Csak a Kispest! // mert célunk csak egy van

A nap nyilatkozata…

…nem másé, mint a téli szünetben Hemingway úr által a tavasz meglepetésének vizionált Henry Odiá-é. A nálunk csekély számú meccsen pályára lépő afrikai spíler, aki népszerűségében már-már Moreira-i magasságokat ostromolt, gondolván, ha már játékával nem is, legalább egy búcsúaranyköpéssel beírja magát a szurkolók kollektív emlékkönyvébe, így indokolván távozását.

„Fiatal vagyok, szeretném sokra vinni a futballpályán. Többet szeretnék játszani, ez a Honvédnál nem adatott meg nekem. Nem volt könnyű a Juventusban nevelkedett Davide Lanzafame mellett a csapatba kerülnöm, ő korábban az olasz korosztályos válogatottakban is futballozott. Láthatja mindenki, milyen nehéz volt versenyezni vele, így úgy döntöttem, eljövök„

No most, Lanza ugye tudjuk merre jár már, így a remek búcsúindok kapcsán innen küldünk Odiának egy arannyal futtatott bakelit Verebesmágus mellszobrot.

Cheers!

A rövid hír az nso oldalán figyel amúgy.

Olaszországból jöttem, híres mesterségem címere: apjafia

Mi jut eszünkbe arról, hogy olasz foci, ha túllépünk az olyan alapszintű képzettársításokon, mint a taljánok, catenaccio, azzurrik, bundák, világbajnoki címek, satöbbi? Például a rózsaszín mezek erős túlburjánzása, és a női névvel ellátott labdarúgók könyörtelen fashionmániája. Olyan nincs, hogy az Andrea férfinév, hosszúhajú, minden sprint után megigazítja, és ha Pirlo, akkor százszor is válogatott legyen. Hova tennénk mi egy Bozsik Hajnalkát, ha épp bevágja kézből azt a szabit a hathármon? Emanuele is csak a szerelem dalára szokott elindulni, kiváltképp ha maga Gergely Róbert hívja filmzenefordításnak.

A lényeg, a lényeg, hogy ismét beruháztunk néhány olasz csatárra, név szerint a veretes felmenővel rendelkező, és két évre aláíró Andrea Mancinire, valamint Emanuele Testardira, aki fél évre jön kölcsönbe egyenesen attól a Sampdoriától, amelyik Laczkó Zsoltra sem tart igényt.

Előbbivel annyi szerencsénk, hogy a Népsportnak van egy remek Manchester Cityvel foglalkozó blogja, és mgyuri néven egy igazán elkötelezett bloggere, hogy aztán tőle megkérdezhessük: mégis ki a fene ez a kisMancini? Merthogy a hírekből levágtuk, apuka vitte a Ködös Albionba (visszatérve a poszt első mondatához) is magával, épp egy olyan klubhoz, amelyiknek a napi dolgait elég jól dokumentálják a weben, tehát féktelen információéhségünk legalább részletekben kielégülésre lelhet.

És lelt is, idézem:

Nehezebb volt, mint vártam. A bátyja sem játszott szinte soha Manchesterben, csak néhány barátságos meccsen, de ő aztán egy igazi kutyaütő:

Elsőre nem lehet azt mondani, hogy nagy fogásnak örülhettek. Roberto Mancini kisebbik fia csak édesapjának köszönheti, hogy bármilyen szinten is említést tesznek róla, mint futballistáról.

Ha csak a tehetsége számítana az életben nem lett volna az Internazionale, vagy a Manchester City játékosa, de még a Budapest Honvédé sem. Ez az átigazolás is csak Marco Rossi és Roberto Mancini baráti viszonya miatt jöhetett létre. (Ez bennünk is felmerült, de nincs rá közvetlen bizonyítékunk. – v.h.)

A (már nem is olyan) kis Andrea apja milánói edzősködése idején az Inter primavera csapatának kispadját koptatta, majd mikor a fater Manchesterbe szerződött, Andrea is követte (persze a bátyjával együtt), ahol az U21-es keret tagja lett.

Itt sem sikerült semmi emlékezeteset nyújtania (pedig a City tarcsija nem éppen az erősségéről híres), ennek ellenére 2011 tavaszán kölcsönvette a harmadik ligás Oldham Athletic, és ott összesen 13 perc játéklehetőséget kapott.

A 2011/2012-es szezonban az olasz sokadik ligás Alma Juventus Fano-nak lett lepasszolva, de ott sem marasztalták.

