Mastodon

Címke: Felcsút

Kevés dolgot rühellek annyira, mint Felcsútra járni

Figyeld a lollerkoptert, beszarsz: aszongya erkölcs. Muhhahhahahhahaa.

Továbbra is rühellem ezeket a napokat. A francnak kell nekem Felcsútra járnom? Tényleg, miért kell szembesülnöm évről-évre ezzel a jelenséggel? Annyira szépen ki tudom zárni az életem jelentős részéből a Fiúkat, próbálom elérni, hogy semmilyen formában ne jöjjenek be a lakásomba, törjenek rá az életemre, de egyszerűen nem megy. Itt van ez a kurva NB I., és a sorolás szerint Felcsútra kell mennünk. F*sz kivan ilyenkor.

Az ember próbálja élni a maga kis világát. Néha elkap egy-egy hírt, például mostanág volt a zalai autóipari tesztpálya, ami olyan kurva sokba kerül, és annyira a kutya se használja, hogy inkább költünk rá még többet. „Legfeljebb meghosszabbítjuk Lovasberényig.” – állítja a rendszer logikája. Ha valamire azt hinnéd te, mint normálisan gondolkodó ember, hogy na, bazzeg, ez már tényleg hülyeség, ilyen egyszerűen nem létezhet a teremtésben, akkor nemhogy átgondolnák, hanem egyenesen fokozni kezdik.

„Kevés dolgot rühellek annyira, mint Felcsútra járni” bővebben

Amikor a hetvenedik perc környékén bezárják a büféket, akkor tudod, itthon vagy

A Felcsút-Kispest beharangozója helyett egy semmitmondó kesergés következik.

kérik a nyomorért kiharcolt tiszteletkrediteket, amik igazából nekünk járnak

írta az imént Á. cseten a hungaropoolistákra.

Remek mondat, megérdemli, hogy átfordítsuk örökérvényűre. Egyrészt, ugye, itt van Kuttor, aki a semmiből jött Mezőkövesd edzőjeként fakadt ki az Új Magyar Futballra, hogy jajj, szegény mi, az egész világ ellenük, ez így nem fair, nem tisztelik a munkánkat, satöbbi.

Aztán ott van a liverpooli harminc év, és a magyar közösségi tér viszonya, ahol órák óta más sem olvasható, mint évtizedek nyomora, amikor nekünk semmi sem sikerült, pedig. Az mindegy, hogy ebből a harminc évből látott három BEK-döntőt és két angol bajnokit, az egyiket 2004 környékén, a másikat talán tavalyelőtt, de az is lehet, hogy egy évvel korábban, és nem is biztos, hogy teljes meccs volt, lehet, csak félidőben kapcsolt oda. Micsoda kín volt, micsoda kín. (A köcsög ébresztő rosszul volt beállítva.)

Eközben mi rongyosra áztunk Győrben, kilátástalanul bámultunk ki a fejünkből valami december eleji pápai meccsen, ami arról dönt, hogy ki lesz télen a tizenharmadik; Hévízen, Dabason és hasonló helyeken játszottunk bajnokit – magyarul átéltük a Valódi Szenvedést.

És mi a jutalmunk?

„Amikor a hetvenedik perc környékén bezárják a büféket, akkor tudod, itthon vagy” bővebben

Az imádkozás valószínűleg elég lehet a járvány leküzdéséhez, de a teli lelátókhoz előfordulhat, hogy kevés lesz

– Nyilván senki sem lát a jövőbe, de mire számít, az élet mikor áll vissza a megszokott kerékvágásba?
– Az utóbbi idők történései mindenkinek megmutatták, be kell tartani a szabályokat, jobban oda kell figyelnünk az egészségünkre és egymásra, mint ezelőtt. A magam részéről azért imádkozom, hogy ősszel már nézőkkel teli lelátók előtt futballozhassunk, hiszen ez azt jelentené, hogy az egészségünk rendben van, legyőztük a járványt. 

részlet Hornyák Zsolt, a Felcsút edzőjének az NSO-n megjelent nyilatkozatából

Egyszerűen harmincplusz év után is képtelen vagyok megérteni, miért van szükség az emberek kötelező hülyítésére a magyar futballban? Volt olyan selejtezősorozat, aminek nem úgy futottunk neki, hogy előre kiszámoltuk, hogyan bukhatjuk el a már pótselejtezőre jogosító második helyet? Mert az esély most épp megvan!

„Az imádkozás valószínűleg elég lehet a járvány leküzdéséhez, de a teli lelátókhoz előfordulhat, hogy kevés lesz” bővebben

Nincs valakinek kéznél egy bullshit-magyar szótár?

Mert akkor segíthetne lefordítani egy szöveget.

A Felcsút oldalán jelent meg egy anyag arról, hogy összefogtak(?) az akadémiák, és valamit csinálnak majd együtt, azonban arra az istennek se sikerült rájönnünk, hogy pontosan micsodát is.

A megbeszélés sikeres volt: megállapodtunk egy közös szakmai alapelveken nyugvó dokumentációban, amelyben egységesítettük azokat a fundamentumokat, amelyek nem kötődnek az akadémiák arculatához. Az alapdokumentumban rögzítettük a korosztályos képzés területeit, illetve azokat a módszereket, amelyeket a klubfilozófiákhoz igazítva ugyan, de egységesen fogunk használni. Készítünk továbbá egy közös online felületet, ahol napi szinten látható lesz az adatfelhasználás a korosztályos képzésben a különböző tudományos területek vonatkozásában

ismertette az értekezlet eredményeit Takács Mihály.

Az oké, hogy készítenek egy közös online felületet, ez magyarul azt jelenti, hogy bejelölik egymást Facebookon, és lesz egy Messenger-csoportjuk, azonban az adatfelhasználás a korosztályos képzésben a különböző tudományos területek vonatkozásában rész már egy kicsit elbizonytalanít.

Vajon mire gondolhatott a költő?

címlapkép: akadémiai vezetők Felcsúton/PFLA.hu

Úgy elég nehéz meccset nyerni, ha a kaput se találjuk el

Bp. Honvéd – Felcsút 1-1

Komolyan az van, hogy egy, azaz egyszer (1!!!) sikerült kaput találnunk a Felcsút ellen nem tizenegyesből? Azt is pont Kambernak, akinek mostanában tényleg nincs szerencséje. Lövésünk se sok volt, szóval felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan akartuk megnyerni a mérkőzést? Rendben, vezetést szereztünk, tartottuk is, helyzetünk is volt, de ahogy szinte egész évben, elég egy, azaz egy (1!!!) hiba, és oda a pont, pontok.

Egyszerűen hihetetlen, mennyire a határon mozgunk. Azt már nagyjából mindenki elfogadta, hogy futball nem nagyon lesz idén, de akkor legalább győzzünk, hozzuk a pontokat, legyen belőle érem a végén. Azt viszont baromira nehéz megszokni, hogy minden ki van centizve, hogy minden csak éppen történik. Éppen nyerünk, éppen döntetlen, éppen vesztünk. Apróságok, nüanszok, hibák, villanások – és mindenből gondosan nagyon kevés, hogy egy (1!!!) is számítson.

„Úgy elég nehéz meccset nyerni, ha a kaput se találjuk el” bővebben