Az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltuk azon kedves olvasóinkat, akik mindennel elégedettek, és akik kizárólag a sikereinkről szeretnének olvasni. Éppen ezért eljött a pillanat, hogy önkritikát kell gyakoroljunk, hiszen hagytuk kijátszani az éberségünket, és teret adtunk az örök fanyalgóknak, akik a széniparunk és vájáraink hősies munkáját is mindössze egy felelőtlenül odavetett sületlenséggel intézik el: Minek az a sok szén? Nyáron nem kell fűteni!
Nem ezért állított minket bölcs népünk és nemzetünk a billentyűzet mögé, nem ezt várják tőlünk a tömegek.
El kellene végre ismerni, csapataink harcban állnak, a külső és belső ellenség féregként rágja, hiénaként marcangolja szét klubunk, országunk, oktatásunk, egészségügyünk, egész népy és nemzethy létünk testét. Parancsoljunk együtt minden féregnek, minden hiénának mindörökre megálljt! Húzzuk elő tokjából legerősebb fegyverünket, a vak hitet, szabaduljunk meg az ön- és a kisközösségi érdekek talmi gyönyörének ármányától, vessük le a ránk erőltetett elnyomás béklyóját, és emeljük végre fel az igazi hangunkat:
Éljen, Mákosi!
(A jelszavakat majd aktualizáljuk, most a cselekvés gyorsasága a fontos, nincs egy talpalatnyi percünk se tovább toporogni.)
Az idő előrehaladott.
„Kifejezetten gyengére sikerült gondolatkísérlet az ún. negyedik fal áttörögetésére” bővebben
