólásokra nézve. [frissítés: A Facebook által üzemeltetett kommentelési lehetőség 2013 tavaszán, a Disqus bevezetésével párhuzamosan megszűnt.]
  3. A blog hozzászólói közül a kéretlen üzenetek (spamek) küldőin kívül senkit nem áll szándékunkban hosszabb, vagy rövidebb időre általánosan kitiltani, a nem kívánatos hozzászólások törlése minden esetben egyedi elbírálás alá esik.
A blog moderálási elvei egyoldalú megváltoztatásának jogát a blog szerkesztői fenntartják maguknak.

A Csak! blog szerkesztői.

Szombati hősök: Kemenes Szabolcs

“Csak a Kispest!” Ennyit, és nem többet nyilatkozott Kemenes Szabi Maros Józsinak a partvonal mellett röviddel a lefújás után. Kész, most örökre szívünkbe zártuk, pedig már a tavalyi zárófordulóban is ő volt az első, aki Siófokon kijött a szurkolókhoz megköszönni az egész éves buzdítást.

Egy játékos, aki tudja, mit jelent a Honvédban játszani. És ez így jó. Nagyon jó.

fotó: honvedfc.hu

“Ez jó mulatság, férfimunka volt…!” – Kispest-FTC beszámoló

A heti beharangozóinkat, a szurkolói fórumon vagy a facebook-on tapasztalható óriási pörgést, illetve anblokk az előjeleket tekintve annyira Kispest-sikert ígért a tegnapi meccs, hogy pont emiatt volt óvatosabb az ember. Nem arról híres a mi Kispestünk hogy az ilyen kiélezett meccseket húzza be ezerszámra – most mégis ez történt. Végig fegyelmezett és elszánt játékkal ment előre a 11+3 vörös-fekete mezes játékos, mintapéldáját adva annak, hogy milyen Honvédot szeretne látni a Bozsikba kilátogató drukker. Végül azoknak lett igaza akik a “csak nyerjünk egy csoffadt góllal” frázist ismételgették, és jól van ez így. Díszvacsorára gyűltünk össze, ahol végül ha nem is flambírozva, pecsenyelében, de natúr kisütve tálalták fel a zöld sast, amit mi be is kebeleztünk.

Rég vártam, vártunk ennyire Honvédmeccset, főleg Fradi-elleni viszonylatban. A hype már a 2009-es, Győr elleni kupadöntővisszavágót, vagy a 2007-es MK-finálénk felvezetését idézte szurkolói körökben. Magam sem tudtam szombaton már nagyon mit kezdeni magammal: reggeltől próbáltam itthon a hazahozott melóval haladni -nem ment. Takarítani – nem nagyon ment. Olvasni – nem ment. Mindig visszatért a fejembe a Bozsik, a kezdőcsapat, a teli Kanyar, a végre talán megtelő korzó, a bezengő tribün, a megposszanó Prukner, az ámokfutó Csizmadia mellett expresszként elhúzó Tchami vagy Abass képe. Aztán csak elment az idő, és eljött a 6 óra, Faterért beugrani, majd irány a Bozsik.

Már a sorompó felé közeledve harapni lehetett a focihangulatot. Szurkolói kórusok, tippelgetések, Fradi-húzó rigmusok szálltak a levegőben. VÉGRE. Miért csak ritkán van ilyen…? De ezen se sokáig gondolkozhattam, irány a Bozsik belseje, körülöttem hömpölygő sorban a drukkerek, itt egy Gösseres mez, ott egy Wilkinson-os, itt egy ’96-os Joma, ott egy klasszik NB1B-s… augusztusi majális.

…aztán kezdő sípszóra várunk a pálya szélén a fotós srácokkal. Mindenki a saját habitusában. Babar majdnem parásabb, mint én, de ezt már megszoktuk. Féltjük a csapatot az esélyesség terhétől. Lovi nem szarral gurigázik. Három gólos sikert vár. A nyaralást a meccs miatt megszakító Hantát csak egy pillanatra látom meg a korlátnál, kissé gonderhelt – pedig ő általában az optimista vonalat viszi. Mi lesz itt?