A 2012/2013-as idény kezdetén az idősebbik Mancininak már kevésbé állt a zászló Manchesterben, ezért nem akarta azzal is sokkolni a vezetőséget, hogy nímand kisfiát újabb szerződéshez segítse, így Andrea Spanyolországban kötött ki, de a negyedik ligás Valladolid B-ben sem rúgott (szó szerint) labdába.

Eredeti posztja támadó középpályás, néha játszott csatárt, de tétmeccsen élő ember csak egyszer látta, hogy gólt szerez. A történelmi esemény 2011 februárjában esett meg egy Bolton elleni tartalékbajnoki során.

Hoppá. Ez van, ha tisztességgel lekáderezünk egy érkezőt. Kevésnek tűnnek az olvasottak egy 20 éves támadónál, akiről még a közösségi szerkesztésű transfermarkt is alig tud, és még képe sincs róla.

Ellenben ha úgy nézzük, hogy például Tandia pedigréje sem volt éppen a Beckenbauer-ház egy elfeledett mellékszála, amikor hozzánk érkezett, és láthatjuk, azóta jócskán bizonyított. Vagy tavasszal Martínez. Korábban jó ha az olasz harmadban be-becserélték, és nálunk is lassan lendült be, eleinte padozott, csere volt, majd a végén elkezdte szórni a gólokat. Szóval bármi lehet.

Ami viszont tutifiksz, az a lutri. Lanzában például csak annyi volt a kockázat, hogy az olaszok mikor mondanak olyat, ami itthon már eltiltást érhet, mert képességeivel és mentalitásával messze kimagaslott a magyar mezőnyből. Vele szemben viszont ott vannak az évek során érkezett délszláv vagy afrikai kontingensek. Sunnyboy, Ibrahime, Odia, Esad, Bjelkanovic, vagy az a srác, aki horvát, és védőnek hoztuk fél évre, mert kiesett valaki előle, de ő is csak egy meccsen kapott néhány percet a végén. Talán L-betűs neve volt, én pedig nem vagyok hajlandó venni a fáradtságot, hogy kikeressem.

Lutri. Kicsit ilyenek az igazolásaink. Azt viszont szemétség lenne tagadni, hogy Cordella érkezése óta a selejt/használható arány jelentősen feljavult a korábbiakhoz képest. A Cordella-bébik közül egyre többen bizonyítanak, mi pedig igazi keltetői lehetünk a máshol létszámfelettivé váló fiataloknak.

Ikenne-King (maxiKing) bejátszotta magát előbb a csapatba, majd a szívünkbe, és bár kisagyunk még mindig galád utóvédharcokat folytat ellene, az érdemeit kénytelenek vagyunk elismerni. Marshal Mufi – sajnos távozott időközben – a vállalhatatlanul szar kaposvári antréja után a csapat egyik meghatározó arca lett. Martínezről már szóltunk, és a se színe, se szaga Zivanovic Zsivány is elérte, hogy nélküle már nincs kezdőnk.

Andrea és Emanuele idehozatala is ebbe a vonalba illeszkedik. Előzetesen, hogy aztán majd meglássuk, melyiküket mennyi idő alatt szorítja ki egy Holender, egy stabil kezdővé és meccset végigjátszóvá előlépő Vernes, vagy egy Bobál, netán valaki teljesen más, akinek a nevét eddig csak az akadémiáról ismerjük.

A kisMancini ugyebár – ahogy mgyuri is írta – eredetileg támadó középpályás, vagyis Vécsei, Zsivány eredeti és Lőrinczy jövőbeli posztján játszana. 20 éves, korban nagyjából ott tart, ahol a sajátjaink, tehát nem triviális, hogy jobb lesz náluk, vagy egyáltalán kezdeni fog. Erre a posztra elhozni két évre – azt kell mondjam előzetes prekoncepcióval élve – teljesen felesleges volt.

Csatárba már érdekesebb a kérdés. Testardi ugyebár középcsatár, neki Diaby és Délczeg lesz első körben a riválisa, majd kicsit később Bobál Geri. Ide szintúgy felesleges plusz egy ember, azaz marad a szélsőcsatár posztja, amiből mi rendre kettőt alkalmazunk a pályán. A szerepek betöltésére eddig van egy Tchamink, augusztustól elméletileg egy visszatérő Abassunk, egy Holenderünk, és egy Vernesünk. Két helyre hárman-négyen várnak, ergo megtalálni véljük a helyét, ahová érkezett, és aminek a fényében figyelni fogjuk a felkészülési meccseken majd nyújtott teljesítményét.

Lutri, mondom, lutri, de azzal a gazdasági potenciállal és hagyományos igazoláspolitikával, ami nálunk dívik ez egyáltalán nem meglepő húzás.

