Mastodon

Címke: életérzés

Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!

Nb3-on voltunk, hangulatkodni

Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.

„Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!” bővebben

Akadémiától Parókáig

Olyan szemrehányóan nézett már rám a bicikli az előszobában, hogy láttam rajta: nagyon is rossz néven veszi, hogy már ennyire belelógtunk a tavaszba, de idén alig használtam. Sehol egy ESMTK-meccs, már másfél éve nincs Bozsikba-kigurulás, és a hűvös tavasz is gyenge indok a munkahelyre bringával való bemenetel negligálására – szinte hallottam/éreztem a sértett szóaradatot felém szállni a kormány felől, így nem tehettem mást, nyeregbe ültem és lecsorogtam a wekerleközepi körúton keleti irányba Apuért, aki viszont egy igazi bringamanó, annyira, hogy Fanta wekerlei újságíró barátja egy remek leíró-definíciót is gyártott róla tavaly: „Édesapád sokszor látom kerékpáron…elég sokat mozog a telepen„. Eufemisztikus megfogalmazása ez Fater hrabali bringás csavargásainak, annyi szent.

„Akadémiától Parókáig” bővebben

Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett

Furán ment el ez az idei (újabban egész rövid) téli szünet,nem is szoktam igazán hozzá, hogy alig van vége a januárnak, és máris kezdődik a show. Máskor ilyenkor mentünk még csak a török edzőtáborba, még klasszikusabb években a Fáy utcai sátrakba. Idén pedig? Holnap rajt. Haj-jajj. „Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett” bővebben

A meccs, amire Öcsém mondaná: „nem voltunk annyira kegyetlen szarok, amennyire lehetnénk”, aztán mégis 4-et gurított a Videoton, de annyira nem vagyok magam alatt

Azt hiszem, ezzel a címadással elnyertem ezen a héten a „Legjobb Fanta úr Epigon” két kézzel sodort cigivel díszített ezüst Aranyászok konzervdoboz díját, de elnézést mindenkitől, frappánsabbra most nem futotta. És bizony valahol a csapat is ezt dünnyögheti felénk: „Bocs, srácok, mindent megtettünk, de frappánsabbra most nem futotta„. Sajnos pontra sem. Mégis, ha megnézem ezt a meccset, meg a múlt szerdai, debreceni MK-t, most még értetlen düh sincs benne. Tényleg megpróbáltuk, tényleg pariban voltunk sokáig, tényleg ennyi van bennünk. Most.

Ja, és azt ér mondani, hogy Huszti Szabi is egy dölyfös kis gólyatöccsé nemesedett a fehérvári madárrezervátumban, az alattomos struccot megszégyenítő rúgásokat/lökéseket osztogató exválogatott haverja mellé? Ha nem ér, akkor is mondom. „A meccs, amire Öcsém mondaná: „nem voltunk annyira kegyetlen szarok, amennyire lehetnénk”, aztán mégis 4-et gurított a Videoton, de annyira nem vagyok magam alatt” bővebben

Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: „Jobb későn, mint soha!”

Szóval az van, hogy amire már senki nem számított, még Fanta úr sem, hisz délczegen elköszönt ma délelőtt napokra, blogfrissítések elől zsírgőzzel mentve fel magát, és már annyira se bízott bennem, az elmúlt hónapokat tekintve, joggal, hogy lesz valaha valami RW poszt, pedig lesz, mert ha Karácsony van és életérzés poszt kell, akkor jön RW, főleg hogy hosszú-hosszú hetek után végre fújhattam egyet, meló-suli-diplomamunka-vizsgák-beadandók-határidők káosza után most végre én is sóhajthatok egyet és végre megint van időm az igazán fontos dolgokra, úgyhogy Kispest, Wekerle, Karácsony, Bajnokcsapat, Öcs, Fater, Csakblog, RW, Hanta, Ábel, OldBabar, hangulattolulás, életérzés, lesz itt minden, Boldog Karácsonyt minden olvasónak! „Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: „Jobb későn, mint soha!”” bővebben

Örülünk, Srácok?

via 1909foto.hu

Tegnap Öcsém vittem autóval a városban valahova, mikor meséli, hogy pénteken és tegnap is járt a Bozsiknál, ég és föld hangulatban: egy nappal meccs előtt látta edzeni a csapatot, és a gyomra össze volt szorulva – tegnap pedig már kihalt a Bozsik, és a gyerekkori nyári szünetek nyugalma borult rá (a stadionra is és Tesóra is), mint gyerekkorunkban. Mikor ezt mesélte, a Soroksáira kikanyarodva velünk szemben épp elvánszorgott egy tehervonat, én pedig rápillantva azt éreztem: viszik el a vagonok a tavaszunk emlékét. Azazhogy az emlékét azt pont nem: az örökre megmarad! „Örülünk, Srácok?” bővebben

14, 24 és 36

Arany konfettiözön és kispesti vérnyomások az égben

36 éves lettem ma (illetve leszek délelőtt). 24 éve ünnepelhettem, még gyerekként, utoljára bajnokcsapatot. 24 éve. Az egy negyed század. Ma újfent. A klubom történetében a 14.  címet, „sajátomként” a harmadikat (1990-91, 1992-93, 2016-17). Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan. „14, 24 és 36” bővebben

Megint Sopron – de mégis mennyire más hangulatban

Csakblog on tour #Sopron – itt még tét nélkül, tavaly nyáron (Fotó: Babar-1909foto.hu)

Legutóbb nyáron rándultunk le a Civitas Fidelissimába (majd a töriszakosok kijavítanak, ha rosszul írtam), és akkor egy szokásos megfáradt, szürke idényre készültünk lélekben. Azóta ez a szezon minden lett, csak szürke nem, így a jól megszokott punnyadt tavaszközepi hangulat helyett most megint összeszorult gyomorral ülhetek autóba… és ez nem csak azért lesz így, mert Old Babar Kratelli Dzsozefinnel és K.O. Lacival tölti fel (Hantát boldogítva) az autós daltárat. „Megint Sopron – de mégis mennyire más hangulatban” bővebben