fakó melléknév és főnév
I. melléknév -n, -bb
- A fénytelen, piszkos árnyalatú világosbarnához, sárgához v. szürkéhez közel álló jellegtelen, meghatározatlan színű. Fakó festék, öltöny, szekrény. || a. Kül. színe elvesztésével jellegtelen színűvé vált; színehagyott, kopott, napszítta. Fakó kabát, kendő. Valamikor piros volt, de most egészen fakó. Fakó kalpagja nem igen illő a díszes öltözethez. (Vörösmarty Mihály) S az élet, e csoda, előttem oly sekély lett, Mint agyontaposott, megunt fakó brokát. (Juhász Gyula)
- (…)
II. főnév -t, -ja Fakó ló. Búcsút vesz, s Döbrögnek ereszti fakóját. (Fazekas Mihály) Mentem – mendegéltem – vagy mit is beszélek? | Gyors fakóm vitt hátán, mint igaz hogy élek. (Garay János)
Részlet a Magyar nyelv értelmező szótára fakó szócikkéből. A további jelentései: fénytelen, szürkés színű, jellegtelen, elmosódott színű, vasalatlan, szegényes, kopár, tompán villogó, jelentéktelen (ember) és így tovább.
„Honvéd kettő, Honvéd-MFA, kiscsapat, fakó” bővebben