És akkor egy kis Testardi.

A jó Emanueléről azonnal kiderül, hogy a Yuggin Management nevű ügynökség intézi az ügyeit, vagyis azok, akikhez Martínez is tartozik, valamint a télen velünk is összeboronált szlovén Alen Krcic. Az iroda legnagyobb nevei amúgy a Lazio keretéhez tartoznak, vagyis a kapcsolataik nem rosszak, és ahogy nézzük, elsődlegesen az olasz piacra termelnek, kivéve, ha egy-két oda eladhatatlan spílerüket lepattintják magyarba, vagy szlovénba.

Testardi is hasonló utat jár éppen be. Elméletileg a Sampdoria állományához tartozik, akik rendre kikölcsönzik valahova. Hozzánk közvetlenül az olasz harmadosztályú Südtiroltól érkezik, ahol tavasszal 11 meccsen 2 gólt lőtt, és átlagosan 50 percet volt a pályán.

Sokkal érdekesebb inkább az, hogy bár csak idén decemberben lesz 23, a transfermarkt szerint épp ugyanennyi felnőttmeccset gyűjtött be élete során. Egyszer ugyan megfordult az olasz U20-as válogatottban is, de az nem kunszt, mert hirtelen most nem jut eszembe olyan játékos, akit olaszból hoztunk és nem.

Ismét bemondom a már bevált mondatot: lutri, aztán meglátjuk.

Minden nagy európai menetelés egy sorsolással indul

Elméletileg ma húznak kalapokból, hogy legyen ellenfelünk a nyárra, akivel, vagy akikkel majd tétmeccset játszunk, és a végén valahol egy döntőt jövő májusban. Esetleg nem, de az csak valami fatális balszerencse következménye kell, hogy legyen majd.

A kora délután, vagy épp ebédidőben induló sorsolást megpróbáljuk folyamatosan követni.

10:28 A lehetséges ellenfeleink nyers névsora itt olvasható.

10:30 Tavaly úgy működött a sorsolás, hogy előbb létrehoztak kis csoportokat a két nagyból (kiemeltek, nem kiemeltek), majd azokon belül rendelték egymáshoz a csapatokat. Fontos tudni, hogy nem egy, hanem rögtön két kört húznak ki, tehát az első fordulós párharcokhoz azonnal hozzárendelnek egy harmadik csapatot is, ezzel definiálva le a második fordulót.

10:32 Hanta személyes preferenciái: ha utazási idő, akkor Celje, de az nehéz ellenfélnek ígérkezik; kicsit hosszabb utazás, verhető ellenfél, szép tájak, jó fagyik, akkor valamelyik San Marino-i csapat; ha pedig 12-14 óra aszalódás egy kocsiban, esetleg többnapos túra tengerparttal, akkor Montenegróból lenne fasza a Kotor.

10:36 Legújabb kedvenc blogunk Hemibával készült a mai nagy napra.

10:40 Minket ugyan nem érint közvetlenül, de azért ideírjuk, hogy az ETO a BATE Boriszov (fehérorosz), Dinamo Zagreb (horvát), Partizan (szerb), Slovan Bratislava (szlovák), Maccabi Tel-Aviv (izraeli) és a Dinamo Tbiliszi (grúz) egyikét kaphatja a BL első körében, vagyis nagyjából érvényesül a területi eloszlás. Remélem kazah, feröeri, izlandi, vagy hasonló a mi kalapunktól is távol kerül majd.

11:05 A BL-ből kizakkanókkal együtt 154 csapat indul neki, hogy jövőre Torinóban magyar házidöntőt rendezzenek végül. Számunkra már csak annyi a kérdés, hogy a Videoton, vagy a Debrecen lesz az ellenfelünk.

11:20 Egyelőre még nem lehet tudni, hogy melyik csatorna adja majd a meccseinket. A döntőt nyilván a közszolgálati, vagy nem.

11:23 Tavaly az derült ki, nem feltétlen hátrány, ha valamelyik csapat képviselői kint vannak uefában Nyonban, mert akkor gyorsabban jönnek a hírek, és még a délelőtt elkészülő kisebb csoportbeosztások névsorát is megtudhatjuk. Talán a Rosenborg, vagy valami hasonló kaliberű, szintén kiemelt klubnál találunk infót. Egyelőre még vadászunk.

11:30 Ha mázlink van, és ezúttal működik, akkor itt lehet majd élőben követni a sorsolást.

11:31 Közép-európai idő szerint 13:00-kor kezdik húzni az első, és 14:30-kor a második kört.

