mert célunk csak egy van
OK, ez csak vicc, magam is azon drukkerek táborát gyarapítom, akik szerint iszonyat kifutott féléve volt a 2011-es ősz a kopter brazilnak, de a lényegi mondanivaló itt most a tizi-végrehajtási hatékonyság. Dániel Ló nem szarozott, nem gondolkozott (valszeg ez volt a kulcs, nem volt egy észjátékos), ellenben ösztönből bebaszkodta a büntetőket. És a 0:0-ás, 1:1-es meccsek sorát nyertük így 1-1 góllal, és lettünk majdnem dobogósok azon az őszön. „Meccstéma: kérek egy Danilót!” bővebben
…mert hiszen Újpesten nem sokan fognak pontot szerezni, hogy a divatos magyaredző kifogással éljek, de ez most mégis igaz.
…mert hiszen meccs előtt a veretlen Újpest ellen picit torpanni látszó csapatunktól simán elfogadtam volna az ikszet.
…mert hiszen a meccs nagy részében az Újpest muzsikált meggyőzően.
Ehhez képest megint a legvégén éneklik (verik) ki a sajtot a szánkból, hát, annyira nem boldogít a dolog. „Tudom, hogy valahol értékes ez az egy pont, de most ez kevéssé vigasztal” bővebben
Kemenes 4 – Botka 6, Bobál 5, Ignjatovic 5, Baráth 5 – Nagy Geri 5 (Prosser 5), Kamber 5, Hidi 5 – Holender 5, Youla 5 (Délczeg -), Vécsei 4 (Vernes 4)
Nehéz volt összehozni a szokásos osztályozókönyvet, mert a tévé ugyebár nem közvetített, így eleinte csak az utazókban bízhattunk, hogy átfogóbb képpel rendelkeznek, majd érkeztek az összefoglalót látók, hogy végül befusson néhány valóban hardcore arc, aki kivárta és bevállalta a szerda egyes tévés ismétlést, hogy láthassa a négynapos meccset, majd osztályozhasson nálunk. Megjegyzemk, a győri kupameccsről hazaérve nekem is ez volt az első dolgom (felvételről! köszi, új okostévé), majd lezártam az osztályozókönyvet, és úgy döntöttem, az ilyen válaszokat némileg felül fogom súlyozni.
„Adósok maradtunk a paksi #meccsemberével: Botka Endi, ki más?” bővebben
A múlt héten ugyebár kimaradt a meccsarca rovatunk, lévén szerzőnk inkább a létráján játszotta el több-kevesebb sikerrel a diszperzites experidance mutatványt, aminek a tavasszal elszakadt bokaszalagja sem örült annyira, hát még az a a nyitott ablakon bebámuló, épp retard mopszát sétáltató idős asszonyság, aki a látványtól sűrűbben hányta a kereszteket, mint Hemy úr, ha majd meglátja a rég várt dél-amerikai szupercsatár fizetési igényét. Így csak utólag közlöm, hogyha tudtam volna írni, akkor nálam is Holender lett volna a VIP playa’, és a derék Fülöp ezúttal sem volt esélytelen a címre, de két másik fiatalunk nálam most beelőzte. „Meccsarc: most az alapprogram is címet ért” bővebben
Annyira adná magát a meccstéma-glosszánkhoz az M4 és az MLSZ közös balfaxkodása a meccsidőpont variáláson és a napszúrásra ítéltetésünkön, hogy annál adekvátabb témafelvetést nehéz elképzelni – de egyrészt én is írtam már erről a beharangban, másrészt Hanta is gyalázkodott kétszer is (ekkor és ekkor) az ügy kapcsán, úgyhogy ha még egyszer leírjuk a nyűgeinket, akkor mi leszünk a blogszféra hegyiivánjai (a Mester ugye minden, de minden magyar bajnoki rajtkor elsüti statisztikus beharangját a csökkenő nézőszámokról és a „minden szar”-ról). Itt még nem tartunk. „Meccstéma: hőség helyett jóságról” bővebben
Eddig szépen alakul az idei szezon, szó se róla… Azért bevallom, bennünk volt a para meccs előtt, hogy az újonnan mumus MTK ellen mi lesz, hogy meg tudjuk- ismételni a Vidi elleni koncentráltságot, hogy a múlt héten remekelő srácok ismételnek-e. Nos, a sirokkó előtti hőguta sújtotta poros arab oázist idéző körülmények között végül is az történt, amire a merészebb álmainkban gondoltunk: teljesen megérdemelten vertük a mindössze egy kapura lövést prezentálni képes MTK-t. Olyan magától értetődően, hogy én még valahol mindig azt várom, ébredjek fel, és eszméljek rá, igazából kettő-egy lett oda.
De nem, nem bizony…! „Kettőből kettő!” bővebben
Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.
Meccsélmény, emberek!!! Mióta nem volt már ilyen…? „Meccsélmény!!!444!!4” bővebben
Néhány napja feltettük azt a nem kevéssé provokatív kérdést, hogy a jelenlegi keretünkből (akkor jelenlegi) kiket szeretnénk látni jövőre is. A mai zárásig 630 válasz érkezett, ebből az adattisztítás után maradt 530, ami azért elég jó számnak mondható.
Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy „végre vége„, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és „még egy ilyen szar félidényünk nem lehet„.
Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.
FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. „Happy (?) End” bővebben
…de azért azt sem mondhatjuk, hogy vészesen romlottak az esélyeink ma estére. A Hali tegnapi győzelmével a pontszerzés szinte minimumelvárás lett ma a nyugodt éjszakáinkért, Vidi az ellenfél ide, nem túl acélos tavasz oda – és ezt végül hoztuk is, a Pécs közben leverte az Újvárost, ezer köszönet érte, szóval két fordulóval a vége előtt hárommal megyünk a Hali és néggyel a Dunaújcity előtt, ami azért nem kegyetlenül borzalmas kép. Persze ha Filip a zseniálszólója végén beveri és nem magasan lövi el, akkor… de ugye a „HA” az sose játszik. „Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…” bővebben
