mert célunk csak egy van
Igen, mintha mi sem történt volna, nem lett volna téli szünet, hanem a Vasas elleni idegenbeli önsorsrontás (és reánk olvasott bírói rontás) után egy héttel folytattuk volna tegnap a szezont: klasszikus Kispest-meccset láthattak a nézők. Ellenfelünknél több helyzettel, dominálva, néhol szép támadásokat vezetve buktuk el a meccset, a kötelező jellegű védelmi hibánk és persze a beamfetaminozott Potyamackó miatt. Bohócliga, Kispest, így szeretlek. “Mintha mi sem történt volna, pedig…” bővebben
Érdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg. “Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd” bővebben
Jah, kb így tudom összefoglalni két szóban a tegnapi meccset. Jobban nyomtuk, mint a Vasas ellen, de a ‘csút elleni meddő fölényen nem tudtunk túlnőni. Helyzeteink voltak, tán nagyobbak is, mint a gyakadémia ellen, mégis 0:0 lett a vége, ami, ha azt nézzük, hogy a második helyezett Hali otthonában értük el, nem rossz eredmény; ha pedig azt, hogy a Bohócban az előre-eldöntött-tény-hogy bajnokok-lesznek-idén Fradit leszámítva bárki, bármikor verhető (sőt, a Zseljóból kiindulva még ők is), akkor megint aggódhatok, hogy hiányozni fog a Sz’helyen hagyott két pont. ““Felcsúti” formában” bővebben
Időm nem sok volt a héten, a következőkben se lesz sokkal több, így betársulok Hanta mellé a rövidposztos lét gyönyöreit kiélvezendő. Annyi miniszabit azért össze tudtam kaparni, hogy a délelőtti melózás után most viszont fölpattanjak, és zúzzak el a találkahelyre, ahol a többiek már várnak. Szóval, amíg az ablakon túl tombolnak a Wekerle-napok, 3 órán belül a harmadik mikrofonos lovasszekér zötykölődik el előttünk fennen hirdetve a telep és körútjai történetét, amíg Doki barátom és Öcsém már cigánykerekeznek a borút sátrai között, amíg Fater osztálytalálkozóra készül izgatottan, amíg a vénasszonyok nyara nyomja az utolsó frontális támadását, addig én szépen összepakoltam és csakblog on tour. Októberben úgyse lesz nagyon időm országot járni, úgyhogy jó ideig a mai lesz a finálé. Remélem a srácok átérzik, és valahogy nyerünk – olyat még úgyse éltem át a Vasi székhelyen.
RW baby, Go!!!
Nálunk Kemenes, náluk Ugrai, Martínez és Iszlai mindenképp hiányozni fog, vagyis nem lesz egyszerű az épp második és negyedik meccse. Mondjuk egy Hali-Honvéd sosem egyszerű az elmúlt évtizedekben. Illetve pontosabban nekünk nem egyszerű semmilyen ellenfél az elmúlt évtizedekben, a Halinál pedig ez a normális állapot, vagyis lenőttünk hozzájuk, ha lehet így mondani.
“Ha addig nem lesz más, akkor a végre tévés meccsünk alatt itt lehet kidumálni a Haladást” bővebben
A tavaszi szezon kezdete előtt a Szombathelyi Haladás opciós joggal kölcsön vette a Honvédtól Raffaele Alcibiádét. A Haladás élt opciós jogával és megvásárolta az olasz légiós játékjogát. – via honvedfc.hu /// 2015.07.03.
vs.
– Ő nem fog csatlakozni a Hali keretéhez, megmondom őszintén, nem tudom, hogy kitől származhat ez az információ. Nem is láttam őt a felkészülés alatt, nem készül a Haladással. – via Mészöly Géza /// 2015.07.06.
update [15:50]: Közben a Haladás bejelentette, mégis megvették Alcit.
Újra játékban a Kispest, újra lehet reménykedni az őszi NB I-es folytatásban. Szombaton jön a pocsék formában lévő Diósgyőr, majd utána utazunk egy újabb hatpontosra Pécsre. Ha mindkettőt hozzuk, akkor az 24, ami sok mindenre elég lehet év végén.
Előtte azonban használjuk ki a nagy hurráhangulatot, és osztályozzuk le a Haliverőket. (Amúgy mennyire ciki lehet már a Haladásnak, hogy oda-vissza kikaptak tőlünk? Mondjuk az is igaz, ők meg az általunk soha el nem kapott Kecsót intézték el duplán, és a Kecsó ugyebár középcsapat.)
“Visszatértünk a játékba: osztályozókönyv vs. Haladás” bővebben
…de ezt legalább megfogtuk. Még mindig nem dőlt el semmi, de esetünkben ez most nagy pozitívum: ha tegnap nulla vagy egy pont a vége, az gyakorlatilag = a kiesésünkkel, mi is így ültünk le a TV elé, és meg kell vallani őszintén, nem nagyon bizakodtunk. Nem nagyon? Egyáltalán nem. “Az utolsó utáni szalmaszál…” bővebben
