[#005] Kezdődnek a bajnokságok és egyéb érdekes témák
Hétvégi Kötekedő podcast.
Mastodon Mastodon
mert célunk csak egy van
Hétvégi Kötekedő podcast.
Pedig valahol azt gondolná az ember, egy ilyen klub mindenkori tulajdonosa mindent megtesz azért, hogy meglegyen a feljutás.
Vasárnap kezdődik a szezon. Egyelőre lehetetlen bármit mondani, hiszen esetünkben egy lobbiban, sőt egy purgatóriumban rekedt klubról beszélünk, és most arra várunk, hogy a fejesek eldöntsék, a pokol melyik bugyra nyíljon meg előttünk.
Értitek, egy olyan klub, ahol papíron van tulaj, de azok szarnak bele, miközben állítólag lenne helyettük új résztulaj, gondolom a hitelező banktól függő mértékben, azonban ő pénzt egyelőre nem, viszont dirigáló-ordibáló embert már küldött helytartónak. Közben az egyik játékosunk visszavonult, mert jobban érdekli fiatal harmincasként a vaníliafagyi, mint a labdarúgás. A liverpooli akadémia az életre készít fel.
Legalább Brockhauser visszatér kapusedzőnek. Ami önmagában talán nem lenne érdekes, volt nálunk korábban (Pascal Borel, Rabóczki, Németh Gábor, Tóth Iván, Kemenes), azonban ránézve kicsit a pályafutására, most fogtam fel, hogy bakker, már Brockhauser is hatvan éves. Mondjuk simán lehet, hiszen fater 77 lenne, és ennyi korkülönbség általában szokott lenni egy érettségiző diák és az egyik tanára között. Nagyon repül az idő, bzmg.
Ilyenkor feltűnő, mennyire furcsa dolog a perspektíva, hiszen innen nézve hirtelen semminek tűnhet az a röpke huszonnégy év, amennyit vártunk a legutóbbi bajnoki címre, pedig pontosan tudjuk, hogy hosszú volt, nagyon hosszú. 1993-ban a bajnokcsapat kapusa, a most hatvan Broki zsenge huszonkilenc volt. Valahol eltűnt cirka húsz év.
“Tavaly ilyenkor azt sem tudtuk mit jelent az enbékettő, viszont egy év alatt annyira kiismertük, hogy már a saját feljutásunkban sem bízunk” bővebbenKérdőív.
Ahogy azt ilyenkor szoktuk, mármint ha jól emlékszem, akkor szoktunk ilyesmit csinálni: megtippeltetünk titeket a következő idényről. Pár egyszerű kérdés:
És ennyi.
“Idénytippek 2024/25-re” bővebbenRégen volt a Bohócligának egy logikája, hogy ha új edzőt neveztél ki, akkor legyél bármilyen rossz, az első meccsedet nagy valószínűséggel megnyerted. Hogy utána mi lesz, az lényegtelen, általában marad az eredménytelenség, a lényeg az első meccsen volt.
Aztán változott valami:
Vagyis úgy látszik, minden hatodik(!!!) edzőváltás működik csak.
“Új edző, új remények” bővebbenKét kérdést tettünk fel az elmúlt napokban nektek:
Gyorskiértékelés következik.
“Idénytipp, meccs játékosa” bővebbenEgy nap maradt a bajnoki rajtig (péntek, 20h, ZTE), és bár nyilvánvalóan nincs még kész sem a csapatunk, sem a keretünk, és az is nyilvánvaló, hogy lesznek még változások, esteleg komoly változások, talán már a közeli napokban, azonban a bajnokság kegyetlen, az tőlünk, illetve az állapotunktól függően mindenképp elrajtol. (Vonatkozó szakirodalom: a vonat nem vár.)
Ennek ellenére elővesszük a megszokottat, és minden kör, vagyis az 1., a 12. és a 22. forduló előtt megkérdezünk titeket pont ugyanarról: hova várjátok a Honvédot az idény végén? Baromi érdekes látni, ahogy körről-körre változnak az elvárások. (Még az is lehet, hogy a szokásos osztályozókönyvünk végére is betesszük a kérdést új elemként, hogy hétről-hétre követni lehessen az itt mért közhangulatot.)
Most viszont mondani kéne azért valami, még ha egy átmeneti állapot közepén is állunk.
“Jöhetnek az idénytippek (1. kör)” bővebbenJáték és kattintgatás két percben.
Csak a szokásos: ismét megkérdezünk benneteket, hogy hova várjátok év végén a Honvédot? Mármint helyezésileg a tabellán. És hova várjátok az Újpestet, a Fradit, a Diósgyőrt és a többi csapatot.
A legutóbbi, alig egy hónapos felmérésünk óta történt egypár változás:
Rég rettegtem ennyire egy semmiből feltűnő banánhéjtól, mint az idei tavasz előtt.
Nézegetem a keretünket a klubhonlapon, és nézegetem a keretünket nálunk. Nem gyenge, na. Igaz, tavaly nyáron is ugyanezt mondtuk, amikor sorra jelentették be a jobbnál jobb(nak tűnő) neveket – komoly mérkőzéshiánnyal. Kellett pár hónap, mire összekapták magukat páran, mégsem jöttek az eredmények csapatszinten.
Télen újabb játékosokat igazoltunk, sőt, egyeseket egyenesen vásároltunk, azonban kivétel nélkül mindannyian meccshiányosak. Pedig hiányposztra érkeztek, esetleg olyan posztra, ami nemhogy hosszú-, netán közép-, hanem lassan rövidtávon megoldásra, frissítésre szorul. Egyedül talán sajnálom, hogy egyedül Klemenz tűnik többposztos spílernek, aki talán kényelmesen tud mozogni a játékrendszerek között.
Négy ismerten minőségi, vagy a lekáderezése alapján annak tűnő játékos érkezett Kispestre a télen, és bár instant csak neccesen bevethetőek, ezekre az igazolásokra – ahogy a nyáriakra is – illik egy hangosat csettinteni: így kell csinálni!
Az egy másik kérdés, hogy mit tudunk kihozni a nevekből.
“Amikor még be sem jelentettük Bardeát és Klemenzt, ti már akkor is az ötödik helyre vártátok a csapatot” bővebbenJáték és kattintgatás két percben.
Eredeti terveink szerint a háromkörös bajnoksághoz igazodva, az első, a tizenkettedik és a huszonkettedik fordulók előtt kérdeztük volna meg a véleményeteket, hogy idény végén hova várjátok a Honvédkát a tabellán? A téli történések miatt azonban indokoltnak tűnik egy köztes forduló beiktatása. Ráadásul ingyenkontent, mert nincs semmi dolgom vele azon kívül, hogy összerakom a formot.
A korábbi idénytippeket itt találjátok.
“Hova érzitek idény végén a Kispestet? (tél)” bővebbenAugusztus közepén még a második helyre, de minimum a dobogóra vártátok a Honvédot. Azóta eltelt 11-12 forduló, pár hónap, láttuk játszani a csapatot, és most ott tartunk, hogy bár a kieséstől még nem félünk, azonban a várakozásainkban szereplő céljainkat az alsóház élbolyára módosítottuk (l. optimista pesszimizmus). Vagyis évek óta nem látott mélységekre.
Grafikonok következnek.
“A talán túlzott optimizmust négy hónap alatt egy optimista pesszimizmus váltotta fel” bővebben