Mastodon

Honvéd-retesz menni Diósgyőr

Nem, itt még nem a Vasgyárban áll a derék Mister - ez Como.
Nem, itt még nem a Vasgyárban áll a derék Mister – ez Como.

Hát, nem mondom, hogy a blog csúcskorszakát éli az optimizmusfaktor tekintetében. Mind a posztírók, mind az olvasók körében igaz a hegyiiván-díjas megállapítás: se kedv, se ihlet, se vanton. Pedig három forduló óta nem látott vendég Kispesten a vereség, VW délczegen nyilatkozza, hogy összeállóban a csapat, Cordella a héten végre egy értelmes igazolás-mézesmadzaggal ijeszt be (ugyanitt 2-3 percig él a remény, hogy a kis Torz megy a Haliba, de végül Illés lövi le a vadkacsát), és még a gösseres idők is visszatérnek halványan emlékeinkbe, ha a szombati vendégszerelésünkről szóló híreket olvassuk. Most akkor mi van? Mi vagyunk lehetetlen pesszimiskák, vagy jogos a kiakadás?

Én már nem tudom. „Honvéd-retesz menni Diósgyőr” bővebben

Kint voltunk a Csákvár elleni 7-3-as Ligakupán, de

inkább alapvetően egymással beszélgettünk. Bobál négy góljából legalább kettő szép volt, meg Ignja cselezése és gólpassza is Gazdagnak, csak épp nem erre figyeltünk.

Megjegyzem, egy január vági, sokmínuszos, szerda déli, Szolnok elleni edzőmeccsen többen vagyunk, mint ma voltunk. A csákvári ifistákkal együtt lehettünk úgy kétszázan.

Parádé.

ui.: Most mondd meg Bognárgyuri Pintérnek, hogy hogyan kell futballozni. Hetest azért nem szokunk kapni csak úgy.