11:33 Ha továbbmennénk az első körből, akkor már nem leszünk kiemeltek és a 3,85-ös koefficiensünkkel olyan csapatokat is kaphatnánk, mint a Rubin Kazan (58,266), Standard Liege (45,88), Hapoel Tel-Avivi, Sparta Praha (29 sokasok), Lech Poznan, Trabzonspor, miközben a papíron leggyengébbek a románok valahol négy és fél környékén, nevük pedig Petrolul Ploiesti és Pandurii. (Bővebb adatok az nso-n.)

12:00 Egy érdekes írás a csakfoci.hu oldalán, hogy jövőre – ha idén nem csesszük el nagyon, akkor – könnyen lehet, csak egyetlen csapatunknak kell majd az első körtől selejteznie, és nem kettőnek, mint most.

12:20 A Győr már megvan: Sousa új csapatát, a Maccabi Tel-Avivot kapta.

12:22 Még van idő elmenni mosdóba, ebédelni, vagy bármit tenni bő fél órában. Egytől mi következünk.

12:36 Itt vannak a lehetséges ellenfeleink:

Gandzaszar (örmény)
La Fiorita (San Marinó-i)
Turnovo (macedón)
Cselik Niksics (montenegrói)
Torpedo Kutaiszi (grúz)
Laci (albán)

Hatból egy hanta listáján is ott volt, a San Marinó-i. Örményország, Grúzia szopás lenne, tavaly jártam Albániában, és tapasztalatból tudom, Laci a világ végén van (nem így írnám, ha mondanám). A Niksics montenegrói, de távol a tengertől, a Turnovo meg macedón, semmi értelme.

12:45 Az UEFA oldalán aktív lett a közvetítés! Egyelőre a kupát és egy háttérképet látunk csak.

12:50 Még tíz perc a kezdésig.

12:55 Mindent bevetünk a tájékoztatás kedvéért.

13:00 Nálunk már egyet ütött az óra, tűkön ülünk. Éééééés, kezdés, de persze a stream szaggat, és azonnal kidob.

13:01 Frissítés után nincs gond, egy kopasz krapek áll a kalapok mögött és magyaráz.

13:04 Közben bejött egy elegáns csóka keret nélküli szemüvegben és arról magyaráz, hogy hogyan is fognak történni a dolgok.

13:06 Ha sorrendben haladnak, akkor mi az utolsó, a hetedik kalap(?) sorsolásánál leszünk érdekeltek. Közben kiderült, automatizáltak valamit, azonnal párosokat sorsolnak mindenféle számok összerendezésével. Még nem értjük pontosan, hogy hogyan, mert a hang sokszor akadozik.

13:08 Megint megszakadt, frissítünk egyet.

13:10 Megint megszakadt, frissítünk egyet. Rohamtempóban dolgoznak.

13:11 Mladost Podgorica (montenegrói) – Videoton

13:12 Újra megtöltötték a kalapokat. A Vidi a másodikban volt, és már húzták, mi a hetedikben leszünk.

13:13 Megint megszakadt, frissítünk egyet. Csak le ne maradjunk semmiről.

13:14 Az albán Lacit már nem kaphatjuk.

13:15 Az örmény Gandzaszar is kiesett.

13:16 Celik Niksic (montenegrói) – Bp. Honvéd

13:17 Ha minden igaz, idegenben kezdünk.

13:18 Ennyi volt. 14:30-kor jövünk vissza a következő kör sorsolásával.

13:19 Amúgy a Niksic a számunkra rendelt csoportból a legerősebb együtthatóval rendelkező csapat. Ami nekünk 3,85, az nekik 1,55.

13:21 Niksic Montenegró nagyjából közepén található, a Google Maps tervezője szerint a Bozsiktól 730 km, 9-10 óra kocsival.

13:23 Nézzük, hogy az angol és a szerb wikipedia mit ír a csapatról:

A klubot 1957-ben alapították.
A Celik a helyi Vasas.
Otthon piros-kékben játszanak, idegenben piros-fehér keresztcsíkos mezben.
2005/-06-ig Szerbia és Montenegró bajnokságában a második és harmadik ligák között ingáztak. A montenegrói élvonalba tavaly nyáron jutottak fel, ahol rögtön a harmadik helyen végeztek.
Egyszeres montenegrói kupagyőztesek, 2011/12-ből.
Az Európa Ligába (ha jól értettük), akkor az idei kupadöntő elvesztésével delegálta magát.
Tavaly egyszer már szerepelhettek ugyanebben a nemzetközi sorozatban. Akkor a boszniai Banja Lukát idegenben lőtt góllal elkaszálták, majd az ukrán Metallurg Donyecktől 11-2-es összesítéssel kihullottak.
A stadionja 2000 fő befogadására képes, mi pedig keresünk róla képet.

