Mastodon

Ezért viszont kár…. – rövidhír.

„A Bp. Honvéd FC a mai napon közös megegyezéssel szerződést bontott Bajner Bálinttal.” – adja hírül a hivatalos klubhonlap. Rufino vagy Rouani még tagja a keretnek, a 2008-as U19-es EB kerettagjáról viszont lemondunk – hát, nem tudom. Bajnert még a Tréner hozta, alatta mutatkozott be a Vasas ellen először pozitív (gól) majd negatív (kiállítás) hőssé avanzsálva. Tavasszal Morales rotációjában kábé gyakran szerepet kapott, ezen az őszön már a talján is mellőzte, Supkánál enyhén szólva nem kedvenc. Én nem tartom magam elszállt fiatalítás-pártinak és a jó légiósokat is kedvelem, ha a kezemet a szívemre teszem, hát Danilo némely bohóckodásait Bajner is tudja hozni, hogy a fentebb említett 2 delikvensről ne is szóljunk. Fejlődőképes srácnak tűnt, kicsit korainak érzem a bizalommegvonást. Persze ki tudja, mi zajlik a backstage-ben.

A szokásos verkli tehát megindult, valszeg várhatjuk a további változásokat a keretben…

Fotó:honvedfc.hu

Fejreállt a Világ rendje – Kispest-Vidi beharangozó

Hanta tegnapi szösszenetének egyik pontja úgy megihletett, hogy tegnap este a kádban üldögélve (próbálván kiáztatni magamból egy súlyos esti félinformális munkamegbeszélés és az irsai olivér pála gőzét) egy mini időutazásba révedtem a habok között. Ami ma beharangozónak is megteszi.

Az NB1 1990-1991-es idényének 27. fordulójára az addig is nyilvánvaló folyamatok ténnyé értek össze: rövidesen bajnok lesz a Honvéd. A szezont végig vezető csapat a Siófok elleni hazai derbi előtt szembesülhetett a lehetőséggel: győzelem esetén a Fradinak már matematikai esélye se lesz arra hogy utolérjen minket – csupán nagy tisztelettel hajbókolhatnak az egy éves pauzát követően a trónra visszatérő XIX. kerületi uralkodó előtt.

Közben a székesfehérvári Videoton szép csöndben készült a bajnoki szezon hajrájára: erős közepes idényt futottak az akkor Waltham utónévvel nyomuló királyi székvárosiak, nothing special, a Burcsa Győző ex UEFA-kupás legendájuk által trenírozott csapat végül majd a 7. helyre érkezik be. Ízlelgessük nyugodtan a különbséget a mai helyzethez képest: totálisan megváltozott minden, a vidéki középcsapatból mára utcahosszal bajnokságot nyerő team vált, a régen rettegett Honvéd pedig 1995 óta 2-3 vállalható idényt tud felmutatni…

De nézzük mi is történt azon a hétvégén.

1991 május 25.-ét írtunk, szombati napot a tavasz végén. A forduló 8 találkozójából 5-re került sor e napon. A Vidi az abban az idényben még decens vidéki élklubnak számító Tatabányát fogadta, a bányászkispadon a nálunk ma oly nagy népszerűségnek örvendő Tornyi barnával. Ám hiába a kék-fehéreknél a klasszik Váczi, Szalma, Kiszi (!), Süveges, Klausz márkák, a hazaiak behúzzák a meccset… Hiába, ahol egy Kuttor Kutya vagy a ma már a Vidi vezetőségét erősítő Hováth Gábor van a védelemben, Salecz irányítgat, Máriási és a kisTakács támad, ha jó napot fog ki a csapat nincs gond. Nem is lett.

VIDEOTON-TATABÁNYA 2-1 (1-1)
Székesfehérvár, vezette: Bognár.

VIDEOTON: Mitring – Molnár, Kuttor, Bekő, Horváth G. – Sallói, Muzsnay, Vadász – Máriási, Földes (Müller a 80.), Takács. Edző: Burcsa Győző.

