Mastodon

Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel

Bp. Honvéd – Diósgyőr 1-0

Mindenki arról beszélt, hogy meccsek óta képtelenek vagyunk gólt lőni, miközben a helyzeteink megvannak. Igazából rosszul sem játszunk, mármint abban az értelmében, hogy nézni ugyan valóban nem szép általában, de a modern fociban azért a nyomásgyakorlás, a helyzetkialakítás, és hasonlók számítanak, abban pedig általában jobbak vagyunk az ellenfeleinknél.

Egy dolog nem ment eddig: fordítani. Kétszer is az első negyedóra környékén kaptunk gólt, majd jött a meddő egykapuzás, és a végén a megállapítás, hogy jók votlunk a Fradi ellen, és úgy; rosszak voltunk a Felcsút ellen, és úgy nem sikerült nyernünk, pedig, és innen egy bla-bla-bla. Tudom, mert én is pont ezt mondtam.

„Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel” bővebben

A posztból mellékesen kiderül, hogy mi a különbség az eszencia és az esszencia között

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária körút, 14:45

Annak ellenére, hogy mennyire semmitmondó tud lenni amúgy a maga módján egy Diósgyőr, én valahogy mégis szeretek ellenük játszani. Egyrészt, mert van natív szurkoló ismerősöm, akivel kicsit olyan beszélgetni a meccsek előtti héten, mint mondjuk megboldogult focibékeidőkben áltisisként, hogy nem, az én csapatom jobb, de nem, az enyém. A színvonal némileg változott – mármint a párbeszédünkben -, a tartalom azonban nem.

A focika, az enbéegy beszippantott bennünket, és minden pont úgy jó, ahogy van. Mi a tabella elején; a Dió pedig a végén agonizál. Méghogy nincs a világnak rendje?

„A posztból mellékesen kiderül, hogy mi a különbség az eszencia és az esszencia között” bővebben

Napikispest 2018.10.02.

Két twit.

Egy // mikor volt utoljára négy kerettag Kispestről a válogatottban?

Kettő // Csányi Sándor a sarkára állott