Nehéz üggyel vagyunk kénytelenek foglalkozni. Blogunk rendszeres olvasói számára nyilván kiderült az elmúlt évek során, hogy a szerzők egyáltalán nem az ún. ultra-vonalat viszik, ha a Kispestről van szó, egyáltalán nem társaságok, fílingek szócsövei akarnak lenni, hanem ha van épp valami gondolatuk, akkor azt megírják, hátha mást is érdekel, aztán legfeljebb elvitatkozunk rajta.
Rövidposzt és szerzői vélemény a szektorbezárásról.
Sosem értettünk egyet például az MLSZ berkein belül működő Szurkolói Iroda létével, céljaival, ahogy magának juttatta az egyedüli legitim (szurkolói) képviselet jogát azzal a hamis indokkal, hogy ők a szurkolóság dandárja, mindenki más pedig elenyésző, hogy van. Az ultráktól (és/vagy az Iroda) véleményétől hangos a net, miközben a korzók népe, a tribünök kényelmét keresők, a nyugdíjasok, az egyéb nem szervezett csoportok érzésre valahogy mégis többen vannak. Talán a mi érdekeink is lehetnek annyira fontosak, esetleg szóra érdemesek, netán képviselendők, vagy legalább megértendők, hogy vannak.
Fontos megjegyezni, hogy az ultra nem huligán, az ultra nem huhogó náci/nyilas/miegymás csőcselék. Az ultra egy szép, ámbár manapság ritka életforma. Büszkének lenni magukra, a csapatukra, menni vele, szurkolni, kitartani érte, mellette, és sorolhatnám még összefüggéstelenül a szavakat. A lényeg, hogy az ultrák is csak a stadion egy csoportja a többiek mellett, mégis rajtuk vernek el minden port – az esetek túlnyomó többségében abszolúte érdemtelenül.
Mert ugyebár most bezáratnak egy szektort.
Nem is bezáratnak, mert igazából magunknak zárjuk be.
Valahol azonban érthető. Talán a tulajdonos úgy gondolja, ha zárva a renitenseket is tartalmazó szektor, ha a korzó felé veszik az irányt, akkor majd
- az MLSZ jobb szemmel nézi, hogy mi teszünk valami ellen valamit;
- a szektorukat visszakövetelők majd tesznek azért, hogy többet hasonló se fordulhasson elő*, hiszen ismerik a következményét, mert
először van olyan, hogy néhányak miatt nem a klub viseli a teljes felelősséget, fizeti be az újabb és újabb bírságokat, hanem maguk a vétkezők is bűnhődnek, azáltal hogy nem juthatnak be a helyükre. (Fura lenne érvelni ebben az országban a kollektív felelősség mellett, remélem nem hangzott úgy, hogy most ezt teszem.)
* Az egy, azaz egy darab MLSZ-ellenőr jegyzőkönyvében megjelenő rasszista, kirekesztő, vagy egyéb – amúgy elítélendő – megnyilvánulás(ok). Amit ő hall/lát, az lesz később a büntetési tétel megállapításának alapja. És ő olyat is hall/lát, amit esetleg más nem.
Valami nagyon el lett baszarintva menet közben. Írom, az ultráktól hangos a net, de közben azt látjuk, milliókat ölnek beléptető- és kamerarendszerekbe, hogy az amúgy mindenki által csendes, minden objektív mérőszám alapján békés többséget tereljék, megfigyeljék, esetleg, netán kiszűrve nagy ritkán egy-két renitenst. Még a saját tulajdonosunk, akit amúgy valami fura okból teljesen érthetetlen dolgokért szidalmaznak, szóval még ő is elismerte, az egész rendszertelepítés felesleges, jobb helyen lenne a pénz, ha mondjuk befednék az állóhelyeket, vagy hasonló, ami tényleg a szurkolók érdekében történik.
Szuperek a külsőségek, európaiak a biztonsági feltételek, csak éppen néző nincs. Mert a néző fejére illik egy hatalmasat szarni. A néző nézőpontja nem számít. Gyalogok vagyunk egy hatalmas mutyi-sakktáblán.
Akartam mondani, hogy nem fokok értékelni, nem fogok állást foglalni a dologban, de most mégis. Egyetértek Hemibá mostani döntésével! Komolyan. Az öreg alapvetően korrektül érvel a hatalmas baromságok és blődliségek ellen, szerintem pontosan tudja milyen rendelkezések betartására, betartatására mekkora összegek mennek el teljesen feleslegesen, miközben van egy sokkal egyszerűbb megoldás: hassunk egymásra.
Lehet utálni a tulajt, bevallom én sem fogok kisplasztikát gyártatni róla a házioltáromhoz, de ha valami olyan elvet követ, ami az a világon egyébként normális, akkor igenis tegye meg a hozzá tartozó lépéseket következetesen. Mi vagyunk a Honvéd, nekünk kell rendet tennünk a Bozsikban. Aki a kanyarban akar lenni, annak pedig ott kell rendet tartania. Ha ezt most hagyjuk, ha megint kívülről várunk segítséget, ha megint csak a proteszt, a hőbörgés jön, akkor láthatjuk mi lesz belőle. Egyelőre csak kapuk, kamerák, mikrofonok és személyes adatok, hogy aztán majd jöjjenek a fülbe ültetett csipek, alkoholmentes stadionok, besúgók, provokátorok, nyolcvannégy. Ezt akarjuk?
Mert Hemibá látványosan nem. És én sem.
Valahogy elment ez a nyár – mármint a focinyár. Én már hetek óta csak nyalogatom a Honvédsebeim, idén, szégyenkezve bevallom, egy edzőmeccsre futotta az erőmből + az ankét, kiégés volt ez a javából, láthattátok, hogy kevesebb is volt az RW-cikk, mint magyar sztárcsatárnév Papa H. noteszében, csak most kezdek érezni valami zizegést. Na nem az igazi ez sem, de legalább van, és most már ennek is örülök, végül is 5 nappal a hivatalos szezonrajt előtt mégjóhogy’ legalább ennyi azért megmozdult bennem.