TATABÁNYA: Markó – Hegedűs, Lázár, Váczi, Szalma – Kiszi, Simon, Klausz – Süveges, Kanyok (Arany a 74.), Horváth I.. Edző: Tornyi Barnabás.

G.: Sallói (34.), Váczi (37.-11-es), Földes (52.).

Sárga lap: Muzsnay (10.), Kanyok (43.), Lázár (56.), Kuttor (60.), Váczi (75.).

Aznap este a Siófok érkezik Kispestre. A tét: ha nyerünk, már zsebben a bajnoki cím. Fodor Foci már nincs a keretben, ugyanis a Siófok színeiben épp ellenünk rohamoz (egy jó Olajossal, Zaréval, Meksszel, Varsányival karöltve). Helyette van fékezett habzású Marozsán. A védelem klasszikus, a középpálya szintúgy, Ervin, Pisont… a csatársoron meg szimplán besírok. Nyerünk? NEM! Jó Kispest-szokás szerint azonban a ’90-es évek elején bizony mumusunknak számító Siófok elviszi mindhárom pontot. Emlékszem, gyerekként iszonyat csalódott voltam emiatt – de mielőtt összeomlott volna bennem a piros-fehér világkép, másnap a nagy ellenlábas Fradi nem bírt a Megyeri útra vitt meccsen a Bp.Volánnal.

BP. HONVÉD-SIÓFOK 0-1 (0-1)
Bozsik-stadion, vezette: Piller.

BP. HONVÉD: Petry – Csábi, Csepregi, Cseh – Marozsán (Komódi a 61.), Kovács E., Pisont, Csehi – Gregor, Vancea, Vincze. Edző: dr Mezey György.

SIÓFOK: Bíró – Kolovics, Olajos, Zare, Szabó B. – Keszeg, Varsányi (Ozsváth a 76.), Somogyi, Meksz – Fodor, Kámán (Magyar a 86.). Edző: Varga István.

G.: Meksz (29.).

Nem gyenge idényt zártunk, ahogy a visszaemlékező sorozatunkban már megemlékeztünk róla: mindent vittünk. Többek közt az év edzője címet is. Ugye nem kell leírom, kinek a révén?

Vissza a jelenbe e könnyeztető időutazást követően. Vasárnap nem mi készülünk bajnokavatóra, és most nagyon nem örülnénk ha a Dottore arca itt simulna ki végleg ebben az idényben. Amiért anno mi kaptuk a cinkelést a ’80-asokban, hogy a líbling csapat vagyunk, az most az ellenfélre igaz a szurkolói köznyelvben. Minden megváltozott. Még csak esélyesek sem vagyunk. Fura ezt megemészteni, bár lassan 20 év óta, hát már nem lázad úgy az ember. Viszont a kisördög az ott ül a vállon, és azt suttogja: akármi is lehet. Nos ebbe a piciny szalmaszálba kapaszkodva, jó lenne egy nagy meccset lehozni aminek a végén most mi lehetnénk a Siófok, aki elodázza  a bajnoki címet, és ha kifordítva-kitekerve is, de a Bozsikban ismétlődjön a történelem…

(a szívünk mélyén pedig tovább várjuk az early ’90s revival-t).

 

Bp. Honvéd – Videoton vasárnap 17.30., Bozsik.

 

Adatokért a sporthirado.hu-t illeti a forrásért való köszönet. Csapatképek: honvedfc.hu, www.vidi.hu.

Szőrözz a csapatodért!

Borsodi, Sörözz a csapatodért, etc, pedig nem állunk rosszul a ranglistán. Valahogy úgy, mint a bajnoki címekkel. Nem vagyunk egy Fradi/UTE/MTK, de nem vagyunk Vasas/DVSC/Csepel sem, inkább a kettő között, cseppet légüres térben, de a mezen feszülő címer felett egy jól megérdemelt arany csillaggal.

