Mastodon

Címke: Hidi Patrik

Azzal, hogy Horváth Andris tegnap Budafokra igazolt,

a Honvéd állományában álló 2017-es bajnokok száma kilencre csökkent (a huszonnyolcból):

  • Palmes – 2017.07.20. óta folyamatosan kölcsönben játszik valahol. Előbb Kazincbarcikán, majd legutóbb a román kettes Csíkszeredában. Elméletileg idén nyáron jár le a szerződése.
  • Zsótér – a bajnoki évben csak kölcsönben játszott nálunk. A következő három évet Újpesten töltötte, majd tavaly visszatért hozzánk.
  • Tömösvári – 2018 augusztusa óta folyamatosan kölcsönben játszik: előbb Kaposvárott, majd Győrben, és legutóbb Siófokon.
  • Eppel – 2018 nyarán Kazahsztánba igazolt, majd Belgium és némi klubnélküliség után 2020 októberében visszatért.
  • Hidi – a bajnoki címet követően a spanyol másodosztályú Oviedóhoz igazolt. 2018 őszén visszatért Kispestre, majd a télen Kazahsztánba igazolt. 2020 januárja óta újra Kispesten játszik.
  • Baráth – 2018 decemberében az Egyesült Államokba igazolt, majd 2020 nyarán visszatért. Pár napja újabb egy évet hosszabbított.
  • Kamber – azóta is töretlenül. Valószínűleg az idei volt az utolsó teljesértékű szezonja.
  • Lovric – szintén töretlenül, és (a Supka alatti) némi keretenkívüliséget követően egyre jobb formában. Valószínűleg neki is az idei volt az utolsó teljesértékű szezonja.
  • Nagy Geri – nincs szerencséje, viszont bárhonnan képes felállni. A bajnoki cím óta 19, 25, 25 és 11 meccses szezonjai voltak, és az elmúlt években már csak egy-egy éveket hosszabbít – szigorúan opcióval, amit aztán rendre le is hív a klub.
„Azzal, hogy Horváth Andris tegnap Budafokra igazolt,” bővebben

Apropos, tudja valaki, hogy hol volt ez a mentalitás korábban? A befőttek mögött rejtegettük?

Felcsút – Bp. Honvéd 1-2

Pont kicsúsztunk a purimból, azonban mégis van okunk inni, amíg el nem mosódik a különbség bennmaradás és kiesés között. Tegnap ugyanis az utolsó pillanatok egyikét élhettük át, ahonnan, ha bekövetkezik, alig találni visszautat. A helyzetet fokozandó, a történet már-már sablonosan klasszikus vonalvezetéssel indult: kicsit még rosszabb, még lehetetlenebb lett Knezevic góljával.

Pedig jobban játszottunk, valójában mi futballoztunk, vagyis rászolgáltunk, hogy egy szerencsétlenül megpattanó labda tovább bonyolítsa az életünket.

Kell valami legyen a Kispestben, mert vissza tudtunk jönni, újra mi futballoztunk, és érezni lehetett, csupán idő kérdése, hogy mikor fordítjuk meg a meccset. Eszter pedig segített.

Eszter szerepére egyelőre Feri a legerősebb jelentkezőnk, míg a Hámán előtt letérdelni nem szándékozó Márdokeust valószínűleg egy közepesen klisés kasztingot követően a kispesti szív (vö. kulturális tőke Bourdieunél) játssza egy gázsiért – kollektíven. A perzsákat természetesen, figyeld, mekkora duplacsavar!, Gazdag vezetésével a csapat mészárolja le.

„Apropos, tudja valaki, hogy hol volt ez a mentalitás korábban? A befőttek mögött rejtegettük?” bővebben

Perspektivikus középcsapat önbizalmat keres! Érd.: „lövésből lesz a gól” jeligére a szerkesztőségben.

Magyarország tagadhatatlanul sportnemzet. Négyévente nyáron a tehetségkutatós dal- és hangkritikusból hirtelen tömegek változnak vízilabda- és párbajtőr-szakértővé, és kezdenek fejhangon visítani a tévé előtt, ha a szemét, soha nem hallott országból érkező bírók lepontoznak egy leszúrt rittberget, mert ha olimpia van, akkor olimpiásat kell játszani. Az most mindegy, hogy fogalmunk sincs ki nyerte az előző négy OB I-et a vízilabdában, ettől még vízilabda-nemzet vagyunk, rajongani négyévente kell, a kettő között pedig húzza ki valahogy a sportág érdeklődés nélkül.

Hiába a történelmi eredményesség asztaliteniszben, kajak-kenuban, vívásban, az igazi magyar népsport mégis a halott, vagy halottnak hitt oroszlánba rugdosás (HOR). Annak is a tényektől elrugaszkodott szakága, ahol fontos, hogy a minket körülvevő objektív valóságot tagadni kell, vagyis úgy kell belerúgni az oroszlánba, hogy közben hangosan valami valótlanságot állítunk. A győztest a valótlanság tartalmi hülyesége szorozva a rúgás erősségével (vagyis a hallgatóság számával) plusz nyelvtani pontszám egyenlet sorrendje adja meg.

A halott oroszlánba rúgás másik változata egyébként az, amikor a halott oroszlán nem a mi halott oroszlánunk és úgy rugdossuk. Utóbbit kárörömnek nevezzük, és legalább annyira szeretjük művelni.

„Perspektivikus középcsapat önbizalmat keres! Érd.: „lövésből lesz a gól” jeligére a szerkesztőségben.” bővebben

Kialakított helyzetek, középpályások, miazmás

„Kialakított helyzetek, középpályások, miazmás” bővebben

Egyébként itt nagyjából mi történik?

fotó: honvedfc.hu

Megpróbálom leírni a képen látható formagyakorlatot úgy, hogy ha a rádióban hallaná valaki, akkor ő is el tudja képzelni. Egy mindenféle tiltótáblával teleaggatott kandelábernek dől háttal Kálnoki-Kis úgy, mintha egy képzeletbeli széken ülne. Az ölében egy frakciós tárcsa, amit a súlyemelés néven futó sportágból ismerhetünk, és ezen a tárcsán Nagy Geri próbál – a rogyasztott térdéből következtvetve inkább kisebb sikerrel – egyenúlyozni. A bizonytalanságot Kálnokin és a tárcsán kívül alátámasztja az a tény is, hogy mindeközben Hidi fogja kezét, hogy le ne essen.

A háttében Lanzafame kocog tovább, és mivel szemmel láthatólag egyáltalán nem érdeklődik a jelenet iránt, így akár arra is következtethetünk, hogy a számunkra közel értelmezhetetlen dolog teljesen szokványos a csapat életében.

(Természetesen, ha az ablakom alatti parkba valaki megszoborná a képen látható hármast, akkor egész nap azt a szobrot bámulnám.)