mert célunk csak egy van
Kispest – ZTE beharangozó
…az én fejemben már napok óta teljesen nyilvánvaló ennek a szombatnak a kimenetele. Jó meccs lesz? Nem. Jól játszunk majd, ne adj’Isten, szépen? Nem. Visszatér sok sérült? Nem. A Zete könnyen ve(r)hető ellenfél? Nem. Jó hangulat lesz? Nem. (Mondjuk rossz se – amolyan köztes). Nyerünk? IGEN.
„Tippelgetés és hosszas beharangozás helyett” bővebbenFTC – Kispest beharangozó, kibeszélő, ilyesmik.
Valamikor biztos, már csak a nagy számok törvénye alapján is. De hogy ez nem feltétlen ma lesz, arra is most inkább fogadnék, bár…
Bár. Amilyen furcsa ez az idény, még egy kiszaladt siker sem lenne eget rengető meglepetés. De hogy nekünk eget rengetően jól esne, az viszont biztos.
„Valamikor amúgy nyerünk a Groupamában?” bővebbenKispest – Mezőkövesd 1:2 // plusz osztályozókönyv
Tegnapi beharangozónkra visszatekintve egy dolgot sikerült eltalálnom, mégpedig azt, hogy gyönyörű idő lesz ezen a szombaton. Abbéli kívánságom viszont, hogy ne a délelőtti ZOO-látogatás legyen a hangulati csúcs, az bizony nem teljesült: hiába Muti vezetést érő büntetője, ha Kuttorék a meccs háromnegyedében valahogy félgőzzel is kibekkelték erőtlen támadásainkat, és 3-4 kontrájukból kettőt értékesítettek. Nagy meglepetés sajnos ebben nincs is, ezért mennek ők idén a dobogóért, mi pedig – lassan teljesen vissza Hemy-érásodva – valahol a középmezőnyben hullámzunk.
„Sima meccs volt, csak nem úgy, ahogy szeretnénk” bővebbenKispest – ‘kövesd beharangozó, kibeszélő
Holnap egész tavaszi léghőmérséklet, egy sajnos egész erős Mezőkövesd és egy egészen kiszámíthatatlan Kispest vár ránk, ami egy olyan kombináció, amiből bármi is kisülhet. Egy vidám szombat este épp úgy, mint egy szöttyögve, átkozódva hazacsullongás a Hungáriáról, ahol nem elég Fatert hallgatni, hogy „derohadtmesszeparkoltatokéskülönbenisezamacskakőmeghogyvanmá’lerakva”, hanem azon tépelődni, hogy így elég kínos lesz a tavasz. Hát, meglátjuk.
„"Tavaszi" "rajt", "itthon" is” bővebbenVideoton-Kispest beharangozó egy vidám péntek reggelen
Holnap elindul a szezon tavaszi fele. Normális esetben (és a csakblog eddigi közel 10 éve alatt mindig) ilyenkor, a csapat aktuális állapotától félig-meddig független kedv-túlcsurranós poszt következne, a hosszú téli hónapok után kiéhezve a focitavaszra, a megint meccsre járásra, az új igazolások élőbeni lecsekkolására, az esélylatolgatásokra, a mez/sál/Puskasarmy póló büszke visszakúszásával a kabát alá.
Nos, idén pont ez nincs meg bennem, és valahogy azt érzem: holnap a robotpilóta visz majd csak le Fehérvárra, mert menni kell. Ami persze szintén egy érvényes álláspont, csak ennek ősz végén szokott itt lenni az ideje, amikor már elég a szokásos kilátástalanságokból, nem pedig a „tavasz” kezdetekor. Valószínűleg pont itt van a gondom.
„Bele a ködbe?” bővebben