Mastodon

Innen szeretnék felállva tapsikolni annak a kedves vidista ismerősömnek, aki keresztes hadjáratot indított ellenem a Facebookon

(Itt válaszolnák neki, ha már a másik felületen nem tudok. Gondolom úgyis olvassa.)

Az még rendben, hogy a Facebook rostáján fennakad a „jugoszláv köcsögválogatott”, és a blog csatolt oldaláról egy figyelmeztetéssel együtt lekapják, tényleg, a franc se akarta annyira megsérteni szegény jugoszlávokat, hogy összemossam őket a Videotonnal.

Ahhoz azonban minden tiszteletem, hogy az egyébként nem publikus Facebook-falamat valaki, aki nyilván az ismerősöm, képes volt végigpörgetni, és bejelenteni egy ki tudja mikori, talán több hónapos/éves bejegyzést, amit nyilván egy Videoton – Honvéd után írtam ki, de hogy pontosan mikor, arra már a fene se emlékszik. Annyi biztos, hogy nem a most szombati meccset követően.

A feljelentés repült, lett belőle gyűlöletbeszéd (bár nem teljesen értem melyik részéből), engem meg kitiltottak átmenetileg a Facebookról. Utóbbit amúgy pont leszarom, gyakorlatilag amúgy sem használtam, viszont a Messengert kénytelen vagyok, mert az emberek egy jelentős része valamiért azon keresztül szeret kommunikálni.

Szóval, kedves névtelen feljelentő vidista barátom, köszönöm, hogy ilyen ügyesen kib*sztál velem államalapításunk ünnepén, ami nem mellesleg nevem napja is egyben.

Remélem most nagy a boldogság. Tudom, még szokatlan, mert nem lehetett benne nagyon részed, de figyu, ott lesz valaki egy valódi, létező klub szurkolója, ha megtanul győzni is. Addig azonban marad a házmestertempó.

Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást

Bp. Honvéd – Videoton 0-3

Danilo mellel átveszi, síp – kéz. A labda továbbkerül Gazdaghoz, érkezik a sárgás Vinicius, a többi mutatom:

25. perc, az állás 0-0, Juhász és Vinicius már húsz perce nem kapott lapot, Danilo nem kéz, nincs mit fújni, viszont ahogy Vinicius odamegy Gazdaghoz, az sípszó után is piros. Élből. Meg tizenegyes, mondjuk ahhoz viszont tényleg nem kellett volna fújni Danilonál, ami tényleg nem volt kéz. (Ilyenkor minek áll a maga hatalmas rutinjával a kapu mellett Solymosi Péter sokadik számú játékvezető?) Mutatom ezt is:

A kontránál Skvorc beragad, nincs les, a bepasszt ketten is benézik, Kovács gól, 0-1. Remek kezdés.

„Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást” bővebben