Fontos megjegyezni, hogy a Balkánon megejtett rendszeres túráink egy jelentős részében pont az itt készült Niksicko márkájú sört szoktuk fogyasztani, ami nem vészes, ha az ember megszokja. Általában 2,5 decis üvegekben árulják, ami viszont kevés.

Hogy ki lehetünk éhezve az nem kérdés. Rapidmód lettünk azonnal hatan, akik indulnának Montenegróba. Alakulás van, kérem szépen.

13:39 Ha minden igaz, akkor valami ilyesmi, vagy pont ez a stadionjuk:

14:02 Alig telt el fél óra a sorsolástól, és megalakult a túrabuszunk. Megyünk.

14:03 Visszatérve a sörökre, így néz ki egy Niksicko egyéb szerb sörök társaságában:

14:07 Egy emberibb kép a stadionjukról.

14:19 Az NSO szerint még nem biztos, hogy idegenben kezdünk.

14:23 Néhány perc múlva húzzák a második kört, de még nem tudjuk, hogy kik lehetnek az ellenfeleink. Mármint annak a kisebb csoportnak a tagjai, ami tavaly is volt, meg idén is eddig.

14:25 Akkor még egyszer: itt lehet nézni a sorsolást.

14:30 Kezdődik. Az UEFA pontos, mint egy Tchami-féle beadás.

14:31 Újra a kopasz figura kezd.

Közben rájöttem kire hasonlít. A Hawaii Five-O egyik szereplőjére.

14:33 Újra bejött a szemüveges, elegáns másik.

14:04 Sokat szakadozik a stream. Csak le ne késsünk valamit.

14:35 A szemüveges megszenved azzal rendesen, hogy felolvassa a kiemeltek névsorát Európa összes nyelvéből merítkezve.

14:37 Őket kaphatjuk:

14:38 Stromsgodset (norvég) – Debrecen és FK Senica (szlovák) – Podgorica / Videoton

14:39 Folyamatosan szaggat, állandóan frissítünk.

14:40 A Crvena Zvezdát már nem kaphatjuk.

14:42 A fehérorosz Soligorsk is kiesett.

14:44 A Hibernians (máltai) és a Vojvodina (szerb) győztesét kaptuk!

14:44 Idegenben kezdünk.

14:45 A két ellenfél koefficiense: Hibernians: 1,541, vagyis jóval kevesebb, mint nekünk; Vojvodina: 5,425, ami viszont nem sokkal több a 3,85-ünknél.

14:47 Túra szempontjából nyilván a Vojvodina van közelebb. Újvidék egész pontosan 285 km, kocsival 3-4 óra.

14:58 Málta kurva messze van, ellenben szép és sziget, ha valaki repülne egy jót nyaralás címszóval.

15:01 A Vojvodinával egyszer már játszottunk tétmeccsen, még a BEK 1989/90-es kiírásában és 2-2-vel, idegenben lőtt góllal továbbmentünk, hogy jöjjön a Benfica elleni 0-2, 0-7. (A Benfica végül a Guttmann-átoknak hála, 1-0-ra kikapott a Milántól a döntőben, ahogy most májusban is a legutóbbi EL-sorozatban is Chelsea-től.)

15:07 A máltai Hiberniansszal még nem találkoztunk korábban.

15:10 A máltaiak valószínűleg tényleg gyengék, azonban a Vojvodina már nem annyira. Az elmúlt hét idényben egyszer ezüst-, és ötször bronzérmet szereztek abban a szerb bajnokságban, ahol azért a Partizan és a Crvena Zvezda szokott fölözni.

15:13 A Hibernians és a Vojvodina 2007/08-ban már találkozott egyszer egymással, akkor az újvidékiek 5-1-re és 2-0-ra nyertek simán.

15:14 Az UEFA egy fura szabálya szerint nem lehet 50 km-es körzeten belül két meccset rendezni, és mivel Niksic és Podgorica ilyen távolságra van egymástól, vagy a Vidi, vagy mi felcseréljük a pályaválasztói jogot, és itthon kezd az egyikünk.

15:21 A 14:03-as sörös bejegyzéssel mintha ráéreztem volna a Vojvodinára. A másik két sör natív szerb, a piros Lav grapefruitos.

15:23 Basssszuskulcs. RW kikunyizta magának a szabit negyedikére, ha fordítanak, akkor SZOPÓ. Tavaly velem ugyanez volt, Albániába mentem volna nyaralni, úgy, hogy elméletileg akkor, amikor ott játszunk, erre megfordították.

