Az előző poszt valamiért kiakasztja a motort. Tegnap még jó volt, aztán nem nyúlt hozzá senki, és mára már nem jó. Ha leveszem, megy rendesen az oldal, ha visszateszem, akkor nem. Volt már ilyen jelenség két hete, és se akkor, se azóta nem értem miért. (Most kiteszem ezt a technikai posztot, hogy legalább az oldal elérhető legyen.)
Kemény etap következik
Ötszáz bizony dalolva megy.
A következő hat fordulóban a Békéscsaba kivételével az összes, közvetlenül előttünk álló csapattal találkozunk. Magyarán, most a legkönnyebb kell megszerezni a bentmaradáshoz feltétlenül szükséges pontokat, valamint önbizalmat gyűjteni a későbbi meccsekre, hogy azokon is pontot, pontokat szerezhessünk.
Ősszel ebből a hat meccsből hat pontot gyűjtöttünk. Vertük a Tatabányát és a Mezőkövesdet, a többitől pedig kikaptunk. Nem véletlenül állunk ott, ahol.
A hajtás után táblázat.
„Kemény etap következik” bővebbenNagyon furcsa kölcsönadások
Kölcsönadások.
A Honvéd bejelentette két játékos kölcsönadását.
Persze, örüljünk, hogy valaki elvitte őket, hiszen másoknál ennyit sem sikerült elérni. Örülünk. Például Rácznak, akit októberben igazoltak. Nagy dolog, hogy sikerült kölcsönadni, bár felmerül a kérdés: minek hozták egyáltalán ide?
„Nem kellenek sehova.” – hangzik az állandóan visszatérő mantra. Vajon miért nem? Mit csináltunk ezekkel a játékosokkal az elmúlt években, hogy sehova sem kellenek? Mennyit foglalkoztunk a felépítésükkel? Meddig pátyolgattuk némelyiket még akkor is, amikor láttuk, annyira fogyatékos, hogy egyedül egy fotocellás ajtón sem képes áthaladni.
„Nagyon furcsa kölcsönadások” bővebbenNagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki
Ha minden igaz, korábban nem kellett az NB II-ből végül kieső Pécsnek, és állítólag a Paks is megnézte, azonban ott sem kellett.
Amúgy magyar (apja az egykori remek röplabdázó, Kántor Sándor), itthon a Kaposvár U12-ig jutott.
„Nagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki” bővebbenVan élet a szemétdombon túl
A kilátás kitakarása maga a történelmi bűn.
Nagyon furcsa ez a hét eddig. Hétfő óta valahogy nincs idő és kapacitás keseregni a minden szar érzésén. Kikaptunk a Budafoktól, és mindenki tudja, amennyiben nem nyerünk Tatabányán, akkor nem csupán a bentmaradás lesz legalább négy pontra, hanem a szintén semmit sem érő utolsó előtti hely is könnyen hasonló távolságba kerülhet. Közben a 13. Ajka és a 14. Békéscsaba egymással játszik, és benne van, hogy az egyikük fényévnyi, vagyis hét pontnyi távolságba húz el tőlünk.
Ha nem nyerünk Tatabányán, akkor kurva nagy a baj. Pedig a sorsolásunk alapján most kéne megfogni a pontokat: Tatabánya, Kozármisleny, Ajka, Soroksár, Mezőkövesd, Csákvár, vagy a jelenlegi helyezéseik szerint: 15., 2., 13., 10., 11., 12., vagyis a Békéscsaba kivételével a teljes alsóházzal találkozunk a következő hat fordulóban. Ha ebből nincs 10, de inkább 12 pont, akkor milyen alapon reménykedünk jövőre is az NB II-ben?
„Van élet a szemétdombon túl” bővebben