Nehezen indul. A Fradi jó kezd, mi görcsösek vagyunk. Németh Norbi, Délczeg nem az igazi. Tchami passzai rendre rossz helyre, rossz ütembe érkeznek. Most hátul van a súlypontunk, de végre Botis mellé Debrő is felnő a hibaszázalék alacsonyságát tekintve. Alexisz és Ivan dettó. Nagyot játszunk hátul. Mégis a fő dícséret Kemenes Szabinak jár: az első 20 percben 2 hatalmas védéssel nyugtat kedélyt.

A félidő második felére magunkra találni látszunk. Lovrics ziccert ront majd vagy Abass vagy Akassou tüzel, ám Ranilovics a helyén. Supka variál, Tchami le, Hajdú be, utóbbi pörög mint a mérgezett egér, talán túlontúl is. Harapni lehet a feszültséget. Jókor jön a szünet.

A második félidő már egyértelmű: aki gólt lő, nyer. Nagy a harc a középpályán, kevesebb a helyzet. Aztán Abass, majd Németh Norbi jelzi, nekünk nem elég az egy pont. Ekkorra, az első féllidő első 20 percének Fradi fölényének vége óta már majd’ egy órája jobbak vagyunk, csak idegesek. Nem jó ez a Fradi, ez a bosszantó, nem jók de találhatnak egy gólt. S akkor oda az egész munka… 

…nem találnak! Nem úgy, mint mi! Szabadrúgás, jó Budó/Plókai távról. Ne Hajdú lője, mormolom magamban, hanem Novák, neki van tűzereje. Norbi fut neki mégis, de legurítja…Alexisz lő…Ranilovics hozza amit hoznia kell, bután középre öklöz, s az egész meccsen tompa Németh Norbi ott van mert ott kell legyen, és beküzdi…ilyen kiszenvedett gólt Kovács Kálmitól láttam Izland ellen 1992 júniusában. ÓRIÁSI. Itt már én sem bírok magammal és ugrálok a reklámtáblák mellett… innen nem lehet baj…

…nem is lesz…hiába nyom a Fradi, a jobb csapatnak kell győznie mert néha a futballban is van igazság. Még egy Pölő helyzettel azért borzolja idegeinket a SORS,  de Kemenes Szabi hihetetlen formában belekap a gólba tartó zsugába, majd még arra is van energiája hogy izzítsa az amúgy csodálatos közönséget. Fiesztahangulat, végre hármas sípszó, óriási hangulat. Időtlen idők óta először a csapat kimegy pacsizni, körbe-körbe a stadionban, még Supka is, a játékoskijáró mellett. Mi van itt, álmodom?

Évek óta először abszolút megérdemelten, nem defenzíven, nem szétszínészkedve a meccset levertük a Fradit, de úgy, hogy a győztes személye a meccs nagy részében nem lehetett kérdés. Nyernünk kellett és nyertünk, mert jobbak voltunk. Tényleg nincs más hátra, mint az adekvát Vörösmarty idézettel zárni: “ez jó mulatság, férfimunka volt” srácok. Szurkolók, játékosok, szakvezetés. Korábban azt írtam, sorsfordító meccs lehet ez a szezonunkra nézve. Behúztuk. Ám nehogy most üljünk le, álljunk le. Nehéz meccsek sora jön, de éljünk azzal amink van: nem mi vagyunk a leggazdagabb csapat. Nem a leghosszabb a kispadunk. Egy posztra nincs 3 válogatottunk. De amink van abból igen jól gazdálkodunk, és az elcsépelt  jelző, amit próbálnak ráaggatni időről időre hol a válogatottra, hol a Fradira, hol erre hol arra, az, csöndben megjegyzem, nálunk a legigazabb: szerethető most a csapatunk. Legyen így még hónapokig!

Fotók: Babar, Lovi. 1909foto.hu