15:31 Rossi egyelőre nem sokat tud a Niksicről, szinte csak a wikipediát nyilatkozza vissza a klubhonlapnak, de nem féltjük a mistert, fel fog készülni tisztességgel a meccsekre.

16:12 Elég a kártyaszemélyi is Montenegróba.

Montenegró egyoldalúan engedélyezte magyar állampolgároknak érvényes, új típusú (kártyaformátum) személyi igazolvánnyal az országba történő belépését, amennyiben a tartózkodás időtartama nem haladja meg a 30 napot. Személyi igazolvánnyal történő beutazás esetén a montenegrói belügyminisztérium a határon történő átlépéskor egy ingyenes turistaigazoló nyomtatványt tölt ki, amely tartalmazza a belépés dátumát, a személyi igazolvány számát és érvényességének idejét, illetve a kiállító hatóság, ez esetben a határátkelőhely belügyi pecsétjét.

…és a film forog tovább: első nyári edzőmeccs, Popeye-alkarral, fiatalokkal.

Amikor pénteken hazaértem a melóból, és magamban sorra vettem a hétvégi programjaim, az egyetlen biztos pontnak a hazai edzőmeccs-debüt tűnt a hátsó füvesen. Aztán kimentem füvet nyírni a ház elé és ez majdnem mindent felborított.

Innentől dőlt betűvel a perszonál-kálváriám követlezik, akit nem érdekel, ugorjon a meccsbeszámolóhoz. Aki a hazai kórházállapotokon akar egyet idegeskedni, az pedig fussa végig nyugodtan a következőket is…

Végezve a saját gyeprészemmel, a szomszédom elkapott, hogy nála is kapjam már le a füvet – csakhogy a kb fél éve nyírót nem látott kertrészleg olyan mértékű gaz-metropoliszt jelentett, amiben mindenféle beazonosíthatatlan élőlények tenyésztek, az egyik ízeltlábú létforma pedig frontális támadást is intézett ellenem, egy Zelenka indításhoz mért pontossággal célzott szúrást helyezve el a bal alkaromon. Akkor még ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, egy csípés nem a világ. Reggel már érdekesebb volt a helyzet, lévén alkarom popeyesedett rendesen. Koradélutánra pedig egy délc(z)eg vörös stráf is elindult fölfelé a karomon, szóval ez már nem tréfa, irány az ügyelet. Fél 2 volt ekkor. Innentől a magyar egészségügy a maga teljességében tündökölt a szemem előtt jó 2 és fél órán át. Ügyelet: „hű de ronda. Menjen be az Istvánba, az egyes belosztályra.” Megtettem. Ott előbb egy nővérke egy elfekvő betegekkel telt szobában EKG-t akart csinálni rajtam (??), majd meglátva a karom, azonnal a sebészetre küldött, hogy ez ultrasürgős – át is telefonált az inkriminált egységre, hogy várjanak engem. Nos, persze senki se várt. Kihalt épület, 20 perc keresgélés, mire találok egy nővért, aki közli, egy orvosuk van, az műt, menjek az égési osztályra (…). Harmadik épület tehát aznap, a karom dagad, mint Lóczi Robi vádlija 1996 őszén, rohanok hát át. Ott közlik: ez égési osztály, menjek a belgyógyra. De onnan jövök, basszus!!! Na nagy nehezen kerítenek egy orvost. A doki megnéz, közli, ehhez nem ért, de felhív egy kolleginát. Telefonon megy a látlelet-vétel, majd a verdikt: ez bőrgyógy-panasz, menjek a bőrgyógy ambulanciára. Az persze nincs az Istvánban. Irány a Mária utca, SOTE. Odaérve nyilván kiderül a portás szíves közlése alapján: ott sincs ambulancia, de miután a fejem itt már olyan, mint Rossié az MTK elleni tavaszi lefújáskor, a portás inkább kerít egy orvost az újabb továbbküldésem helyett. 3/4 4, végre egy rezidens srác megvizsgál, felírja az antibiotikumot, közli, hogy a stráftól nem kell beszarni, az csak urban legend, hogy ez vérmézgezést jelent, szóval mehetek haza. 1 gyógyszer, 1 kenőcs. Ezért kellett majd’ 3 órát cikázni ide-oda Budapesten, úgy, hogy elvileg sürgős eset voltam. Mi lett volna, ha nem?

