A mezek úgy általában nem, azonban a mezszámok és a mezszámok mögötti emberek mindig érdekeltek. Eördögh Andrison például jó röhögtem, hogy a 66-ost választotta, és ezt megtartotta Tatabányán is. Aztán ott van a 69-es, amit mindig érdemes figyelni, hogy ki visel, mert valószínűleg a keret legkellemetlenebb, magát humorosnak gondoló figuráján találjuk.
Érdekes még a harc a 7-es, 8-as, 9-es és 11-es mezekért, némelyik év közben is gazdát váltott. A 11-es például hatszor is az elmúlt tizenkilenc idényben.
Aztán ott van az örökség kérdése. Például Vernes (VR7) idén a 77-es mezt választotta, amit előtte egyedül Nagy Geri viselt. Vernes korábban a 18-asban kezdett, majd 2010/11-ben átvette Vólenttől a 7-est, és egy rövid intermezzót (Ontivero) kivéve viselte egészen 2016/17-ig, amikor átadta Lanzafaménak. A 77 valószínűleg ebből a 7-es miatt jött.
Szintén nehéz örökség a 24 (Kamber), 25 (Lovric), 36 (Baráth Botond), a 71 (Kemenes) vagy mondjuk a 79 (Genito, 2020/21-ben egy meccsen viselte Pekár a padon), amiket az itt említett játékosok visszavonulása/távozása óta nem viselt senki. Számok, amik összenőttek a viselőjükkel.
Másik észrevétel, hogy az elmúlt években divat lett a 80 fölötti számokat adni a fiataloknak. Volt olyan év, hogy a 80-99 tartományból mindössze négy szám volt szabadon. Idén viszont mindössze négyen vannak 80 fölött: Tujvel, Gyetván Farkas Balázs és Pekár.
“Mezszámok és nevek, valamint egy kurflival a Lépcsős kocsma” bővebben
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. 