A tovább után témánál maradunk, és a vasárnapi esélyekről ejtünk néhány szót, bár ezúttal csak mérsékelten szólva rólunk, de azt mindenképp.

Gondolom azt már mindenki tudja, hogy hétvégén jön a Videoton, és ha minden peremfeltétel teljesül, akkor bajnokként távozhat a Bozsikból. Van ilyen, néha el kell fogadnunk, hogy épp nem mi vagyunk a topon, mert tudjuk, hosszútávon úgyis győzedelmeskedik a hagyomány, és lesz még pezsgőlocsolás a kezdőkörben. De addig (és a várakozás nehéz éveire perceire) inkább néhány érdekesség.

Egy: Bajnok a Videoton, ha pontot szerez a Bozsikban, vagy nem, de a Paks sem nyer az Újpest ellen. Kicsit fura leírni, de való igaz, ott tartunk, hogy egy Pakson múlik a bajnokavató időpontja (hiába a lilák az ellenfelei, ez most nem számít, ráadásul viszonylag pozitív is a statisztikájuk ellenük). A Vidi tavaly úgy lett második, hogy a utolsó fordulóban kikapott, miközben a Debrecen szintén, pedig az pont elég lett volna. Idén tehát a vereség is elég lehet.

Kettő: Mezey György másodszor lesz bajnok itthon, és másodszor lehet idegenben. A mostani ellenfél Honvéd padján ugyanis a bajnokavató egy itthoni, Siófok elleni vereség másnapjára eső Újpest-Fradi döntetlen volt, a Videotonnal pedig Budapesten oldja/oldhatja meg a kérdést. (Így bepótolva egy 20 éves hiányosságot, és azonnali bajnokavatót tart csapatával a Bozsikban.)

Három: A Videoton játszotta a bajnokság döntő többségében a legjobb/legtudatosabb focit (bár közelében sem voltak a 2009 őszi játékuknak, ami régen látott vendég volt magyar pályán, főleg a sárgamezes Hungária körúti fellépésük), miközben jórészt egy játékosra épül minden. Alves nagyjából a góljaik felét lőtte, nélküle negatív lenne a most jócskán plusszos góldifi. A megszerzett pontok száma és Alves eredményessége között erős az összefüggés. (Ezt majd alkalomadtán kiszámoljuk az nbegy blogon.)

Négy: Csobánki Ádám. (Mert miért ne?)

„Nagyon szép időszaka volt az életemnek amikor kétszer is itt dolgozhattam” – beszélgetés Sisa Tiborral

Beszámolónkban már jeleztük, hogy a találkozót követően Sisa Tiborral, korábbi edzőnkkel is elbeszélgettünk. Egy kicsit részletesebben, egy kicsit emocionálisabban, egy kicsit rendhagyóbban szokásos interjúinknál. A Tréner továbbra is remek beszélgetőtárs, aki ráadásul csapata veresége ellenére is készséggel állt diktafonunk elé, s a beszélgetést végighallgatva az egyszeri Honvéd drukker csak még jobban sajnálja, hogy pont neki nem jött össze Kispesten a „nagy áttörés”. Emlékszem, anno a labdabiztoson még Hanta értekezett a 2009 február végi edzőváltásunkról, valami olyasféle címmel: hogy Kispesten az „Egyetlen”. (Tudom, ahogy Lakat T. Károly mondaná, klasszikust csak pontosan idézzünk de most meló közben nincs időm kikeresni az inkriminált veghhanta-zsengét). Még akkor gondoltam is: szimpatikus arc ez a Sisa, de nem túlzás ez? Nos, nem volt túlzás. Ma már külön utakon járunk, a Tréner és MI, a Kispest, de a 2009-es MK-siker és régi interjúink azért örök emlékek maradnak.

 

 

Fotó: Lovi – honvedfc.hu.