No, lényeg a lényeg, gyógyszer megvéve, kenőcs felkenve, 20 perc jegelés, majd irány a Bozsik, hogy legalább valami élvezet is legyen a mai nap. Szeretem a nyári edzőmeccseket, jobban, mint a téli fagyoskodókat. Ilyenkor csak a kánikula zavarhat be, ez most is megtörtént, de annyira örültem, hogy egyáltalán ideértem, hogy ez most nem tudott érdekelni… A találkozó maga a szlovák második ligás Rimaszombat ellen pedig bőven a vállalhatóbb kategóriába tartozott. Látszott rajtunk, hogy a csapat gerince megmaradt, nem az igénytelen próbázókkal teleszórt esetleges támadásépítős szerencsétlenkedést lehetett figyelni, hanem egy nézhető, közepes iramú edzőmeccset, ahol az első félidő második fele, és a második első harmada ráadásul határozottan élvezetes perceket hozott. Ezért a fő felelősök az első félidőben a több kisebb hiba mellett remekül irányító Lőrinczy (egyik labdájánál majdnem könnycsepp költözött a szemembe, „lehet hogy megvan az új 10-esünk?” jelszóval), illetve a man of the halfmatch címet kiérdemlő Holender voltak. Délszláv akadémistánk olyan labdákkal tömte társait balról, hogy besírtam, Délnek gólpasszt is kiosztva. Elfutásai, szeme-van-a-labdáinak próbálkozásai többször tapsra ragadtatták a publikumot. Érdekes színfolt volt, a hanta által facebookon már beharangozott Mensah Emanuelle, aki labdái felét kapkodva elszórta-előtte ugyan, de mozgása mégis igen biztató volt, szerintem Kingnél is hasznosabb tag lehet. Hemingway saját bevallása szerint a skac nagy talentum, „94-es mivolta ellenére már felnőtt csapattal edzve”, reméljük e jóslata tényleg bejön, nem úgy, mint Odia esetében. [Inkább a pomper-i jövendölés megismétlődését kérjük a Boss-tól: emlékezhetünk, amikor 2007 tavasz elején mindenki szidta a derék Pompit, Hemy úr kitartott amellett, hogy erősségünk lesz tavasszal, és lőn.] Jó volt látni a másik Bobál tesót a védelemben, noha ehhez a poszthoz még gyorsulnia kell fejben és testben is a srácnak. A többiek (Zsivány, Ignja, Kemi, Dél, Dia) a szokásost hozták, Lovresz volt kicsit indiszponált, de gyaníthatóan tétmeccsekre ő is összekapja majd magát.

A második játékrészre sorcsere jött, egy rakat ismert, vagy kevésbé ismert, vagy kölcsönből visszatért akadémikerrel. Plusz a Celestine nevű középső védővel, aki Tandi mellett takarított hátul, ő fizimiska és keresztnév alapján jó eséllyel a tavaly több ízben öltözőnkben fotózkodó rejtélyes Lazarus lesz. Számomra ő a nap meglepetése volt, abszolút Tandia-szintű védekezést letolva az említett Souleymane mellett. Persze a R. Sobota nem egy bombaerős attakjairól ismert alakulat, de akkor is, ez nem volt rossz. Ami viszont még inkább szívderítő, az a második félidő első negyed órája. Az akadémista túlsúlyú csapat ekkor olyan fantáziadúsan, gyorsan és nem egy esetben szemet gyönyörködtetően kente a zsugát, hogy ihajj. Hiába, az éveken át együtt játszás, nevelkedés ezt eredményezi… eddig legalábbis ebben bíztunk, és végre úgy fest, van is esély ennek a beteljesülésére. Vernes nagyon elemében volt, Nagy Krisz, Nagy Gergő, majd az utolsó 20 percre beálló Pantovics és Kozma Ricsi is mutatott csettintést kiérdemlő dolgokat, szóval jövőkép az látszik, kérdés, az EL-jelennel mi lesz, mert a pedzegetett olasz szerződésekből nem sokat láttunk, a taljánfaktort csak a már tavasszal is nálunk NB2-eskedő Canzian jelentette az első játékrészben.

Mindent egybevetve ez egy kellemes szombat késődélután volt, a nyári forróság alatt fáradtan terpeszkedő Bozsik-stadionban. Amikor hazafele még ránéztünk Öcsémmel a mesezöld színű, felvonalazatlan centerpályára, mely még nyári álmát aludta, jóleső, kicsit izgulós-bizonytalan, de valahol bizakodó bizsergés járta át a Honvéd-bensőnket: nehéz idényünk lesz, 2 erősség távozott és további alapembereinket is keresik, DE hosszabb távra előre tekintve örömteli, hogy lelkes és ügyes fiatalok kopogtatnak az öltözőajtón – mi sül majd ki ebből? Tavaly ilyenkor pesszimista volta, most kevésbé vagyok az, bízom a tar talján maestróban és az ifjú titánjainkban…

…ekkor azonban egy nagyobb lüktetés a popeye-alkarból jelezte: ideje hazamenni jegelni.

Bp. Honvéd – Rimaszombat 3-0 (1-0)

Gól: Dél (15′), Vernes (60′), Kozma (90′)

1. félidő: Kemenes – Lovric, Ignjatovics, Bobál Dávid, Canzian – Zsivanovics, Lőrinczy, Mensah – Dél, Diaby, Holender.

2. félidő: Czuczi – Botka, Tandia, Celestin, Alcibiade – Csábi, Nagy G., Nagy K. (Pantovics) – Erdélyi (Kozma), Bobál Gergely, Vernes.

Fotó: Lovi – 1909foto.hu

olasz importból épül a kispesti arsenal?

nagy a hőbörgés, hogy elengedtük Martínezt győrbe, mert nálunk fizetési sapka van (ha van egyáltalán, mert erről ugyebár hír nem lesz soha, csak az ún. állítólagra támaszkodhatunk), és a győr meg ránkígért cefetül.

nem rossz a srác, tavasszal volt egy jó félszezonja, igaz, előtte sehol sem jegyezték olaszországban, lébecolt mindenféle alsóbbligás kölcsönökben, és még meghúzta a svájci sokadosztályt is mielőtt kispestre került. Danilo a jelenség, vagy senem? ismét kifogtunk valakit, aki jó volt egy adott szakaszban, majd sosem lesz az? a fene tudja, tavasszal majd kiderül a tipikus csatártemető etónál. (a tavaly nálunk is tesztelt, román középcsapatokban iszonyat eredményes Dinát is elvitték, de szerepe csak marginális volt az év során.)

a nagyobb kérdés azonban nem ez, hanem valami olyasmi, hogy miszerint: fenntarthatóság, avagy ésszerűtlen előre menekülés?

mi nem vagyunk fradi, videoton, győr, vagy bármi, aki százmilliós veszteségeket halmozhat fel egy bajnokság során, mert nekünk eleve annyi a költségvetésünk. ennek fejében viszont nyereséggel zártuk az évet, vagyis a klub fenntartható, eltartja saját magát, igaz szerény körülmények között, ami nemkülönben azt is jelenti, hogy a kiadások dandárját jelentő bérköltséget kell visszafogni erősen. amennyit viszont fizetünk, azt kifizetjük, az is tisztes összeg, és ha jól teljesítesz, kaphatsz majd máshol sokkal többért szerződést, amíg csődbe nem megy az új klubod.

nyilvánvaló, hogy egy igazán jó játékost tartósan lehetetlen megtartanunk a jelenlegi feltételek mellett, ellenben ott a másik oldal is, hogy vonzó célpontok lehetünk a feltörekvő, valamikor majd magukat valamire vinni akaró többieknek.

és az akadémistáknak. mert van egy akadémiánk is, amelyik sorra pörgeti ki a jackpotot Rossi tenyerébe, mint a fémhúszasok, úgy hullanak ki belőle a nagyobbnál nagyobb tehetségek, akik közül sokan akár az első felnőtt évükben is húzónevek lehetnek a magyar bajnokság egy középcsapatánál. érdemes megnézni, többükkel alapemberként számolva idén dobogóra állhattunk.

szóval van bennünk valami kis arsenal. a klub a fenntarthatóságra szavazott nagyon helyesen, mert a fene se tudja, hogy a sportkormányzat majd kibe száll bele ikszszázmillióval, stadionnal, odairányított szponzorokkal, vagy a fene se tudja meddig van még egyáltalán sportkormányzat, és ha majd a következő elfordul a focitól? és mi van akkor, ha egy tulaj bedobja a törülközőt, köszi, én ennyi voltam, ennyire futotta?

kispesten talán ebből nem lesz gond. mondom, úgy látszik működik a modell, amit Hemibá összerakott az évek folyamán.

hogy ez gyenge középszer, menve tovább az arsenalos párhuzamon? előfordulhat, de nem miattunk, nem a mi hibánkból. mi annyiból gondolkodunk, gazdálkodunk, amennyink van és amink van, nem termelünk masszív veszteséget, amit majd valakinek ki kell pótolnia. nem egy-egy idényre tervezünk, hanem akár évtizedekre előre.

nullás klub, rendezett stadion, működő akadémia – ez a kispesti modell.

nekem tetszik. az eredmények meg majd jönnek, ha jönnek, sportról beszélünk mégiscsak.